Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.
Ülésnapok - 1939-251
126 Az országgyűlés képviselőházának 2S1. dor: Internacionálé!) Nem kérek támogatást még azoktól sem. (Gosztonyi Sándor: Nem is kap, Moszkvától kap!) akikről ez a levél itt tanúbizonyságot tesz és amely levél külföldi követségek ... (Lili János közbeszól.) Elnök: Lili János képviselő urat rendreutasítom, (Nagy zajA Peyer Károly: En ezt a levelet a kormány rendelkezésére fogom 'bocsátani. Ennek a levélnek aláírója ellen, dr. Vágó Pál ellen, ha még ma képviselő volna, összeíérhetlemségi bejelentést tennék a törvény szakaszai alapján. (Koltai József: Az egységokmány miatt maga ellen la! — Rupert Rezső: Mi jogon akarják kétség; bevonni valakinek a hazafiságát? — Állandó nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Lili János: ÂZ 191&-6S tapasztalatok alapján. — Koltai József: Marxista!) Elnök: Kérem Kuhajda és Lili képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Peyer Károly: Csodálkozom, hogy azok, akik folyton hirdették azt, hogy a szociáldemokrácia már ninesi, megszűnt, már nem létezik, (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) most végre kirukkolnak azzal, hogy nincs] más megoldás, lel kell oszlatni. Hát ami nincs, ami már megszűnt, azt miért kell feloszlatni? (Zaj. — Elnök csenget.) Várja meg a képviselői úr tűre; Tömmel, hogy talán azokiból a politikai aussnitzlikből, amelyek itt-ott lehullanak, végre össze tud szedni magának egy olyan tábort, amelynek itt a parlamentben többsége lesz és akkor végre tudja hajtani akaratát, de ne hadakozzék előre- (Folytonos zaj a szélsőbaloldaIon. — Elnök csenget.) mint az, akiről megírták most a legutóbbi napokban, hogy a bakon ült és ostorra? csapkodott, pedig a lovak elszaladtak eitle. Nem tudom, hogy a kép viselő úr elől az aranyszarvas szaladt-e el, vagy más állat, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) de egy bizonyos, hogy a képviselő úrnak ezek a megállapításai nem tartoznak a parlamentarizmus... (Nagy zaj.) Elnök: Peyer képviselő úr ne sértegessen. Rendreutasítom. (Helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Peyer Károly: Nem tudom, kit sértegettem. Az aranyszarvast? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Üljön le!) Ha az aranyszarvas meg van sértve, bocsánatot kérek. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnófc: Peyer képviselő urat másodszor is rendreutasítom és ha így folytatja, a mentelmi bizottság elé fogom utasítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly: Én nem kérem egy párt fel oszlatását sem, bár azoknak a röpiratoknak szerzőível szemben, amelyek a legutóbbi idő ben kiadattak, (Zaj a szélsőbaloldalon. — El nök csenget.) amelyeknek szerzői közül esrvu sek ott ülnek ebben a pártszövetségben (Zaj a szélsőbaloldalon.) és amely röpiratokban tekintélyeket sárba tapostak, talán indokoltabb voloa ilyen eljárás. (Folytonos zaj a szélsőbal oldalon.) Elnök: Kérem a képviselőt urakat, szíveskedjenek csendben maradni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Üljön le! Eleget beszélt!) Peyer Károly: Kérem a kormányt, töreked ják ezekben a nehéz időkben arra, hogy a tár sadaimi nyugalom megmaradjon. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. Felvetődött itt a zsidóbirtokok problémája Kijelenthetem, hogy érdektelen vagyok ebben a tekintetben és érdektelen az egész pártom, de egy dologért mindenesetre jónak tartom a ülése 1942 március 20-án, pénteken* megoldást: ezzel a javaslattal a miniszterelnök úr inegmutattíi az utat, amelyen haladnia kt;ll majd utódainak, amikor a többi birtokokat is ki kell sajátítani a kósőíbb jelentkező igények kielégítésére. (Rupert Rezső Veszedelmes já ték! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol lesznek akkor! v— Zaj.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Meg akartam várni a még feliratkozott két képviselő urat is, azft hiszem, azonban helyes és szükséges, ha most azonnal megragadom a szót és megdöbbenésemnek adok kifejezést amiatt* hogy a niai időkben olyan ülés tanúi lehettünk, mint amilyené ma voltunk. (Helyeslés és taps.) Ez az idő nem a provokálások ideje, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem annak az ideje, hogy a provokációk kiélezésével — mint az előbb is történt — a parlament légköre olyanná váljon, amilyen az előbb volt és ami lyennek nem szeretném látni. Méltóztassék megengedni, hogy most a felszólalásokra feleljek. Felelek elsősorban az előttem szólónak, mégpedig azzal, hogy szavaival nem mindenben értek egyet, ami természetesen nem jelenti azt, hogy azt a derék ma gyár munkástömeget, amelyről ma Peyer Károly azt hiszi, hogy az ő vezetése alatt dolgozik, (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt hiszi!) ne illetném a legnagyobb tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezésével. (Egy hang a középen: Éljen a magyar munkás ság! — Éljenzés és taps.) Rassay Károly igen t. képviselő úr arra hivatkozott, hogy én kormányunkat háborús kormánynak deklaráltam. Ebből nem követke zik az, hogy a magyar élet minden vonalán rajta ne tartsuk kezünket. Ez olyan természetes, hogy felesleges hangsúlyozni. Egy háborús kormány nem szakadhat el az egész magyar élettől, ellenkezőleg, a magyar életnek minden útmutatását figyelemmel kell kísérnie és le kell vonnia azoknak az útmutatásoknak konzekvenciáit, amelyeket a párt, de az egész orhzág hangulata is jelent. (Helyeslés.) A képviselő úri a háborúról mondott valamit és a július 11-i beszédre akart hivatkozni, de nem fejezte be mondatát. Ez a július 11-i beszéd Kossuth Lajos beszéde volt, amelyben a 300.000 főnyi hadsereg megajánlását kérte. A beszéd így kezdődött: »Midőn a szószékre lépek, hogy felhívjam önöket, hogy mentsék meg a hazát« és azzal végződött, hogy: »ezen a nemzeten a pokol kapui sem fognak erőt venni«. Erre a beszédre azonban inkább én hivatkpz hatom, aki azt mondottam, hogy minden erőnket a háborúra kell koncentrálni, nem pedi^ ő, aki nem a háború nemzeti szükségességét hangsúlyozta ki, hanem annak borzalmait állította elénk. (Élénk helyeslés és taps.) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mai parlamenti napnak ezen a remélem lékeiden tális részén túlesve, mégegyszer hangsúlyozni akariom: nem hiszem, hogy Európának nem egy háború küszöbén álló országában, de mondjuk más országokban is, amelyeket a háború lehellete nem érintett olyan közelről, mint bennünket, olyan légkör alakulhasson ki, amilyennek ma tanúi voltunk. Ilyen atmoszférában nagyon nehezen fogom tudni szolgálni azt a célt, amelyet szeretnék, hogy parlamentárisán álljunk a háborúba induló és nagy küzdelembe hajló nemzet háta mögött. (Helyeslés és taps. — Rapcsányi László: Fel kell oszlatni a szociáldemokrata pártot!)
