Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-230
Az országgyűlés képviselőházának 2S0. ülése 194-1 december 3-án, szerdán. 347 nek megoldását, amikor a falura kiküldött rekviráló bizottságok a tehenészetek fenntartására nem biztosítják a takarmányt 1 ? Hogyan képzeli el a m. kir. kormány a to ; ásellátás kérdésének megoldását? Mert igen súlyos panaszokat hallunk, hogy a baromfiállomány fenntartásához szükséges kukoricát sem hagyják meg, hanem a rekviráló bizottság azt mondja, hogy a baromfival étessenek ocsút. (Sütő Gyula: Azért nincs tojás!) Ez viszont szöges ellentétben áll a cséplés során tett intézkedésekkel, amikor a csépléshez kiküldött katonai ellenőr nem engedte meg a gabona szortírozását, vagyis nem engedte meg azt, hogy ocsút ereszt ess en a gazda a cséplőgépből, hogy abból aprójószágát el tudja látni. T. Képviselőház! Én nagyrabecsülöm a közellátási miniszter úr erélyes fellépését, de, sajnos, ezt az erélyt eddi»' nem minden oldalon láttam megnyilvánulni. Nem láttam azt, hogy a jfalusi vásárokat járó sz-abóiparosokat és csizmadiákat éppen olyan szigorúan büntetnék, mint azokat a falusi termelőket, akik néhány fillérrel drágábban adják a tejet. Mindezek alapján nincs bizalmam a kormány munkája iránt, éppen ezért kérenv hogy ezeket a súlyos hibákat a magyar feltámadás érdekében orvosolják, (Taps a sZélsőbaloldilon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a kormánynak. Következik Maróthy Károly képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz a pénzügyi tárca vitája során adott pénzügyminiszteri válasz hiányosságai tárgyában. Kérem a iegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a pénzügyi tárca során elhangzott és lényegeseknek latszó észrevételeket és propozíeiókat válasz nélkül hagyott? 2. Hajlandó-e a m. kir. pénzügyminiszter úr válaszának hiányosságait utólag pótolni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly; T. Képviselőház! A költségvetés szélesmedrû vitája valósággal az öszszes fontosabb magyar kérdéseket érintette, de az egyes miniszter urak aránylag nem sok kérdésre adtak kielégítő választ. Különösen a pénzügyminiszter úr volt az, ' aki konkrét előterjesztéseinket nem méltányolta és ezekre megnyugtató választ nem adott. (Mozgás jobbfelől.) Sokan szóvátettük itt a hatalmas összegre felduzzadt magyar költségvetést, amely elérte immáron a hárommilliárd pengőt és azt mondtuk, hogy szívesen adjuk az áldozatot a háború céljaira, de igenis fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat a kivetés aránytalanságai ellen. A kisembereket, a sokgyermekes családapákat sújtó közvetett adók helyettesítésére konkrét előterjesztést tettünk az igen t. pénzügyminiszter úrnak. Megjelöltük, hogy honnan és miből tudná az államkincstárt sokkal inkább megtölteni, mint ha ezektől veszi el a pénzt. Javasoltuk többek között a vagyonadónak, nemkülönben az értékpapír-forgalmiadónak a felemelését is, hiszen egészen nevetséges és komolytalan az a helyzet, hogy az értékpapír-forgalmiadó csak 1.200.000 pengő bevételt eredményez, amikor nagyon jól tudjuk, hogy az utóbbi időben is milyen hatalmas vagyonok növekedtek fel a tőzsdén. De javasoltúk egy-két mam mut vállal at állami kezelésbevéteïét is, Amikor, ezeket az előterjesztéseket tettük, a pénzügyminiszter úr közbeszólás formájában azt mondta: vigyázzunk, ne jussunk el az orosz rendszerhez. Hát mi igazán el akarunk kerülni minden olyan utat, amely az orosz rendszerhez vezet. Ezt az ellenvetést miegyébként már hallottuk, akkor, amikor a szeszegyedáruság állami kézbevételéről tárgyal tunk, csakhogy akkor nem a magyar pénzügyminiszter mondta ezt, hanem azok a zsidó érdekeltek, akiknek ez olyan nagyon fájt. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a szeszegyedáruság hatalmas összegeket jövedelmez az államkincstárnak, hiszen most a bevételek főösszege 190 millió pengőt tesz ki, a kiadások főösszege pedig mindössze 70 millió pengő. Ez a példa nagyon csábító. Ha ugyanakkor a sörgyárakat vagy még inkább a cukorgyárakat. — amelyeknek tulajdonosai jó részben még ma is zsidók — vagy pedig a szénbányákat állami kezelésbe vennénk, akkor legalább 300 millió pengő olyan jövedelemre tehetnénk szert a kincstár javára, amely most még nagyobb részben a zsidókat boldogítja. De nemcsak ezeket a kérdéseket érintet tük, hanem érintettük ä f tőzsde kérdését is, amellyel kapcsolatban már régen a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlottuk azt a helyzetet,- amely most a tőzsdén van. Ennek az évnek júniusában a kénvisfOőházban feltártam, hogy milyen spekuláció folyifa ismét a ma gyár tőzsdén, hogy mennyire csábítják a tőzsdére ma is a keresztény középosztály pénzét* mennyire megindult a propaganda aziránt hogy a tőzsdézést ismét közkedveltté tegyék és hogy ismét a középosztály kis vagyonára spekuláljanak azok, akik már a múltban eléggé elúsztatták ezt a kis magyar vagyont és tönkretették a középosztályt. Figyelmeztettük a pénzügyminiszter urat, hogy igenis, ne hagyja ezt a kis magyar tőkét feketepéterkánt belekerülni ebbe a tőzsde játékba, amelynek eredménye ismét csak a zsidók zsebébe fog menni. T. Képviselőház! Két évvel ezelőtt árjásítási láz fogta el az országot; a tőzsdére is betört ez az ár.iásítási láz, egy-két derék magyar embert bejuttattak oda, sajnos azonban a tőzsdetanácsosok igen nagy része és talán ezzel egyúttal a tőzsde szelleme is, még mindig nem keresztény és nem magyar. Kérdezzük a pénzügyminiszter urat, különös tekintettel arra a tőzsdespekulációra, amelyet most látunk a tőzsdén, vájjon Büchler Izsó, Berger Mór, Büchler Bertalan. Dános Ármin, Felhier Alfréd, Frisch Ignác, Kohn Zsigmond, Manovill Alfréd, Miklós Armand, Nagv Sándor, Steiner Marcel és Schwarz Jakah tőzsdetanácsosoknak a tőzsdén való további meghagyása a keresztény magyar szellem nagyohb dicsősegére és az árjásítás nagyobb sikerére szolgál-e. (Paczolay György: Ezek a haverok!) T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr október 23-án elmondott expozéjában ezeket a felszólalásokat, iigylátszik, már mégis kellő figyelemre méltatva, a következőket mondotta (olvassa): »Többször figyelmeztettem az illetékeseken keresztül a közönséget, jó magam a tőzsdét, hogy itt valaminek történnie kell. Rámutattam a módokra és az eszközökre. A tőzsde azonban, úgylátszik, autonómiájának keretén 'belül elintézni ezt nem tudja és ezért bejelentem a mélyen t. Háznak, hogy komoly rendszabályokat fogunk a közeljövőben foganatosítani«. (Mözffás balfelől.) Mindenki várta ezután a bejelentés után. amely mondom, már több mint hét héttel e?-
