Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-253

Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1942- évi április hó 28-án, kedden, Szinyei Merse Jenő és vitéz Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök bemutatja a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökének átiratát, amellyel a fővárosi pénzalap 1941. évi zárószámadását a törvényhozásnak megküldi. — Az 1914-1918. évi hadikölcsönök rendezéséről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Inántsy-Pap Elemér előadó, Pajor Győző, Demel Aladár, Tauffer Gábor, Tusa Gábor, Csorba János, Bocsáry Kálmán, Csoór Lajos. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs-könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A hormány részéről jelen vannah : Antal István, Reményi-Schneller Lajos. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. iAfe ülés jegyzőkönyvének vezetésére Ineze Antal, a javaslatok mellett felszólalók jegyzé­sére Mocsáry Ödön, a javaslatok ellen felszó­lalók jegyzésére pedig Nagy Ferenc jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak a Fővárosi Köz­munkák Tanácsa^ elnökének átiratát, amely­lyel a fővárosi pénzalap 1941. évi zárószáma­dását a törvény rendelkezése értelmében a tör­vényhozásnak megküldi. A zárószámadást be­tekintés végett leteszem a Ház asztalára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirendünk első pontja az 1914—18. évi hadikölcsönöík rendezéséről szóló törvényja­vaslat, (írom. 547. ez.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására ho­zom, hogy e javaslathoz az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Demel Aladár és Bo; csáry Kálmán képviselő urakat, az Erdélyi Párt Tusa Gábor képviselő urat, a Ma­gyar Megújulás-Nemzeti Szocialista Pártszö­vetség Pajor Győző képviselő urat, a Nyilas keresztes Párt Tauffer Gábor képviselő urat s a Független Kisgazdapárt Csorba János képvi­selő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Inántsy-Pap Elemér előadó urat illeti a szó. Inántsy-Pap Elemér előadó: T. Ház! Szen­teljünk néhány percet az emlékezésnek. Emlé­kezzünk meg arról, hogy 1914 június 28-án a trónörökösp árnak, Ferenc Ferdiniándnak és nejének meggyilkolását követőleg az elrendelt általános mozgósítás hírét a nagyközönség lelkes áldozatkészséggel fogadta. Honvédeink lelkesedéstől ittas néptömegtől, könnyes szemű édesanyától, feleségtói, menyasszonytól, test­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII. vértől körülvéve virágbaborult vasúti kocsik­ban lelkesedéssel és harci kedvvel vonultak hadba és a véres mezőkön, a halál torkában kockáztatták fiatal, drága . életüket s dicsősé­gesen lobogtatták a magyar lobogót Európa különböző csataterein. E helyen is tisztelettel, hálával és dacos kegyelettel hódolok honvé­dőinknek, magyar hőseinknek időtálló, ország­határra nem korlátozott hősies önfeláldozásai előtt. De gondoljunk a ma honvédéire is, akik a bolsevizmus elleni küzdelem véres tavaszán naponta a halál mesgyéjén állnak és imádkoz­zunk az egek Urához, hogy a szeretet és az imádiság felhőivel vegye őket körül. T. Ház! A háború kitörésekor a mozgósított * hadsereg a magyar államnak havonta kereken négyszázmillió koronába került. A tőkeszegény és főként mezőgazdasággal foglalkozó Magyar­ország számára, — amely a külfölddel szemben úgyis el volt adósodva — alig maradt más megoldási mód, mint a jegybanknak egy vagy más formában való igénybevétele, úgy, hogy Ausztria—Magyarországnak egyik fő hadihite­lezője az Osztrák-Magyar Bank lett. Egy má­sik és bőséges forrás, — amelyből a magyar állam merített — a belső fronton a magyar állampolgárok áldozatkészsége. E forrás igénybevétele céljából a magyar kormány a nemzethez fordult kölcsönért a háború szent céljaira. A kormány felhívására megindult a falu, a város népe, és minden ember és intéz­mény egyaránt igyekezett kivenni a maga részét a létért való küzdelemben. A Gazdaszövetség gyűlésén Darányi Ignác lelkes beszédében méltatta a gazdaközönseg áldozatkészségét és különösen hangsúlyozta, hogy az a nemzet legboldogabb, amely önma­gának tartozik. Rámutatott többek között arra is, hogy földművelő népünk soraiban alig van olyan, akinek értékpapírja van; márpedig ezen segíteni kell. A gazdaközönségben és a falui népében ez a felhívás visszhangra talált. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom