Képviselőházi napló, 1939. XIII. kötet • 1942. február 5. - 1942. június 12.

Ülésnapok - 1939-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. Méltóztassék megnézni. Azt hiszem, a miniszterelnök úr nem olvasta el a 95. pontot mostanában, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mert a 4. pont ezt mondja: »Olyan országgyűlést akarunk, amely a nemzeti közvélemény hu tükrözője és amellett az ország minden dolgozó rétegének képviselője.« Ha ezt eliogacrja a miniszterelnök úr, akkor egyet tehet: felterjesztéssel élhet a kormányzó úrhoz a képviselőház, és a felsőház feloszlatását illetőleg, (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon,) mert máskép nem lesz hű tükrözője a nemzeti közvéleménynek a magyar országgyűlés. (Zaj és ellentmondások jobbfelől. — vitéz Lipcsey Márton: Komolytalan dolog* ez nagyon!) Most a miniszterelnök úrnak általunk is sokra becsült bejelentésiéhez jutottam el, ahhoz, hogy a zsidóbirtokokat most azonnal zár alá vette. Természetes, hogy egy olyan kérdésben, amelynek megoldását mi ihláirom éven keresztül sürgettük, csak egyetérthetünk a miniszterelnök úrral akkor, amikor végre erre az elhatározásra jutott. Valóban ez az a kérdés, amelyikben a másik kormánynyal szemben nagyobb tempót várunk, viszont mégis csak gondoljuk meg, hogy a gyorsabb tempó kérdése igazán nem volt nehéz ebben az esetben, mert hiszen a lassúság világrekordját a magyar földmívelésügyi minisztérium tartotta a zsidókérdések körüli eljárásával. Kérdezzük azonban az igen t. miniszterelnök urait, hogy ha most a zsidóbirtokokkal így végre mégis lassan majd dűlőre jutunk, mi van a zsidóbérletekkel, amelyeknek megszüntetését ugyancsak három-négy éven keresztül sürgetjük erről az oldalról. (Taips a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ez is meglesz!) Nem hallottuk, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozatában, illetőleg a kormánypárt elnökének ípót-propagandabeszédében szereptielt volna ez a bérleti kérdés. (Felkiáltások jobbfelől: Megvam!) Óvatios kijelentéseket tett a miniszterelnök úr és általában véve kevés konkrétumot mondott. Szerettük volna például, ha a családvédelmi politikáról, a családvédelemmel kapcsolatos örökösödési térvényről — nem az örökösödési illetékről — kaptunk volna tiszta képet, vagy a munkásvédelemről, de nemcsak a mumkáslakásépítésről, hanem általában a munkásvédelemről és munkabérekről, amelyek elavultak ma már és amelyeket meg kell állapítanunk újra, vagy a kisiparos védelméről, nemcsak az anyagbeszerzési nehézségekről, hnem a további védelemről, öregségi bitosítábáról, stb. halottunk volna. Azután szerettük volna, ha a miniszterelnök úr az új adóreformot elénk tárta volna (Kállay Miklós miniszterelnök: Megtettem!) és megmondta volna, hogy a közvetett adók közül a legantiszociálisabbakat le akarja építeni, hogy a kis családi házvagyonnak terhein — ez a vagyon ugyanis túl van adóztatva a vidéken — könnyíteni fog. Szerettük volna, az érdekképviseletek kamaráiról hallunk bizonyos bejelentéseket, amelyeket más miniszterelnök uraktól hallottunk. Szerettünk volna határozott kijelentést kapni az összeférhetetlenség kérdéséről, általában a magyar nép szolidaritásáról és a kor uralkodó eszméihez tapadó magyar megoldásokról is nyilatkozatot kapni alz igen t. miniszterelnök úrtól. Készséggel megengedem, hogy sokkal könynyebb jelenlegi törvényhozásunkkal politiülése 19J/.2 március 19-én, csütörtökön. 109 kai és hatalmi relációival, az Összekuszált átállítások stróman- és kulospozíciós vonalaival,^ végleges világnézeti elhatározás hiányosságával megkerülni a kérdéseket, mint azokat megoldani, vagy azokról még csak szórni is. Tudjuk, hogy az, 1938-as törvény a felsőház hatáskörének kiegészítéséről a politikai túlsúlyt a képviselőházból tagadhatatlanul a felsőházba vitte át. Lehetséges, hogy ez az oka annak, hogy a miniszterelnök űr nyilatkozataiban sokkal inkább tartózkodó, ^ mint ahogyan azt vártuk. Leheti, Ihogy a miniszterelnök úr ismeri az előző [miniszterelnöktársainak tragikus sorsát, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) ismeri annak a tragédiának magvát, amiért ezeknek el kellett távozniok a miniszterelnöki székből. Bizonyára gondolt a mittiiszterelnöik úr Gömbös Gyula nemzeti munkatervével együtt történt összemorzsoló, dására, gondol arra, hogy a lojális és konzervatív Darányi szembekerült a felsőházi erőkkel. Grondolt bizonyára arra, hogy Imrédy nagy terveinek összeomlását és a reformokért vívott harcát ő maga is közelről szemlélte. Gondolt Teleki Pálra, akinek öntusáját — mert nem beszélt — és ama bizonyos két malomkő között való felőrlődését a miniszterelnök úr bizonyára ismeri. A miniszterelnök, úr bizonyára tudatában van annak, hogy Bárdossy ilyen gyorsan és hirtelen miért távozott ilyen exponált időkben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egészségesen!) Tehát lehet, hogy ismeri ezeknek a miniszterelnöki programmoknak tragikus sorsát, és ez fékezte le a miniszelnök urat. Tagadhatatlan az is, hogy éppen ezért láttunk bizonyos nyugodtságot és bizonyos határozottság-hiányt és láttuk a konkrétumoknak el nem mondását ebben a Programmbeszédben, (vitéz Lipcsey Márton: EpítŐbeszéd ez!) T. Képviselőház! Ez a képviselőház hallotta Gömbös miniszterelnök úrnak bejelentését a 95 pontról, a nemzeti munkatervet. Hallotta Magyarország legkonzervatívebb belügyminiszterétől azt a nyilatkozatot, hogy a korszellem dörömböl a kapunkon. Hallotta Darányi győri pnogrammját, hallotta ez a Ház Inirédytől az érdekképviseleti rendszer kiépítéséről szóló bejelentését, az átfogóbb társadalomszervezésrői, a családi védelemről, a korszerű politikáról a kaposvári programmot, a földkérdésben és minden olyan fontos kérdésünkre a pontos vá-' laszt, amelyet most jórészben nélkülözni vagyunk kénytelenek. T. Ház! Azt kell hinnem, hogy az előző miniszteirielnökök talán többet mondtak, mint a mostani miniisaterelnök úr, pedig sokkal több lehetősége lett volna a miniszterelnök úrnak most a megnyilatkozásra, hiszen mégis csak történelmi fordulóban, korszakfordulóban vagyunk. A nemzeti szocializmus vihaaa itt süvít el a fejünk fölött, (vitéz Jaross Andor: Itt van az már!) Egészen bizonyos az, t. Ház, hogy nem maradhatunk az új Európában a zsidóságnak és a kapitalizmusnak utolsó rezervációja. Éppen mi nem maradhatunk, akiknek minden más államot megelőzően lett volna szükségünk eddig is a belső változásra. így szükségünk lett volna éppen a zsidókérdésben is megfelelő változtatásokra. Ha a Teleki- és Bárdossy-kormányok alatt a zsidóságnak egy kis részére nézve, főleg a kisebb állású zsidóságra nézve be is következett bizonyos helyzetrosszabbodás, valójában és lényegében a zsidóság többségére nézve a maga egészében kétségtelenül egy új konszolidációs