Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-251

114 Àz országgyűlés képviselőházának & sakor, 12 esztendővel ezelőtt, már követelte a katonai egyenjogúság biztosítását és azóta is minden lehető alkalommal, őszintén és mély átérzéssel szállottunk síkra a hadseregfejlesztés érdekében. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Eckhardt Tibor! — Rassay Károly: Halljuk! Mi nem zavartuk az urak szónokait, ez csiak a legkevesebb! — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Nem volt áldozat, t. Ház, amelyet ha valamikor a honvédelmi miniszter úr kért ettől a Háztól, ne szavaztunk volna meg és ne ajánlottunk volna fel pártkülÖnbr ség nélkül. Az egyik honvédelmi miniszter úr költségvetési beszéde során joggal állapította meg, hogy a hadsereg és a honvédség, illetőleg a honvédelmi minisztérium mögött van a parlament minden egyes pártja. T. Képviselőház! Mi mindig tudatában voltunk annak és hangsúlyoztuk, még azokban az időkben, amikor nem is érkeztek még el a krízis napjai, hogy jól felszerelt és erős hadsereg a magyar nemzeti exisztencia kérdése. Most, amikor ez a hadsereg óriási történelmi feladatot vállal, ma és az eljövendő időben, amikor óriási történelmi feladatok hárulnak rá, osak természetes dolog, hogy a hazában minden magyar ember, minden áldozatra, minden lemondásra önkéntesen kész a hadsereg érdekében, s nincs magyar ember, aki — ha ennek a nemzetnek sorsát átérzi — ne adná oda szeretetének teljességét is a magyar honvédség minden egyes tagjának. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A magyar honvédség eddig is első helyen volt. Ma mi is azt állítjuk, hogy a honvédség, a hadseregfelszerelés érdekei mellett háttérbe kell szorulnia minden más feladatnak, még ha annyira sürgős és annyira fájó is néhány probléma a számunkra. Ezeket most félretesszük azért, hogy a hadsereg a nemzettől minden lehetőt megkaphasson. Mert hiszen tudjuk, hogy a hadsereg a nemzet része, jobbik és igazibb része. Mi magunk ott vagyunk a hadbaszállt sereggel, ez az egész nemzet maradéktalanul a maga tiszta magyar lelkületében. Vonatkozik ez arra is, hogy a hadbavonultak hozzátartozói megkapják maradéktalanul a maguk életlehetőségét és vonatkozik lelki momentumokra is: a hadseregnek éreznie kell, hogy az osztatlan és oszthatatlan egész magyarság áll mellette és mögötte abban a küzdelemben, amelyet vívnia kell. Rá szeretnék térni röviden a nemzetiségi kérdés problémájára. Ha ma önmérséklet, türelem és méltóság kell is bizonyosi jelenségek szemléleténél ezen a téren, a magyarság: mindezt tanúsítja. Mi magyarnak s a haza egyenjogú fiának vállalunk mindenkit, aki jóban és rosszban fenntartás nélkül vállalja a magyar sorsot. (Úgy van! a baloldalon.) de nem alkudhatunk, ha a nemzeti állam és a politikai nemzet egységéről, vitális nagy érdekéről, vagy becsületéről van szó. A miniszterelnök úr azt is mondotta, hogy a nemzetiségi kérdés részben közigazgatási probléma is. Ha ez is, akkor ennek a közigazgatásnak nincs egyéb és komolyabb feladata, mint hogy az emberséges magyar nép — mert ez a nép mindig; emberséges nép volt — (Meskó Zoltán: Lovagias és emberséges!) gondolatait, érzéseit és szándékait kell organizáltan odavinni a nemzetiséerek közé. Minden más nemzetiségű magyar állampolgárnak éreznie kell ebben a hazában, hogy igazi, jó, békés, kenyeret adó» biztonságos otthona van, hogy népi, szel. ülése 19J+2 március 20-án, pénteken. lemi, kulturális életét szabadon élheti közöttünk, természetesen azok között a határok között, amelyekre bevezetésemben ennél a kérdésnél rámutattam. T. Ház! A közellátás problémája valóban egyik legsúlyosabb életkérdése ma a magyarságnak ós ebbe a kérdésbe vinni bele pártpolitikai, vagy agitációs szempontokat, valóban 'bíin a nemzet ellen. Ez nem is politikai kérdés, banem bűnügyi és rendészeti kérdés. Ha valaki az országban fellépő közellátási zavarokat, bajokat, az időnként és egyesi vidékeken valahol jobban mutatkozó nyomorúságot arra próbálja felhasználni, hogy ebből bármi olyan előnyt szerezzen magának, ami szemben áll a nemzet érdekeivel, kétségtelen dolog, hogy azzal szemben a nemzetnek, a kormányzatnak a legszigorúbb eszközök alkalmazásától sem szabad visszariadnia. Itt vigyázni kell arra, hogy az egyszerű falusi emberek, akik nemcsak elvesztek a rendeletek tömkelegében, de azokról tudomást sem szereztek, ne kerüljenek méltatlan helyzetbe.. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház, méltóztatnak látni, hogy a mi pártunk igazán megbecsüléssel és türelemmel végighallgatja mindig a parlament minden egyes pártjának szónokát, mi nem kérünk többet a magunk számára, csak annvit, amennyit másoknak megadunk. Részletekbe most nem bocsátkozom,, de legyen szabad itt ennél a kérdésnél két nagyon fontos szempontot mégis hangsúlyoznom. Az egyik az, hogy a közellátás kérdése — és úgy emlékszem, hogy erre a miniszterelnök úr valamelyik megnyilatkozásában, vagy a pártban, vagy itt mondott beszédében utalt — jórészt árpolitikai kérdés is. Erről a problémáról később meg akarok emlékezni, de azt hangsúlyozom már itt is, hogy az. árkérdésben — bármennyire dogmatikusan hangoztatják illetékes minisztereink azt, hogy az árak rögzítve vannak és ezen az árszinten és rendszeren változtatni nem lehet — szükségesek a korrekciók, mert különben maga a termelés akad meg. Lehetetlen nem kívánni bizonyos árkorrekciókat, nem azért, mintha a magyar gazdatársadalom nem volna hajlandó áldozatot hozni, hanem azért, mert egyszerűen képtelen meghozni ezt az áldozatot anyagi esesközök híjján. A másik szempont és ez nagyon komoly szempont — amit hangoztattunk az elmúlt esztendőben is, és elég sok kárát vallottuk annak, hogy erre a szempontra a kormányzat illetékes tényezői nem figyeltek — a következő: nem szabtad megakadályozni ebben az országban, hogy a kisegzisztenciák az ellátás terén, de legalább az élelmezés terén önellátókká válhassanak. A múlt esztendőben egyenesen megakadályoztuk, sőt lehetetlenné tettük, hogy a kisemberek százezrei, akik hizlaltak otthon, ezt a hízlalási tevékenységet elvégezhessék és ahelyett, hogy maguknak és még esetleg a köznek is termelhettek volna, rászorítottuk őket a közellátásra. Ha ezen a téren nem történik javulás, akkor ebben az országban bármilyen bölcs és okos elosztási tevékenység folyjék is a jövőben, ha minél nagyobb tömeget és minél szélesebb területen nem teszünk önellátóvá, a közellási politika képtelen lesz megbirkózni az eléje háruló feladatokkal, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem lesz mit szétosztani!) T. Ház! Ezek után a miniszterelnök úr egy-két más tárgykörben tett megállapítása-