Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-254
Az országgyűlés képviselőházának 25U. nem tudják, kinek az irányítása alatt állanak •—• még ma is összeállnak a vörös szociáldemokráciával. Meghaladná interpellációm keretét, ha ennek a kérdésnek részleteibe mélyen belenyúlnék, éppen ezért csak abból a célból, hogy a t. Ház lássa, miről van itt szó, hogy 1918 október 31-ike még egyszer be ne következhessek, csak a legfontosabb kérdésekre óhajtok kitérni. Világos dolog, hogy az angol és amerikai pénzzel támogatott nacionalista mozgalmak tes elgondolások, amelyek itt hazánkban is észlelhetők, párhuzamosan és karöltve dolgoznak a szovjet pézzel támogatott bolseviki és szociáldemokrata megmozdulásokkal. így történt ez másfél évvel ezelőtt a cseh protektorátus területén is, ahol nacionalista miniszterek, tábornokok összefogtak, nem tudva, hogy mit csinálnak, a Moszkva által finanszírooztt, közismerten bolseviki kladnói munkásokkal. Ennek levét azután a cseh állam issza meg. Ugyanez a nagy nemzeti vagy népi tragédia játszódik le e pillanatban Szerbiában, ahol ugyancsak nem zeti erők, hazafias tábornokok, tisztek és katonák fognak össze nemzeti jelszavakkal a Moszkva által finanszírozott szerb kommunistákkal. T. Ház! Nedics tábornok hiába hívja fel a szerbeket, hogy térjenek vissza otthonukba, nem mennek. Egymást ölik az emberek, mind csak Moszkva és a világ zsidósága kedvéért. A szovjet ma azt mondja, hogy van haza. Ezt kell leplezésül mondania, hogy magának a hazafias elemeket megnyerhesse. Ezt napnál fényesebben igazolja Sztálin 1942 márciusában kiadott napiparancsa, amelyet Magyarországon úton-útfélen terjesztettek s legújabban már telefonfülkékben, telefonkönyvekben rejtik el. Ez a napiparancs hazafias vonatkozásban többek között a következőket írja (olvassa): »A vörös hadsereg legerősebb segítőtársa a függetlenségükért és szabadságukért harcoló nemzeteknek.« Majd a továbbiakban azt mondja (olvassa): »Nemzeti kormány kelty — Sztálin írja ezt — amely beszünteti az élelmiszerszállítást és a katonák kiszolgáltatását Hitlernek. Nemzeti kormány kell, amely békét hoz és kilép a három hatalmi szövetségből. Nemzeti kormány kell, amely megkezdi Magyarország demokratikus átépítését.« A többi jelszavak között azt mondja (olvassa): »Egy katonát se Hitlernek! Független, szabad, demokratikus Magyarországot!« Ezt a napiparancsot másolatban leteszem a Ház asztalára. (Zaj. — Rajniss Ferenc: Eleget hangoztatják ezt itthon! Az igaz!) A polgári front és a szociáldemokraták között tehát az összefüggés megvan. Feltételezem, hogy a polgári front urai nem tudják, hogy kik irányítják őket és hogyan jutnak oda, hogy ma összefognak a szociáldemokratákkal. Ott kezdem a dolgot, hogy 1941 október 31-én, Táncsics Mihály sírjának megkoszorúzásakor, Ortutay Gyula ugyanakkor teszi le a koszorút, amikor a szociáldemokraták. Ezt az Ortutay Gyula urat, úgy tudom: egyetemi tanárrá akarják Kolozsvárra kinevezni. (Piukovieh József: Zsidó a felesége!) 1941 december 25-én a Népszava ünnepi, karácsonyi számában a nagy összefogás jegyében Szegfű Gyula egyetemi tanár úr ír a 17. oldalon cikket »A szabadság fogalmáról«, Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársunk a 19. oldalon) »Kossuth és a magyar külpolitika« címen és Móricz Zsigmond a 25. oldalon »Petőfi a politikai jel« címmel. (Szabó Zoltán: Móricztól tudta nélkül lopták a cikket! Nyilatkozott!) Ezt ón nem tudtam. 1941/42. telén KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. ülése 194-2. április 29-én, szerdán. 197 megindult egy Petőfi-mozgalom. Ebben polgári elemek éppúgy resztvettek, mint szociáldemokraták. Itt a parlamentben is láttuk a gomblyuka,kban a Petőfi-jelvényt. JNagyon tisztelendő dolog bárki részéről, ha Petőfi-kultuszt csinál. De valahogyan nagyon gyanús volt ez a nagy összeharátkozás, ez a Petőfi szellemében való ölelkezés, (Rajniss Ferenc: Fogalma sem volt a politikáról.) amikor a Petőfi-versekből csak azt szavalják, ahol forradalomról, vérrőt, lángostorról ír. Kérdezem, ha Petőfi ina élne és most lángostort fonhatna, vájjon nem a vörös nemzetköziséget korbácsolná-e vele szett Sorozatos cikkekben csinált ennek az ügynek a Magyar Nemzet és a Népszava propagandát. Majd sorozatos előadások voltak a Vigadóban és a Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Beszélt itt Például Katona Jenő, aki Mr. How-How-nak, az angol Intelligence Service egyik itteni vezető személyiségének volt jóbarátja ós akit ezért internáltak is. Beszélt ott Lajos Iván, a Szürke Könyv szerzője, akit a napokban helyeztek szabadlábra; nem tudom, mit követett el. És beszélt Kovács Imre, a Népszava és a Magyar Nemzet állandó cikkírója, aki még ma is in; ternálótáborban van. Ezt követően megfelelő előkészítés után március 15-én délután csodálatosan találkozott egy polgári front, találkoztak politikusok Petőfi szelleménél, Petőfi szobránál. Délután 3 órakor koszorút tettek le Petőfi szobránál, pontosan egymásután. Kovács János a munkásság nevében beszélt. A szociáldemokrata koszorún a piros-fehér-zöld szalag úgy volt összehajtva és gombostűzve, hogy csak a piros szalag látszott; amikor a rendőrtisztviselő figyelmeztette őket erre, akkor kibontották. Utána Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársunk tett le koszorút a 'magyar parasztság nevében. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdem, t. Ház, vájjon Áchim András és Nagyatádi Szabó István nem tiltakoznának-e ma az ellen, hogy az ő parasztszervezeteik nevében a szociáldemokratákkal egyidőben tegyenek le koszorút'? Mert egyet ne^ felejtsünk el: lehet agrárszocializmusról beszélni, de az sohasem voit nemzetközi és a magyár paraszt sohasem volt nemzetközi. (Ügy v®n! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt igazolják a bolsevizmus alatt felakasztott gatyás parasztok Kecskeméten, Debrecenben és másutt, akik hitet tetteik a magyar haza gondolata mellett, (vitéz Lipesey Márton; Ebben igaza van!) Harmadiknak ugyanekkor a törzsökösök nevében tett le koszorút Baráti Huszár Aladár felsőházi tag. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Oti.-elnök!) az Oti. elnöke. Élénken emlékszem Gömbös Gyulára, amikor a tattersalli első nagygyűlésen ezt mondotta: »A szociáldemokratáknak pedig azt üzenem, pakkoljanak, mert itt ül mellettem az a férfiú, akit odaküldök az Oti.-hozi, hogy kipucolja onnan a vörös marxista szemetet.« (Derültség a szélsőbaloldalón.) Ekkor is Sztalin-féle jelszavak hangzottak el. (Rajniss Ferenc: Békeffi nem volt ott?) ugyanezzel a koszorú-letétellel kapcsolatban. Ugyanazok a jelszavak, amelyeket az előbb a Sztalinféle napi parancsból felolvastam, megtoldva azzal, hogy Magyarország egyik legnagyobb jótevőjét gyalázták, ugyanakkor pedig Eckhardt Tibort éltették. Mindezt nem lehetett nyilvánosságra hozni a magyar sajtóban, hogy megbélyegezzük azt a szellemiséget, amely újból 1918-at akart csinálni Magyarországon. Március 24-én — »figyeljük meg jól a terminusokat — pontosan 10 nappal március 15, 37
