Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

82 Az országgyűlés képviselőházénak 221 De mindezektől eltekintve, tűrhetetlen az, hogy egy megyei székváros közvetlen közelében a maláriának egy ilyen fészke türessék meg és pusztítson a szegény, alsóbbrendű, nehéz keresetével küzködő néposztályban, márpedig köztudomásúlag Sátoraljaújhelyen a malária éppen ezek miatt a kigőzölgések'miatt, a mocsarak miatt, hallatlan mértékben szedi az áldozatait. Még egy eset van, amely miatt ezt a kérdést itt elő kellett hoznom és ez: a Tokaj-Hegyalja kérdése. Szakértők állapították meg, hogy a tokaj-hegyalj

ai borvidéken, — ahol az ország többi részéhez képest a peronoszpora-járvány annakidején mindig kevésbbé pusztított — éppen ezeknek a mocsaraknak kigőzölgései következtében állandó a peronoszpora-járvány és ha ez igaz, már pedig, minthogy szakértők állapítják meg, igaznak kell tekintenünk, akkor azt hiszem, nem szorul magyarázatra, hogy már ebből a szempontból is feltétlenül szabályozásra és orvoslásra szorul ez a kérdés, mert a Tokaj-Hegyalja nemzeti kincs, amelynek érdekében minden lehetőt el kell követnünk, hogy biztosítani tudjuk ennek a vidéknek a prosperitását. (Gr. Teleki Mihály: Ott duzzaszt ják a Tiszát!) Igen t. Ház! Mindezeket, amiket elmondani bátor voltam, nem hoztam volna a Ház elé, mert nem vagyok barátja annak, hogy egy országgyűlési képviselő a kerületi bajait hozza a képviselőház elé, bár ha azok közérdekűek, (Egy hang jobbfelöl: Ez közérdekű!) akkor megnyugtathatja a képviselő lelkiismeretét, méltóztassék azonban nekem megengedni, ha én tovább megyek és azt mondom, hogy én bizonyos nemzetpolitikai kérdést is érinthetek ezzel a Ronyya folyóval kapcsolatban. Mindnyájunk emlékezetében él az átkos trianoni békediktátum és az a hallatlan vakmerőség, amellyel az akkori Cseh-Szlovákia a trianoni béketárgyaláson a Bonyvát mint hajózható folyót tüntette fel (Ügy van! Ügy van!) és ilyennek való feltüntetésével követelte, hogy országhatár-folyónak minősíttessék. Elmondottam, igen t. Ház, hogy a folyó maga anynyira kicsi, hogy gyalog átlábalható, ellenben kiöntései folytán 4000—5000 katasztrális holdnyi területet szokott elönteni. Ez mindenesetre alkalmas lehetett a cseheknek arra, hogy egy ilyen időben készült fényképet terjesszenek elő és ezáltal próbálják a céljukat elérni. Ez az ő gálád állításuk azonban további politikai fegyver gyanánt szolgált a kezükben. Tudniillik a most szóban levő területnek, — amelyet érinteni kívánok — egy része Cseh-Szlovákiához tartozott a húsz esztendős trianoni rabságidejében, másik része pedig trianoni magyar terület volt. Most már lehetetlen volt a kormánynak az 1913-as esztendő után beígért szabályozási tervet megvalósítani, mert hiszen beleütközött a cseh határokba és a csehek magátólértetődően nem lévén velünk hosszú e3Ztendőkön át még csak diplomáciai viszonyban sem, szó sem lenetett az e téren való együttműködésről. De ők továbi politikai célra is kihasználták ezt, kéjelegtek abban, hogy így a magyarság keze meg van kötve, nem tudla^ a szabályozást \foganatosítani és azt remélték, hogy Sátoraljaújhely amúgyis szenvedő, nél-. külöző — egyrészt rabságban szenvedő — lakosságára majd azt a régi tervüket is ráerőszakolhatják, éppen a folyó szabályozással kapcsolatban, hogy a sátoraljaújhelyiek kérjék Sátoraljaújhelynek a cseh ékhez való csatolását, mert hiszen beígérték nekik a Ronyvanak ez esetben való szabályozását. Magyarország és a megszállott területeken levő magyarság azonban '. ülése 19&Í november 26-án, szerdán. nemcsak ilyen ígéreteknek nem ült fel, hanem sokkal nagyobb, sokkal súlyosabb politikai Ígéreteknek sem; kitartott, várva sorsa jobbrafordultát és most, amikor ez bekövetkezett, Ronyvának ez a szabályozása már sürgősen szükségessé vált. Úgy érzem, nem túlzok,, ha azt mondom, hogy ez nemzeti presztízs kérdése és ezt a folyót szabályozni kell. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Annyit Ígérték az odaát levőknek, hogy felszabadulásuk után hozzányúlnak ehhez a kérdéshez, annyit ígérték ezt a hatóságok az ittmaradt lakosságnak is, hogy ezt most meg kell tennünk, kerüljön amibe kerül! (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Igen t. Ház! Húsz esztendei aléltság után a Ronyva—Bodrogvidéki Ármentesítő Társulat újból életre kelt, megkezdette működését és elhatározta a Ronyvának szabályozását. Ez súlyos pénzbe kerül, mert közel 2 "5 millió pengő költséget vonna maga után. Ennek összehozatalára, sajnos, az érdekeltség teljesen képtelen, jóllehet minden tőle telhető áldozatot meghoz, mert a legutóbbi alakuló közgyűlésen katasztrális holdanként az érdekeltség 80 pengőt, az árvíz által fenyegetett lakosság házhelyei után négyszögölenként 60 fillért ajánlott fel erre a célra. Maga Sátoraljaújhely város pedig, amelynek nehéz és szomorú anyagi helyzetét éppen a trianoni sok szenvedés folytán nem kell itt a t. Ház előtt ecsetelnem, 100.000 pengő összehozását helyezte kilátásba. Minthogy azonban ez még mind nem elég a szabályozáshoz, a sátoraljaújhelyi érdekeltség kérvényt nyújtott be a földmívelésügyi kormányzathoz, amelyben a költség 25%-ának fedezését vállalta magára, másik 25%-ára kedvezményes államkölesönt, 50%-ára pedig államsegélyt kért. Igen t. Ház! Azt hiszem, röviden sikerült kidomborítanom, hogy, ez nem helyi, lokális érdek, hanem egy egész nagy terület exisztenciális érdeke és szerintem nemzeti presztizs kérdése. (Ügy van! jobbfelöl.) Én tehát nagyon szükségesnek látnám, hogy ez a kérdés mielőbb megoldható legyen és felette kívánatosának tartanám, hogy a miniszter úr először a társulat által kérelmezett támogatást esetleg a jövőévi beruházási programmba állítsa be, másodszor tegye lehetővé ennek az állami Ígéretnek a finanszírozását az Okh. útján, mert hiszen periculum in mora, ma minden ilyen építkezést sürgősen kell véghezvinni, és harmadszor utasítsa az illetékes hatóságokai az összes tervezési és egyéb előmunkálatoknak ebben az ügyben soronkívúl való elvégzésére. Kérdem a miniszter urat, módjában van-e és hajlandó-e az újjáalakult Ronyva-Bodrogvidéki Szabályozó Társulatnak a kért segítseget nyújtani? (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Br. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Pál képviselőtársunk a Ronyva folyó szabályozásának kérdését hozta elő és megemlékezett ennek a folyónak az árvizeiről. Ez az ügy, sajnos, mint ahogyan már képviselőtársunk is említette, nem új, mert ezt a szabályozást már a világháború előtt elhatározták, közben azonban, sajnos, ennek a területnek egy része elszakadt Magyarországtól és Cseh-Szlovákiához jutott, úgyhogy ez a munkálat nem volt keresztülvihető. Igaz, hogy a csehszlovák állammal erre vonatkozóan folytaik tárgyalások és bizonyos megegyezések is létesültek a két állam között, ennek a megegyezésnek a keresőül-