Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. kétségbe, hajótörést szenved végrehajtó köze-«eineií talán részrehajlásán, vagy neniakarásáu, vagy — mondjuk meg egészen őszintén — politikai állásfoglalásán. (Zaj a 'joöbotáaton.) Jelen esetbea egy igazán szegény kis község magyarjairól van szó. Dunaremetét örökösen a Duna vize árasztja el. Ott nagyobb földbirtokkal rendelkező magyar nincs. A lakosok legnagyobb része szegény, favágásból él és a nagyobb uradalmakba jár el munkára. Itt bizony nagyon elkelne egy kis föld a magyaroknak. A győri székeskáptalan valóban nobilis gesztussal 230 hold földet bocsátott rendelkezésre kishaszoinibérletek alakításának céljára és a miniszter úr meg is bízta az Országos Földhitelintézetet, hogy mint végrehajtó szerv ezt az ügyet intézze el. Az elintézés annak hangoztatásával indult meo-, hogy a földet igenis az arra illetékesek fogják megkapni. Én kérdést intéztem az Országos Földhitelintézethez, hogy milyen szándék vezeti őket, hogyan képzelik az elintézés módját, hogy azután ne legyen utólagos reklamálás. Azt írták nekem, hogy a telepítésről és más földbirtokpolitikai intezkedé- i sekről szóló törvény, az 1936:XXVlI. ta 46. és 47. §-aiban foglaltak szerint fognak eljárni és elsősorban azokat az igénylőket fogják figyelembe venni, akiknek három, vagy ennél több életben lévő gyermekük van és ezenfelül a juttatandó ingatlan megműveléséhez kellő élő és holt felszereléssel rendelkeznek. Ez ellen semmi kifogásom nem lehet. Jöttek azonban később az én panaszosaim és elmondták, hogy ezeket a szempontokat bizony mem tartották be. Bizonyos befolyások érvényesültek ott és az elosztásnál olyan hibákat követtek el, amelyek az egész környék nyugalmát felbontották. A törvényes rendelkezések értelmében elsősorban a három-, vagy többgyermekes gazdák igényelhettek földet. Dunaremetén 30 személyt juttattak egy-egy holdhoz. Nem valami nagy földről van tehát szó, uraim, de ebből is látszik, milyen sokat jelent ott az az egy hold is. Hiszen kertgazdálkodásnál az a gazda mégis megszerezheti magának a kis krumpliját, zöldségét, káposztáját, amire szüksége van. Földhöz juttattak tehát harminc lakost, akik közül egynek nem volt gyermeke, egynek egy gyermeke volt, kettőnek két gyermeke, hétnek három gyermeke, a többinek pedig több gyermeke volt. Tehát már r itt átlépték azt a bizonyos szigorú rendelkezést, hogy csak legalább háromgyermekes család kaphat földet. Van azonban itt egy egészen groteszk jelenség is. Egy 64 éves ember is^ kapott földet, de kapott egy 65 éves, egy 70 éves és egy 75 éves is. Nem mondom, hogy nincsenek gyermekeik, egyiknek hét, másiknak nyolc, a harmadiknak öt gyermeke van, de olyan gyermekek, akik már önállóak és ezekben az esetekben az öregek szorulnak eltartásra, nem pedig ők tartják el gyermekeiket. Ezzel szemben azok között az igénylők között, aki nem kaptak földet, kettőnek van két gyermeke, egynek négy, egynek három, egynek pedig nyolc gyermeke van. Ezeket mégsem juttatták földhöz, viszont az előbbiek között még az öregeknek ie adtak. A felszerelés szempontjából nézve a dolgot, azt állapítottam meg, hogy a kielégítettek közül hatnak nincs felszerelese, a panaszosok közül felszerelése van kilencnek, állatállománya pedig mind a 13-nak, tudniillik 13 igénylőt hagytak ki a játékból. Megvizsgáltam azután a helyzetet a vagyoni állapot szempontjából is és azt találtam, hogy a kielégítettek közül 2-nek van egy hold ülése 19Ul november 26'án, szerdán; földje, 22-nek 5—10 hold földje, 5-nek pedig- 10 holdon felül, egészen 20 holdig. A panaszosok közül 6 földnélküli, 3-nak egy-egy hold földje van, 3-nak van 2—4 hold földje és egynek 9 hold földje. Megvizsgáltam azután az ügyet a katonaköteles ttség teljesítése szempontjából és azt találtam, hogy a S0 kielégített közül 21 volt katona, volt közöttük 2 hadiözvegy, 3 pedig rokkant, de nem hadirokkant. A 13 panaszos közül pedig kilenc volt katona, illetve még most is szolgál a keleti fronton. Van közöttük hadirokkant is. A kielégítettek között — ez egészen sajátságos eset — vau három. Fodor István, Nagy Károly és özy. Angyal József né, akik földjeiket már azelőtt is bérbeadták, de azért kaptak most is, amit tovább bérbe fognak adni. Nagyon érdekes szimptomát találtam itt, amit a miniszter úr figyelmébe ajánlok, hogy talán a jövőben az ilyen föidelosztásokat vizsgálja felül igen rigorózusan, hogy a bírálóbizottság kikből áll, milyen összetételű, mert itt például egy nagyszerű rokonsági vonatko zást tudtam f összeállítani. 'Ez pedig a következő: Kis János bizalmi ember volt, földje 2 hold és kapott házhelyet; ettől nem sajnálom. Nagy Iván bíró 20 hold földje után igényelte az 1 hold földet. Préms Vendel, bíró veje 17 hold földje után kapott földet. Szeredi Lénárd, bizalmi sógora 10 hold földje után kapott 1 hold földet. Nagy Dénes, bíró jóbarátja és szomszédja 6 hold földdel rendelkezett és még- kapott. Ezek, akiket felolvastam, mind megkapták. Horváth Pál, bíró fia, 7 hold föld, hagy János, bíró veje 10 hold föld. Horváth Ferenc, bizalmi barátja S hold föld, Bán Gyula kisbíró 2 hold föld, — ettől nem sajnálom — Nagy Károly, bizalmi 4 hold föld után, Viola Mihály, bíró rokona 8 hold föld, ifj Hoiváth István, bíró fia 11 hold föld, Horváth András, bizalmi 8 hold föld után kaptak földet. Ezek nagyon rá voltak szorulva arra az egy hold földecskére! Most egy másik szempontot kellett megvizsgálnom, tudniillik azt, hogy a 30 kielégített között tulajdonképpen milyen politikai pártállásúak vannak, mert az Oiszágos Földhitelintézet azt írta nekem a levelemre, hogy ő a földbirtokpolitikai törvény végrehajtó szerve lévén, páltpolitikai szempontokat nem vehet figyelembe és a juttatásokat ilyenektől teljesen mentesen intézi. Megvizsgáltam az ügyet és megállapítottam, hogy a kielégítettek valamennyien kisgazdapártiak voltak, Gallasz-pártiak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eckhardt-pártiak!) Szóval Eekhardt-pártiak, de Gallasz Rudolfot nem akarom összekombinálni Eckhardttal, mert egészen jó ember. Azonban érdekes, hogy ez a 30 Gallasz-párti volt és a 13 panaszos mind nemzeti szocialista volt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hát én nem tudom, hogy a véletlen játéka-e, hogy ezek nem kaptak földet? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Véletlen! — Maróthy Károly: Persze, hogy véletlen!) Mélyen t. Ház! Rövid az időm, rá kell térnem egy másik ügyre, a kajári ügyre. A pan nonhalmi főapátság bejelentette, hogy a kajári uradalomból körülbelül 500 hold föld kerül parcellázásra és nem kishaszonbérletbe. Természetesen ez szép gesztus a pannonhalmi főapátságtól, hogy a saját jószántából igyekszik elősegíteni a törvény végrehajtását és még a végrehajtási utasítás megjelenése előtt saját jószántából felajánl földet. Nem állítom azt, mert hiszen el kell ismernem, hogy még a földÉl*