Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

Az országgyűlés képviselőházának 25 U. sürgős segítséget,, mert ma nem az a kérdés, hogy milyen jogi formában, mennyi idő alatt tudunk valamit megoldani, hanem az egyetlen kérdés: a végtelenül elkeserítő, a nemzet életét belülről megrontó, kiváltságosán zsidóknak kedvező törvényszakaszoknak rendeleti úton való olyan módosítása, hogy a legsúlyosabb visszaéléseknek elejét vegye. Az első kérdés, t. Ház, a stróman-rendszer kérdése. Kétségelen dolog, hogy zsidótörvényünknek alapvető Mb áj a az a rendelkezés, hogy az 1939 után alakult keresztény cégek felvehetnek értelmiségi munkakörben zsidót. Az újonnan alakult cégek tehát az anyagellátás terén mint keresztény cégek természetszerűen bizonyos kedvezményeket is élveznek, mert hiszen megindulniuk nem lehet úgy, mint ahogyan a meglévői cégek a maguk összeköttetései alapján élnek. Már most ezeknek az újonnan alakult keresztény cégeknek óriási, rendkívül nagy százaléka olyanformán alakul meg, hogy a keresztény kisember, középember és^ nagyember kis- és

1 nagykereskedői igazolványokhoz jut. Ezeknek az igazolványoknak többszörös revíziója igazolja azt az álláspontot, hogy szédületes visszaélések történtek a kiadás körül, mert ha nem történtek volna visszaélések, nem kellett volna a visszaélésekre rájövő magyar kormánynak egymástután revíziókat elrendelnie. A kis-, nagy- és középembeíek megkapják az igazolványt, felveszik az l-es számú alkalmazottukat; a zsidó tőkést és attól kezdve a kereszténye sítettnek nevezett cég megy tovább a maga útján ugyanabban a szellemben, ugyanazokkal az erkölcsökkel, ugyanabban a gazdasági irányzatban, mint ahogyan a zsidó azelőtt dolgozott. Ennek lehetőségét természetszerűen növeli elsősorban az, hogy a zsidók, akik kiválnak az egyes cégektől, meglehetősen nagy végkielégítéssel, vagy már összegyűjtött pénzekkel indulnak el ebbe az illegálisnak nevezhető gazdasági életbe, szemben azzal a kereszténnyel, akinek valóban nincs más tőkéje a szerencsétlennek, mint a neve, az, hogy keresztény, és az az akarat, hogy valamit csináljon. Ezzel a zsidókkétségtelenül erkölcstelen vizekre viszik el őket, a törvény legsúlyosabb kijátszásával űznek kereskedelmet, már pedig olyan helyen, ahol köztudomásúan túlsokan hágnak át egy törvényt a másik törvénytisztelete is megrendül ennek a törvénynek átlépése következtében. Ez természetesen nem vonatkozik az úgynevezett kis zsidókra. Éppen a kis zsidók azok, M kik a legtöbbet szenvednek, niert hiszen az olyan zsidó, aki a tőkeképződés folyamatába még nem jutott bele, tehát amikor elhagyta állását, nem tudott magának strómant keresni saját jiénzenek további orgatásához, az valóban minden néven nevezendő anyagi lehetőség nélküli maradt. Ezzel szemben a többiek a magyar nép pénzéből,, amelyet olyan előszeretettel szoktak zsidó pénznek nevezni, már pedig ebben az országban nincs zsidó pénz, csak magyar pénz van, legfeljebb a zsidók kezére került magyar pénzről beszélhetnénk, (Ügy van! Ügy van!) ezek az emberek a maguk áldatlan befolyását erkölcsi életünk mérhetetlen rombolására használják fel továbbra is. Éppen ezért tisztelettel arra kérem a magyar kormányt, haladéktalanul hozzon törvényes úton rendeletet, vagy a Ház hozzon olyan törvényt.^ amelynek értelmében 1939 augusztusáig visszamenő hatállyal az újonnan alakult keresztény cégekben zsidó ne vehessen részt. Állítom, hogy ez az egyszerü rendelke» ülése 19 U2. április 29

>-en, szerdán, 217 zés a legsúlyosabb és Leghatalmasabb csapás az illegitim zsidó tőkére, mert a ma fennálló magyar törvények értelmében nem legitim a pénznek ilyen formájú felhasználása; ha ezt a rendelkezést behozzuk, ha az újonnan alakult magyar kereskedő cégek az anyagelosztásnál csak abban az esetben részesülhetnek az újonnan alakult magyar keresztény cégeket megillető előnyökben, ha zsidó alkalmazottjuk nincsen, ebben az esetben végre meg tudjuk kezdeni a magyar kereskedelem felépítését. Ennek természetesen van még egy hitelellátási kérdése is, amelyről később lesz szerencsém beszélni. T. Képviselőház! A második kérdés, amelyre felhívom az igen t. magyar királyi kormány figyelmét, az önálló ügynökökről szóló helytelen, vagy talán csak helytelenül magyarázott törvényszakaszunk megváltoztatása. Az ügynöki kar — nemcsak a vigéc — rendkívül magas posztot tölt be a kereskedelmi életben. Olajban, textilben, a nagykereskedelem legkülönbözőbb ágaiban az ügynöki keresetek átlaga havonkint 1200—1300—2000 pengő. Az ügynökösködés végtelenül nagy kereseti lehetőség, azonkívül azért. van meg a súlya a magyar élet szempontjából, mert nem Aladároknak való foglalkozás. Igaz, hogy itt 1200—1300 pengőt lehet keresni, azonban de facto dolgozni kell érte, nem lehet csak bejárni a hivatalba, az ügynöknek valóban dolgoznia kell. Ennek a törvénynek tökéletes kijátszása abban áll, — hogy gyakorlatilag beszéljek — hogy ha egy cégnek a maga ügynökét el kell bocsátania a zsidótörvény alapján, akkor az ügynök zsidó személyzeti főnöke azt mondja: kedves Rózsa úr, magának fel kell mondanunk, tehát nincs más lehetősége, minthogy szerezzen magának még két másik céget, ahol ügynökei, mert ebben az esetben mi önt tovább alkalmazhatjuk. Az olyan zsidó ügynöknek ugyanis, aki nem egy cégnél van alkalmazva, hanem tegyük fel, háromnál, a zsidótörvény értelmében nincs bejelentési kötelezettsége. Mi tehát a zsidót kényszerítjük arra, hogy 1300 pengő helyett 3600 vagy 3800 pengőt keressen havonkint. (Derültség) Ez a törvény jelenlegi rendelkezésének eredménye. Ne r méltóztassék ezen nevetni, igen t. képviselő úr, mert az a /puszta tény, hogy legdrágább vendéglőinkben, legdrágább mulatóhelyeinken, színházainkban a legdrágább helyek mind a- mai napig, — akárki tagadja — tele s tele vannak zsidóval, ez nem azért van, mert nem keresnek, hanem azért van, mert rengeteg pénzt keresnek ma is. (Rátz Kálmán: Csak az alsó réteg szenved!) E törvényszakasznak a megváltoztatása feltétlenül szükséges olyformán, hogy ezek az ügynöki cégek véglegesen eltöröltessenek és hogy mindenki, aki egy cégtől összegekét vesz fel, az értelmiségi kormánybiztosnál feltétlenül bejelentessék és annak a kvótája az általános kvótába a zsidó és keresztény fizetéseknél beszámíttassék. A vállalatoknál alkalmazott ügyészeknél is azon a címen, hogy nem tartoznak magához a vállalathoz, rengeteg visszaélés történik, de az első és legnagyobb visszaélés ez az ügynöki kérdés. Ezért tisztelettel kérem a m. kir. kormányt, Shtogy a lehető legrövidebb idő alatt teremtsen rendet ezen a téren és teremtse meg a lehetőségét anaak, hogy a rendkívül jó, erősen a középosztályba tendáló keresztény emberek itt megélhetéshez jussanak.