Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-240

Az országgyűlés képviselőházának ÈUO. lem kialakulásának, hogy még mándig nem jöttek rá arra: fölösleges ma már az idegeneket, akár a »klasszikusokat« is utánozni. Ezen a téren Meskó igen t. képviselőtársaimnak nem egy felszólalásával egyetértek a tekintetben, hogy mi szükségünk is van arra, hogy Royal. Apolló, Átrium, Fórum, Savoy, Palace és nem tudom micsoda mozi vagy kereskedés, stb. neveink legyenek*? Nem mintha magyar nemzeti nagyok neveit adnánk nekik, hanem tessék a földrajzi nevekhez húzódni, (Meskó Zoltán: Én adnék nekik neveket is.) tessék tehát ezeket magyar földrajzi nevekről, stb. elnevezni. Arra akarom felhívni még a rendelet végrehajtóinak figyelmét, — hogy ha a társadalom ereje nem volt elégséges a nemzeti nagyok neveinek védelmére, tessék az előttünk fekvő törvényjavaslat erejénél fogva felhívni hathatósan a közfigyelmet: magától változtasson mindenki korszerű és magyar megjelölést. Ne csak védjük a nemzeti nagyok emlékét és tisztogassuk őket, mint ahogy tisztogatják a nemzeti nagyok szobrait, akárhányszor ünnep; séget rendeznek alattuk, hanem építsünk új szobrokat is: ajánljunk és válasszunk megfelelő magyar neveket és megjelöléseket. Ezzel egészen bizonyosan szolgálatot teszünk, ha nem éppen a nemzet fenntartása vagy a nemzetmentés munkájában, hanem inkább annak a közszellemnek tisztogatása terén, amely magyar közszellem idővel elég erős lesz arra, hogy önmagában is kiseperje azokat, akik véteni szándékoznak ellene. Végül, ha a javaslat részleteit nézem, akkor két lényeges szempontot kell kiemelnem. Az egyik az, hogy ezentúl nagyjaink stb. neveinek használatát »engedélyhez kötjük«. A másik pedig az, hogy végre büntető rendelkezése is van a javaslatnak, mégpedig olyan büntető rendelkezés, amely azért is kielégítő, mert nem pusztán csak kihágásnak, hanem vétségnek is minősíti a magyar közszellem elleni cselekményt. Végre van egy olyan törvényjavaslatunk, amely majd a maga törvényes erejével, a maga büntető keretével megadja a komolyságot mindannak, amit a törvény első szakaszában megemlít. Hogyha netalán lennének az életben olyanok, akik azt hiszik, hogy a magyar életet ezentiíl büntetlenül lehet ilyen apró tűszúrásokkal is illetni, akkor azok tévednek. Éppen ezért a magam és a pártom nevében örömmel fogadom el a javaslatot és esak azt kívánom, hbgy a végrehajtási utasítás és rendelet és még inkább a visszaható tisztogatási munkálat ennek kapcsán minél hamarább induljon meg. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüli Porubszky Géza jegyző: Bálint József! Elnök: Bálint József képviselő urat illeti a szó. Bálint József: Mélyen t. Képviselőház! Minden rendezett államban és társadalomban nemcsak az Istentől adott természeti törvények: a szívekbe vésett, a lelkekbe írt tévedésmentes isteni akaratnak igazságai érvényesülnek, hanem külön írott törvények is szabályozzák és irányítják a nemzet, az állam, a társadalom tagjainak életét. Amíg azonban a természeti törvények sohasem változhatnak, mert a változhatatlan isteni akarat követelményei és következményei, addig az írott törvények korok és szükségletek szerint alakú 1ülése 19Jf2 február 6-án, pénteken. 9 nak és bizony a népek, a nemzetek törvényikönyvei időnkint elég nagy változásokon mennek keresztül. Van azonban egy egészen rövid törvénykönyv, amely már több mint negyedik évezrede van változatlanul kőbe írva és vájjon tudja-e valaki, hány évezrede van az emlber szívébe beleírva, ez a rövid törvénykönyv pedig az Isten tízparancsolata. Lényegében és tartalmában minden írott törvény, amely az embert javítani akarja, amely az ember földi életét szabályozni akarja és szabályozza,_ innen, ebből veszi alapját, innen nyeri létjogosultságát, ezen épül fel, ide tér vissza ebből táplálkozik, mert ez a rövid tíz törvény szabályozza az egyes ember cselekedeteit — legalább is kellene, hogy szabályozza — ugyancsak ez szabályozza és dönti el egész népek, nemzetek, államok, r társadalmak nyugalmát, rendjét és boldogulását is. öröm tehát nekünk és haladás a magyar törvényhozásnak, hogy a nemzet nagyjainak, a szenteknek, az egyház nagyjainak védelmét és tiszteletét nemcsak a magyar társadalimi közéletben, hanem immár az ipari és kereskedelmi tevékenység terén is nemcsak rendeletek írott malasztjával, hanem országgyűlési törvénnyel is szabályozza, ezek védelmét és tiszteletét megköveteli és — ami a fő — az ellene vétőket, ha kell, szigorúan meg is bünteti. öröm ez nekünk abból a szempontból is, hogy megnagyobbodott országunk, a szép Magyarország elsőnek áll ki példamutató törvényhozásával a keresztény népek elé s a nemzet nagyjait, az egyház szentjeit és nagyjait és — amint az előadó úr mondotta — most már magát az egyházat is védő törvényhozással akkor, amikor tőlünk keletre az istentelen bolsevista eszmékkel több mint húsz éven át agyon-injekciózott orosz nép a harcos istentagadás szolgálatában állva lábbal tapos mindent, ami nekünk szent, tűzzel-vassal pusztít mindent, amit két évezreden át a keresztény kultúra és az igaz hit emelt és épített. T. Ház! Amikor mindezt megállapítjuk, sajnos, azt is meg kell mondanunk, hogy bizony nálunk Magyarországon sem részesültek mindig olyan kivételes tiszteletben nemzeti nagyjaink és szentjeink, egyházi nagyjaink, mint ahogyan megérdemelték volna és mint ahogyan azt tőlünk, Szent István népétől Szent István szelleme ezer éven keresztül megkövetelte volna. Ha rövid visszapillantást vetünk hazánk állami, ^ társadalmi és gazdasági életének a kiegyezéstől egészen a világháborúig terjedő idejére, könnyen megállapíthatjuk azt., líogy'a szabadelvű és kereszténytelen, a gazdasági szabadverseny szempontjaitól irányított befolyásolt, átitatott bűnös koreszme egészen megmételyezte a közvéleményt és különösen az ipari és kereskedelmi élet terén évtizedek hosszú során át olyan bűnös cselekedeteknek . volt elindítója, amelyek profanizálták. megszentségtelenítették a nemzet nagyjait, szentjeit és n sokszor magát az egyházat is. Tették ezt elsősorban azok a kereskedelmi vállalatok és cégek, amelyektől keresztlevelet hiába kértünk volna és hiába kérnénk még ma is, tették azok a kereskedelmi üzletek, vállalatok és cégek, amelyek tulajdonosainak nevét még kiolvasni sem tudtuk, annyira nem voltak magyarok, akik vígan éltek a mi körünkben és bőszen járták Budapestnek és az ország többi városának és falvainak utcáit, de magyarul soha egy szót sem beszéltek,,vagy ha igen, ez. legtöbbször egy-egy cifra magyar káromko-