Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-230

342 Âz országgyűlés képviselőházának 230. ülése 19 Ul december 3-án

f szerdán. lásáért, nem 13-40 pengőt érdemel ezért a ku koncáért, hiszen ebből adót is lizetni, megérni ós családot is eltartani leüetetlenseg. T. Képviselőház! A rekvirálások elrendelése előtt minüen terményt be kellett jelenteni, a búzát, az árpát, a zabot és a tengerit egyaránt. Az árpa bejelentésével kancsolutosan kívánok itt rámutatni a zsirhiánv keletkezesére. A jószágtenyesztő, akinek nem volt földje, vagy nem termett árpája, két hónapig teljes bizonytalanságban volt, mert két hónap eltelt, amíg kapott egy mázsa árpát. Tehát júliusban es augusztusban, amelyet ki kellett volna használni a baromfi- és sertésneveiesre, és az állatoknak a hizlaláshoz való előkészítésére, a jószágtenyesztő és jószágtartó gazda nem kapott árpát, ami pedig a legszükségesebb lett volna. Ezután pedig jött a tengeri árának letörése és a tengeri zárolása; a 13.4(1 pengős kukoricaár is alacsonynak bizonyult. A sertésárak is egészen őszig alacsonyan voltak megállapítva, alacsonyan volt megállapítva a soványsüldő ára is, úgyhogy a hatóság — ellentétben azzal, ahogy más cikkeknél csinálta — nem is merte a gazdákat arra kötelezni, hogy a sovány sertéseket a megszabott áron adják át, éppen azért, mert olyan alacsonyan voltak megállapítva az árak. Ezek a dolgok azok, aimelyek zsírhiányra és hizottsertés hiányra vezetnek. T. Ház! Most, amikor a rekvirálások jönnek, akkor minden gazdától elveszik és a közeljövőben elszállítják a tengerit és a gazda maximált árat kap érte. Ezt nem tartom helyesnek, mert nagyon sok kisgazda van, a. ki azelőtt is hizlalt volna és most is hizlalna, de hiába van sovány sertése, vagy ha nincs, hiába akar pénzért vásárolni, ezt nem veszik figyelembe és nincs mód arra, hogy a lefoglalt tengeriből kiutaljanak neki bizonyos mennyiséget arra, hogy a sovány sertést további eladás céljára hizlalja. A gazda teljesen ki van szolgáltatva abban a tekintetben, hogy sovány sertését maximális áron kell eladnia a nagy hizlaldának és a tengerit megint olcsó maximális áron kell eladnia; így a nagy hizlaló az ilyen maximális áron megvett zsír és hús után határozottan nagy nyereséget tesz majd zsebre, míg a kisember ettől elesik. Ezzel kapcsolatban azt bátorkodom kérni, hogy igenis, azoknak a gazdáknak a szaunára, akik úgy

; mint a múltban, a jövőben is hajlandók négy vagy öt darab sertést vagy tehetségükhöz mérten még több sertést hizlalni, a hatóság utaljon ki hizlalásra megfelelő menynviségű tengerit. T. Képviselőház! . Itt bátorkodom rámutatni a tejárak lehetetlen rendezésére. Két éve már, hogy a tejkérdés vajúdik nálunk. Mindig elkésve emelik fel a tej^ árát: ha kicsit fel is emelik, azt egy évi késéssel teszik. Mindig az egyéb cikkek árai után kullognak; így a kitűnő tejszövetkezetek vaj- és tejvásárlóképessége nagyon leromlott, úgyhogy vannak egyes szövetkezetek, amelyek az 1928—39-es években napi 8000 liter tejet szállítottak, ma pedig, bár a legnagyobb jóindulattal vannak a gazda erőfeszítése iránt, aki jó tejet akar termelni, az említett mennyiség több, mint a felére csökkent, úgyhogy majdnem egyharmadára esett a tejtermelés. A tejárpolitikával kapcsolatban már egyes képviselőtársaim rámutattak arra, hogy a zsidó spekuláció révén literenkint 10 fillért keresnek olyanok, akik nem tejet szállítanak, hanem azt vajjá és sajttá feldolgozva szállítják és akik kijátsszák a tejármegállapítnst, hogy 10 fillérrel többet tudjanak literenként elérni, mint az a gazda, aki a tejszövetkezetbe nem ipari, hanem teljes tejként szállítja be a tejét. Ezen a téren nemcsak a tejár csökkenésével kapcsolatosan merülnek fel súlyos hibák, hanem a szarvasmarhaállomány gyengeségével kapcsolatban is. A minden téren mutatkozó fogyatékosságokat megérzi a szántóföld is, mert mentől több szarvasmarhát és minél jobban tud abrakoltatni egy gazda, annál jobb karban van az ő földje, mert a jól abrakolt sok szarvasmarha a trágya szempontjából előnyös a szántóföldre. A mezőgazdasági termékek lehetetlen ár megállapításaival kapcsolatban már többen hangoztatták a burgonya és a hagyma ármeg állapításának a kérdését. A múlt évben majd nem magasabb, sőt tényleg magasabb burgonyaárak voltak megállapítva, mint ebben az évben. Annak, aki a burgonyaárak megállapítását végezte, látnia kellett volna, hogy más termények és különösen az ipari cikkek &ra fi múlt évhez képest megkétszereződött, sőt megháromszorozódott. Itt van például a vörös hagyma ára. Maximálás előtt a szabad áralakulás folytán 40—60 fillérben alakult ki az ár és ezt J8—16 fillérben maximálták. Ez az ármegállapítás a hagyma termelés teljes csődjét mutatja. T. Képviselőház! A megajánlási javaslat tárgyalása során bátorkodom még megemlíteni a falusi tisztviselők helyzetét is. Körülbelül tíz éve, hogy jómagam is községi ve zetőember vagyok és láttam, hogy mi volt az előtt egy községi tisztviselő munkája, és jövedelme, és tudom azt is, hogy mi a mai helyzet. Lehetetlen állapot, hogy a falut vezető jegy zőség és tanítóság fizetése a megélhetésre é* a családnevelésre sem elég. Itt elsősorban a tanyai tanítóságra gondolok. Hogyan kapjon kedvet az a tanító, hogy ő tanyára menjen és a tanyán legyen, amikor ott minden tekintet ben hátrányosabb helyzetben van nemhogy a városi, hanem még a falusi tanítóságnál is. Ezeknek a helyzetén, ha másképpen nem, fize tésemeléssel kell segíteni. Sokkal magasabb fizetést kell nekik adni, hogy ezáltal biztosítani tudjuk azt, hogy a tanítóság vágyakozzék a falura és vonzza őket valami arra, hogy a tanyán legyenek és ott családot és gyermekeket neveljenek. Ezzel kapcsolatban a következő gondolatot vetem fel. A vármegyémben több helyen megtörtént, — és nagyon helyesen — hogy lefoglalták a zsidók rádióit. (Szöllősi Jenő: Csak Pest megyében, sajnos!) Ezeket a lefoglalt rádiókat azonban nem állították be semmiféle cél szolgálatába, csak meg fosztották tőlük a zsidóságot. Pedig ezekül nagyon jól fel lehetne használni. Én arra kér ném a belügyminiszter urat, hasson oda, hogy ezekkel a rádiókkal hálózzák be országszerte a tanyai iskolákat, a falun lévő leventeotthonokat, a községi elöljáróságokat, hogy így fel lehessen őket használni a nép, a parasztság nevelésének előmozdítására. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Amikor a falun lévő kis^ iparosság ügyét akarom felhozni (Szöllősi Jenő: Ez tényleg szomorú!), eszembejut az

/ a szomorú tény, hogy a falun levő kisiparosság, legyen az cipész, szabó, szíjgyártó, kovács vagy akármi, a legnagyobb akarattal és^ a legna.gyobb erőfeszítéssel küzd a megélhetéséért Miért? Elsősorban azért, mert nem tud ele