Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

220 Az országgyűlés képviselőházának 2Í fizetése 2386 pengő, Fekete László felügyelő­bizottsági tagnak évi 200 pengő — ezt nevezem én végre egy rendes és önzetlen felügyelő­bizottsági tagnak (Derültség.) — és Kövesi Ist­ván felügy élő-bizottsági tag évenkint szintén 200 pengőt kap. Fizetnek a Párisi Nagy Áru­ház ezen alkalmazottai, vezérigazgatói után egy esztendőben 10 pengő és 12 fillér adót a magyar királyi államnak. (Mozgás. — Szol 1 ősi Jenő: Ide nem törnek be az Aladárok!) Mármost a Párisi Nagy Áruház alakított saját magában ezen a részvénytársaságon kí­vül egy Párisi Nagy Áruház bérlői közössé­get. Ez a zsidótörvényt kijátszó bérlők közös­sége és állítólag övék a Párisi Nagy Áruház, persze illő részletekben, ahogyan ezek a vál­lalatok megalakultak. Állítólag- semmi közük sincs közvetlenül a Párisi Nagy Áruházhoz, csak bérlik »a Gottlieb bácsitól« az egész épületet, akinek saját tulajdona a Párisi Nagy Áruház épülete, a mellette levő két ház is és a házak között a tűzfalakon keresztül vannak átjárások beépítve. Ez a sajátságos zsidó szer­vezet az ügyvitelt és a felügyeletet elosztotta egész évre, havonkint a bérlőtársaság tagjai között, vagyis minden hónapban másik két bérlő a közös ügyeknek a vezetője és a sze­mélyzet parancsnoka. Goldberger Sámuel Gotlieb csak úgy lebeg az egész üzem felett, mint Mózes abban a bizonyos mondáiban a sinai hegyen. A soros bérletek beosztása mu­tatja, hogy ooai történt itt tulajdonképpen. Január: a háztartási cikkek osztálya: itt vaíi Székely István úr, Gottlieb unokájának férje és Fehér Ignác, egy kültag zsidó. Február: a festék drogéria osztály: Kaufmann Pál kül­tag zsidó és Sehorn Manci belső rokon. Már­cius: fehérnemű és bizsuteri osztály: Wald­mann Antalné, Goldberger Sámuel Gottlieb lánya és Goldberger Jenőné, a sógornője. Április: Textil kft.: Goldberger Imre, aki Sámuel Gottliebnek a fia és Goldschmidt István. Május: női konfekció és női kalap osz­tály: Szabó Imréné, Sámuel Gottlieb lánya és Winter^ Jenő, (Sámuel Gottlieb sógora. Jú­nius: egységár r. t. Goldberger másik fia és Goldberger Gyuláné, a sógornő. Július: játék­és bőrosztály: Franck Józsefné, ez Goldber­ger másik lánya és Kolb Elek külzsidó. Augusztus: cipő és szőnyegosztály: Dembitz Imre. a sógor fia. Franck József zsidó, a lány* nak a férje az ivek szerint fizetés nélkül dol­gozik, rendkívül önzetlen. (Derültség.) Van tehát egy részvénytársaság, van egy csomó különcség és 240 alkalmazott, tulajdon­képpen teljes jogbizonytalanságban, mert sen­kisem tudja, hogy ki a főnök. Mindez egy fedél alatt ugyanazokban a helyiségekben. A ház Goldbergeré, a mellette lévő ház, ahol az igaz­gatók laknak. Goldbergeré. Goldberger paran­csol és az állami ellenőrzés egyszerűen tehetet­len, mert senkisem ismeri ki magát abban, hogy tulajdonképpen kié a vagyon. Az alkal­mazottak nem tudják, hogy ki a főnök % Ki­zsákmányolják, kirúgják őket. bérük mérhe­tetlenül alacsony. Munkaadó a személytelen tőke, amely ellen a keresztény morál állandóan küzdött. A cég tele van elbocsátott alkalmazot­tak perével, elhúzza a pereket, kiegyezik az illetőkkel, alkuszik, vallomásokat parancsol. Nem Balkán ez, hanem a legsötétebb, legoes* mányabb zsidó Galícia, Budapest közepén, az Andrássy-úton. (Ügy van! XJgy van! Taps a baloldalon.) Üj keresztény alakulatok küzdenek, fárad­nak keserves időkben, ezek pedig rabolnak a törvény útvesztőiben. A zsidó vezetőt behozzák . ülése 1942. április 29-én, szerdán. kapusnak, napszámosnak, nagy fizetéssel, a ke­resztényeket pedig küldözgetik az adóhiva­talba, a hatóságpkhoz, de amikor kirúgják őket, akkor kiderül, hogy nem értelmiségi munkakörben szolgáltak, hanem mint egyszerű napszámosok. Lassanként leépítik a vállalatot, kihúzzák belőle a pénzt. Nem fizetik az Oti.-t, a Mabi.-t, ok nélkül felmondanak emibereknek, leépítenek, kiviszik a zsidó pénzt, .amelyet ma­gyar pénznek neveztem, ártanak *a magyar köz­gazdasági életnek, mert ezeken a cégeken be­lül is más az iparengedélyes és más a tulajdo­nos. Zárás után kiviszik a pénzt a Párisi Áru­házból a Goldberger-fiúnak az utcára. (Moz­gás.) Nem azt kérem, hogy indítsanak vizsgála­tot két-három vagy négy hét múlva, hanem már holnap reggel zárás előtt álljanak oda a detektívek, foglalják le a könyveket, nézzék meg ezt az egész ocsmány játékot, amely ott folyik, (Taps a szélsőbaloldalon.) mert külön­ben elviszik a könyveket, ahogy ezelőtt elvit­ték. Teremtsenek rendet, hogy ia dolgozó em­berek, akiknek sorba kell állni, mert különben nem vásárolhatnak ennivalót, érezzék, hogy be­cslület és rend van ebben az országban akkor is, ha szegények vagyunk, de nem rabolhatnak meg bennünket szemérmetlen zsidók. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Maróthy Károly kép­viselő úr interpellációja a miniszterelnök úr­hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpellá­ció ta m. kir. miniszterelnök úrhoz a sajtóellen­Őrzés revízója tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak larról, hogy a s ajtóellenőrzés túltengése és túlkapása ellen másfél év óta nem kap. orvoslást a magyar sajtó? 2. Hogy a sajtóellenőrzés jelenlegi irányító szerve, a sajtófőnökség, szervezeti hibái miatt sem tud megfelelni hivatásának? 3. Hogy a jelenlegi helyzet fenntartása a magyar sajtó nívójának lesüllyesztését és fel­adatának, céljainak akadályozását eredmé­nyezi? 4. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr a rég esedékes változások megtételére? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Maróthy Károly: T. . Képviselőház! Az a körülmény, hogry ma már negyedik szónok­ként szólok a cenzúráról, csak egy egészen kis részben bizonyítja ennek a kérdésnek hallatlan fontosságát és jelentőségét. Azt, hogy sajtóelle­nőrzés ivan, mindenki sejti abból, hogy lapjaink nívója máról-holnapra süllyed, hogy szemmel­láthatóan összehangolódnak a lapok, hogy csak ugyanazokat a híreket hozzák, sőt ugyanazok a hírek néha szórói-szóra, mondatról-mondatra megegyeznek egyik lapban éppenúgy, mint mint a másikban. Akik régelbbem két, vagy há­rom lapot olvastak, azoknak ma untig elég egyetlen egy lap is (Zaj és mozgás jobbfelől.) és akik régebben kíváncsiak voltak arra, hogy milyen az éremnek a másik oldala, azok ma már rájöttek apra, hogy az éremnek nincis két oldala. (Derültség a szélsőbaloldalotn.) Az emberek azonban csak sejtik, hogy a cenzúra miatt van mindez, de nem tudják, mert a cenzúra gondos­kodük egyúttal arról is, hogy működésének nyo­mai eltüntessenek, mert a kihagyások, az úgy­nevezett ablakok és kivágások helyét nem sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom