Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

124 Az országgyűlés képviselőházának 251 osztályok között és fel kell emelni a munkás­osztályt, nagyon sokat hangsúlyózzák a csa­ládvédelmet, , a lakásépítést és egyebet, más azonban, mint szép szavak, alig történik ma .ezen a téren. A ( családvédelem tekintetében a kormány hosszú évek sürgetése után hozott egy tör­-vényt, amelynek rendelkezései szerint a dol­gozó munkás abban az esetben, ha olyan munkaadónál dolgozik, akinek húsznál több állandó alkalmazottja van, havonta minden gyerek után 5 pengő családi segélyben részi­sül. Az a munkás, aki lehet művész a szak­májában, ha olyan mesternél kap alkalmazási a kisiparban, aki hiísznál kevesebb munkást ' foglalkoztat, akkor es a pótlék részére nem [ jár, mint ahogyan nem jár akkor sem, ha nem dolgozik; nem elég az, hogy akkor el­veszti a keresetét, amely családfenntartásá­nak alapját képezi, hanem elveszíti azt a csa­ládi pótlékot is, amely a gyermekek nevelé­sét szolgálja. Ismételten kérték az érdekeltségek ennek a kérdésnek a rendezését, legalább olyan ér­telemben, ahogyan a béreknél megtörtént, hogy tessék ezt az 5 pengőt felemelni a drá­gaság arányában, mert a gyermeknek nem adják olcsóbban sem a tejet, sem egyéb élel­miszert, tehát indokolt ez éppen a sokat han­goztatott jelszavak alapján, amelyek itt el­hangzottak és kérnem kell, hogy a kormány programmjába iktassa be ezt a cselekedetet és változtassa meg ezt az igazságtalan állás­pontot. Osztályokról beszélnek. Előttem van a köz­tisztviselők részére folyósított családi segély. Nem sokallom és nem kifogásolom, csak egy Összehasonlítást méltóztassanak megengedni. Ha ezt teszem, egyáltalában nem merész do> log, ha összehasonlítom a harmadik csoportba tartozó altiszteket a Ganz-gyár egy szerelője vei. aki olyan turbinát szerel, amelyem százezer lámpa gyullad ki, vagy hasonló magas munka­kört tölt be. Azt hiszem, az összehasonlítás na­gyon hátrányos erre a rétegre az altiszti státus­sal izemben, mégis azt látom, 'hogy az az ai tiszt öt gyerek után havonta 65 pengő családi segélyt kap, ez a munkás pedig öt gyermek H tan — ha dolgozik és húsz munkásnál többet foglalkoztató nagyobb üzemben dolgozik — 25 pengő segélyt kap havonta. Az altiszt tehát, aki a kabátot segít levenni az előszobában. ka]) 65 pengőt havonta, a munkás, aki vala­mely hadiüzemben produktív munkát végez, esetleg egy egész csoport felügyeletét végzi el. 25 pengőt kap ugyanannyi gyermek után. Ezt mi már ennek a törvénynek az alkotá ' sánál is kifogásoltuk. Ennek a törvénynek az alkotója most itt ül a szélsőbaloldalon és ismé­telten hangsúlyozza ezeket a szociális követeié seket. Ez az alkotás az ő nevéhez fűződik. (Lili János: És mi történt azóta*? — Horváth Ferenc: 1 Fejlődött tovább?) Ilyen törvényt fenntartani nem szabad, ilyen különbséget. " hagyni dolgozó emberek között nem lehet. A társadalomnak a gyermekek egyformán érte­kek, mert tudjuk, t hogy asztalosinasból már világhírű festőművész is lett. Az a helyzet, amelyet a kormány teremtett gazdasági téren, egészen tarthatatlan. Mert el ' tudok képzelni olyan, helyzetet, hogy rögzítem a béreket és az árakat és akkor nincs bér­emelés és nincs áremelés sem. De az egyik ol­dalon rűrni az árak emelkedését, — sőt a kor mány rendeletileg megengedi ennek á többlet ülése 19U2 március 20 án, pénteken, haszonnak a fogyasztókra való áthárítását az áthárítási elv alapján— a másik oldalon me­reven és görcsösein ragaszkodni a megállapí­tott bérekhez, ez legalább is nem helyes és nem vezet jóra. Arról, ami a mező'gazdasági terményeket illeti, jgen súlyos bírálat hangzott el és magam is csak azt mondom, hogy a jövőben nem lehet olyan rekvirálásokat csinálni, ahol a rekvirá­lási bizottságok költségei többet tesznek ki. mint a rekvirált mennyiség értéke. Ha a kormány nem tud féket rakni ezeKre az áremelkedésekre, akkor lehetővé kell tenni* hogy a bérek, a keresetek legalább megközelít sók, nem mondom, hogy azt az életnívót, amely a békeidőben volt, de azt, amely a háború kitö résekor volt. Az a 30%-os bérpótlék, amelyet a kormány engedélyezett, már régen elveszett a gyakorlatban, alig egyrésze, egy kis töredéke a munkásoknak az, aki ezt a 30%-ot még' ma is élvezi. Az időszaki munkásoknál mindenütt el veszett, az új munkást, akit felvesznek, a mini malis bér alapján veszik fel, az pedig olyan alacsony, hogy a mai viszonyoknak egyáltalán ban nem megfelelő]. A béreket tehát rendezni kell, fel kell emelni, de a másik oldalon is erélyes kézzel kell belenyúlni abba az ádrágító dzsungelbe, amely a megélhetést megdrágítja. Csak azt kívánom megállapítani, hogy soha olyan lánc­kereskedelem az ipari cikkekkel nem folyt, mint amilyen ma folyik. (Mokcsay Dezső: In­ternálni kell a zsidókat! — Palló Imre: Ki csinálja? Mind a zsidók csinálják!) Engem nem érdekel az, hogy zsidó vagy keresztény iij textiles csinálja, mert állítom, hogy az új textilesek semmivel sem maradnak 'mögötte a régi textileseknek, sőt az étvágyuk megnőtt, mert a konjunktúrát jobban akarják kihasz­nálni, falánkabbak, mint a régiek (Rupert Rezső: És bátrabbak!) és merészebbek, mert a büntetéstől kevésbbé félnek, mint a másik ré­teg. Az árdrágító fronton tehát rendet kell teremteni, mert tűrhetetlen helyzet az, hogy egy munkás egy^ munkásingért két vagy há­romnapi munkabérét kénytelen adni, mert hi­szen az, ami a népruházati akció címén meg­indult, a legminimálisabb igényeket sem elé­gíti ki. Véget kell vetni annak is, hogy külföldről behozzanak árut olyan méregdrága áron, amely nem áll arányban a termelési költsé­gekkel és megengedhetetlen, hogy egy méter sifont, amely 90 fillér volt normális árban, ma ugyanannyi pengőért áruljanak vagy egy le­pedővászonért ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen! — Felkiáltások a szélső­baloldalon: Nem adjuk meg!) A Ház a kért meghosszabbításit megadta. Peyer Károly: Ezen a fronton tehát ren­det kell teremteni és meg kell akadályozni olyan árunak az országba való beözönlését, amely itt csak árdrágítást idéz elő. Engem nem érdekelnek a luxuscikkek, mert akinek luxusra van szüksége, az fizesse meg. Engem azok a népruházati cikkek érdekelnek, ame­lyeket ma az emberek nem tudnak megvásá­rolni, amelyeket a keresetéből élő, dolgozó em­ber megszerezni nem képes. Én azalatt a par perc alatt, amely rendelkezésemre áll. ezekkel a kérdésekkel kívántam különösen foglalkozni

Next

/
Oldalképek
Tartalom