Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225, fit-hat gyermeké is lehnt. (Horváth Géza: Igen!) De még néhány dolgot el kell mondanom. A legnagyobb hiba albban van, hogy a családi pótlék nein progresszív. Az első és második gyermeknél nines emelkedés, a harmadiknál van, de azután megint nincs. Amikor a belügyi tárcát tárgyaltuk, a belügyminiszter úr nagyon megneheztelt azokért a szavaimért, hogy a magyar szociálpolitika szembekötősdí, és a magyar családvédelem porhintés. (Horváth Géza: Nagyon kényesek!) Hát ne haragudjék meg a belügyminiszter úr, hanem nézze meg a statisztikát, amely családi pótlék-rendszerünk teljes csődjét mutatja. Tízezer fővárosi tisztviselő közül mindössze 18-nak van b vagy 6 gyermeke, és 8-nak hatnál több gyermeke. Igazán sokgyermekes család tehát a tízezer közül mindössze 26 van. A tisztviselői kar fele nőtlen, másik fele nős, de ezek közül is csak a családok felének van gyermeke. A helyzet ezenfelül évről-évre rósz szabbodik. 1935-ben 2149 véglegesített fővárosi közigazgatási tisztviselő közül 19-nek voit 5 vagy 5-nél több gyermeke. 1941-ben, vagyis Öt év múlva 3180 tisztviselő, tehát másfélszer annyi közül nem 19-nek, hanem mindössze 5-nek volt ugyanennyi gyermeke. Ez 551 százalékos csökkenést jelent. De itt van egy másik, még szomorúbb eset. Ugyanebben a kategóriában a négygyermekes családok száma Öt év alatt 48-ról 10-re esett le. Ez 700 százalékos csökkenés. Van egy másik statisztika: 1938-ban 52.500 tiszt viselőcsalád közül 15.000-nek nem volt gyermeke, 15.000-nek volt egy gyermeke, és 12.000-nek volt mindössze 2 gyermeke. Ez azt jelenti, hogy a tisztviselőcsaládok 80 százaléka marad alatta a nemzetfenntartási standardnak. T. Képviselőház! Eddig így volt. Most méltóztassék meggondolni, hogyan lesz a jelenlegi hallatlanul nagy drágaság után. Érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert éppen a legderekabb és a nemzet szempontjából is legfontosabb középosztályról van szó. Azt kell mondanom, ez az az osztály, amely a drágulás* egyetlenegy más társadalmi osztályra sem tudja áthárítani. Mindenki át tudj-3 hárítani, a tisztviselő nem tudja, legfeljebb a saját pénztárcája, amely nem tudja a^ különbséget kiegyenlíteni. (Horváth Géza: Ügy van!) A közalkalmazottak 99%-a keresztény magyar ember; annál szomorúbb, hogy ilyen nehéz helyzetben vannak. A magyar nemzetet, a tisztviselőt kivéve, minden társadalmi osztály csak közvetve szolgálja, a köztisztviselő közvetlenül szolgálja. T. Képviselőház! Mi talán sokszor ^szidjuk a bürokráciát, de a magyar tisztviselőt nem szidhatjuk. A bürokrácia rossz, a magyar tisztviselő azonban feltétlenül jó és megérdemli a támogatást. (Horváth Géza: Űgy van!) A magyar közalkalmazott a maga garasos gondjai mellett mindig megtalálta azt az emelkedett szempontot, amely a nemzet helyes szolgálatához vezette. T. Ház! Egyetlen egy példát szeretnék ide hozni a Ház elé annak igazolására, hogy milyen nagy különbség van a köztisztviselői és a magántisztviselői fizetések között. Az egyik Tisza-hídnál, amelyet most építenek, a vállalj kozó alkalmaz egy mérnököt. Ez a vállalkozói mérnök egy hónapra 1400 pengőt kap, ugyanott a pallérnak, akit ugyancsak a vállalkozó fizet, 700 pengője van havonta, míg az a Máy .-főmérnök, aki az egész hídépítést ellenőrzi és akinek felül kell bírálnia a pallér és a vállalkozói KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XII. ülése 19hl november 26-án, szerdán. 73 mérnök munkáját, nem 1400 pengőt és nem 700 pengőt kap, mint a pallér, hanem mindössze 450 pengőt kap, pedig kettős háztartást kell fenntartania, mert lent vidéken kell élnie, hogy az egész építkezést ellenőrizze. (Mozgás. — Horváth Géza: Bizony!) A Máy. most hadiüzemmé van nyilvánítva, tehát minden mérnökének ott kell maradnia, mihelyt azonban béke lesz, a Máv. mérnökeinek háromnegyed része azonnal elszerződik máshova. T. Képviselőház! Itt sürgősen cselekedni kell. A magyar tisztviselőtől imi [rengeteget Várunk: elvárjuk tőle, hogy vezetője legyen a nemzetnek, hogy társadalomvezető legyen, elvárjuk tőle, hogy példát mutasson minden társadalmi megmozdulásban, elvárjuk tőle, hogy adakozzék s amikor áldozatkészséget követelünk a társadalomtól, akkor neki példát kell mutatnia a jótékonykodásra, a nemzetfenntartásból is ki kell vennie a részét; megköveteljük tőle, hogy gyermeke is legyen; személytelent tenie is kell magát, baráti kapcsolatokra nem szabad tekintettel lennie és mindig a köz érdekeit, nem pedig saját érdekét kell szolgálnia. Ha mi ennyit követélünk a magyar tisztviselőtől, akkor adjuk meg neki a lehetőséget is ahhoz, hogy mindezt teljesíthesse, adjuk meg az anyagi függetlenséget és adjuk meg neki azt a tudatot, hogy igenis, az ő családjának és saját magának megéhetése, jövője biztosítva van. Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, hogy amíg nem késő és amíg a tisztviselőtársadalom tragédiája nem következik be, sürgősen intézkedjék. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Pándi Antal képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén kért és kapott tőlem felszólalásra engedélyt, tehát ezek után Pándi képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr interpellációmra adott válaszában megvédte a birtokpolitikai osztály tisztviselőit a részemről történt állítólagos támadással szemben. Lojálisnak érzem azt, ha felszólalok ebben az' ügyben, mert én sem a minisztériumot, sem a tisztviselői kart nem támadtam meg. Én a miniszter úr végrehajtó szervéről beszéltem és fel is olvastam egy citátumot ettől a végrehajtó szervtől, amely szerint az Országos Földhitelintézet azt írta nekem, hogy ő a földbirtoktörvény végrehajtó szerve lévén, így és így intézkedett; ezzel kapcsolatban leszögeztem azt, hogy a miniszter úr végrehajtó szerve nem felelt meg kötelességének. Távol állt tőlem, hogy a minisztériumot és a tisztviselői kart bármilyen szempontból megtámadjam, tehát a miniszter úr félreértette szavaimat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Félreértés volt!) Elnök: Következik gróf Serényi Miklós képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a, m, kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a kisbérletek körül tapasztalt igazságtalanságok tárgyában. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a törvény előírásaival ellentétben történt a kisbérietek kiosztása több' helyen?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. 10