Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-254

200 Az országgyűlés képviselőházának & felekezet kérdésével kapcsolatban már egy javaslatot nyújtottam be tisztelettel a Házhoz, annakidején nem méltóztattak elfogadni. Kérem à miniszterelnök urat, ezt a kérdést tegye sürgős felülvizsgálat tárgyává és adassék amnesztia azoknak a magyaroknak, akik a magyar haza és feltámadás érdekében ilyen megnyilatkozásokat tettek. (Meskó Zoltán: Beültek a jó pozíciókba, akik akkor bennünket kigúnyoltak! r-; Zaj.) A zsidó áruelrejtések és síbolások megakadályozására sürgős intézkedések kell, hogy történjenek, mert a síbolás nagyszerűen megy tovább, mintha semmi sem történt volna. A legutóbbi napokban, történt, hogy 80 mázsa »bombázott kávé« — bombázottnak nevezik szaknyelven az Amszterdamból érkezett kávét, melyet a bombázás alkalmával a zsidók megmentettek. Hogy hogyan került ide, nem tudom, elég az hozzá, hogy egy magyar embert előtérbe toltak, egyik nagy színházunknak a titkárát, aki detektív volt és állítólag a Lipótmezőn is ült három hónapot. Valószínűleg azért tették oda, hogy ha majd baj lesz, a goj majd fedezni fogja őket. Mindezeket a sajtóban nem lehetett megírni, mert a cenzúra törölte, pedig ez nagyon rossz gondolkozásmód, mert ha a nagyközönség aat látja, hogy az államhatalom minden drákói szigorral irtja ezeket az embc reket, irtja ezeket a síbolókat és anyagrejtegetőket, akkor sokan elrettennének. Mi azonban szinte 'eltussoljuk ezt, nehogy valaki megtudja, hogy a zsidók ezt vagy azt a gazságot és aljasságot követték el. T. Ház! Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy most, amikor katonáink mennek messze keletre, hogy a magyar érdekeket megvédjék és a magyar feltámadást kivívják, akkor ne adjunk alkalmat arra, hogy a zsidók ma megtollasodjanak. Ezért megtiltanám a zsidóknak a vasúton való utazást., (Helyeslés a jobboldalon.) legfeljebb egy héten egyszer vagy egy hónapban egy meghatározott napon legyen szabad utazniok. (Nagy zaj! — Ilovszky János: A két utolsó kocsiban!) Ugyanígy megtiltanám nekik, hogy a közlekedési eszközökön, az autóbuszokon, a villamosokon a nap bizonyos óráit kivéve, utazhassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon sok síbolást, csalást és kémkedést lehetne ezzel megelőzni. T. Ház! Ezek ellen a bajok ellen (Meskó Zoltán: Mit csináljunk, ha kiviszi őket Kállay? Nem lesz zsidó! — Derültség.) az igazi magyar kiskereskedelem megteremtésével lehet védekezni, mert ebből a keresztény magyar kiskereskedelemből fog kinőni az egészséges magyar nagykereskedelem és fogja elfoglalni azt a helyet, amelyet ma nagyrészben zsidók töltenek be. T. Ház! Nézzük meg a színházakat és mozikat. (Rajniss Ferenc: Alljon a harc élére Ilovszky mester! — Ilovszky János: Azt akartuk!) Épp az előbb hallottuk, hogy egyes zsidó érdekeltségeket szolgáló mozik még ma sem közölnek minden híradót, csak azt (hozzák, ami nekik jólesik, nehogy lássák mások az Angliában történt pusztításokat és hogy mi történik a Távolkeleten vagy imitt-amott; megelégednek tehát azokkal a híradókkal, amelyekben ezek nincsenek benne. Ugyanez történik a színházaknál is. Éppen az előbb egyik képviselőtársunk beszélt a »Jelzőtűz« című színdarabról. Ezt egy állítólagos flamand zsidó szerző írta (Rajniss Ferenc: Dán volt, Jordán!) és az itteni izraeliták átköltötték budapesti nyelven magyar viszonylatba. Háromszor adták elő a darabot a Madách Színházban, míg a .ülése 1942. április 29-én, szerdán.rendőrség észrevette a Pesti Újság alapján, hogy ezt a színdarabot le kell venni a műsorról. Kérdezem, nem volt-e bemutató vagy főpróba? És hol voltak ott a belügyminiszter úr közegei, akik megállapították volna az első látásra, hogy ilyen darabokkal

r a magyar közvéleményt nem szabad megmételyezni. (Rajniss Ferenc: Hát Békeffit Kiss Ferenccel szemben ki védte meg? Ki adott neki engedélyt? — Zaj. — Elnök csenget.) Általánosan ismert a Magdolna-utcai zsidó szellemiségű Vasas-színház. Jó lenne abban is egy kicsit körülnézni, mert mindezek a destruálást viszik magukkal. (Rajniss Ferenc: Kiss Ferencet lejáratták Békeffi miatt!) Közkívánat, hogy amíg magyar katonáink odakünt véreznek, a zsidóság idehaza zsíros üzleteket ne csinálhasson. Éppen ezért kívánatos a zsidók összegyűjtése, munkatáborokba való kiküldése, (Úgy van! jobboldalon.) még pedig Ukrajnába, hogy jóvátegyék azt a sok bűnt, amelyet zsidó véreik az ukrán nép, az orosz nép és mi ellenünk, — magyarok és németek ellen — elkövettek. (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon? Mi is azt akarjuk!) Ugyanakkor követeljük a több lakással rendelkező zsidóktól a lakások elvételét és ennek lelhJetővé tételét, hogy abba új magyar házasok, új magyar jövendők költözhessenek be. Mindezek után kérdezem a miniszterelnök urat, hajlandó-e az elmondott interpellációs anyagban felhozott kérdéseket sürgősen, rövid úton, egy-két szakaszos törvényekkel, miniszterelnöki rendeletekkel megoldani, addig is, amíg a harmadik zsidótörvényt be fogja nyújtani. (Taps és helyeslés.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. (Rajniss Ferenc a jobboldal felé: Felírják azokat, akik tapsoltak. — Taps a jobboldalon.) Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Utólagos taps nem gilt! — Derültség.) Meskó Zoltán képviselő urat rendreutasítom. Lili János képviselő úr az iparügyi miniszter úrhoz, Váró György képviselő úr a földmívelésügyi miniszter úrhoz és^ ugyancsak Váró György képviselő úr a miniszterelnök úrhoz intézendő interpellációikra halasztást kértek. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Piukovich József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. (Felkiáltások: Megadjuk a halasztást!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni Nagy Ferenc jegyző (olvassa): > Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a zsidó Hatvani-család birtokainak visszajuttatása tárgyában. Van-e tudomása a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a zsidótörvény alapján igénybevett s a zsidó Hatvani-család tulajdonát képezett ingatlanok egy része újból a zsidó Hatvani-család kezébe került?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Interpellációm színhelye a hatvani járás, központja pedig maga Hatvan. Aki ott jár-kel a város körül a község közepén, lát egy gyönyörű szép barokk kastélyt. (Közi Horváth József^ Kívülről barokk, belülről zsidó!) Ez a kastély, amely valamikor herceg Grassalkovieh izlése szerint épült fel, ma óriási hatalmat képvisel. Az idők folyamán ugyanis a Deutsch I