Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
Az országgyűlés képviselőházának 236. ról, hogy a szülőnők részére a klinikákon és kórháziakban nem áll megfelelő számú ágy rendelkezésre! Módjukban van-e a miniszter uraknak intézkedni, hogy ez a családvédelmi szempontból súlyosan 1 kifogásolható helyzet a szülészeti klinikák használaton kívül lévő ágyainak használatba való helyezésével, a kórházak szüle szeti osztályainak kibővítésével, szülőotthonok felállításával és a betegbiztosító intézeteknek szülészeti osztályok létesítéséire való kötelező sével minél előbb megszűnjék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! A családvédelmi feladatoknak egyik legfontosabbika az édesanya és a csecsemő védelme. Tudott dolog, hogy ezen a téren az elmúlt esztendőkben a kormányzat már szép eredményekre tekinthet vissza, mégis meg kell állapítanunk, hogy az eddig történtek nem elegendők. (A közvélemény is egy-egy alkalommal, amikor az újságok hasábjain megjelennek a Ihírek, hogy az édesanyák az utcán szülnek, megdöbben és követeli, hogy minél előbb történjenek intézkedések abban az irányiban, hogy minidén szülő édesanya, aki kórháziba, klinikába be akar jutni, ott ágyat kapjon. Budapesten és környékén ebben a tekintetben látszólag legszomorúbb a helyzet. Azért mondom, hogy látszólag, mert azokat az eseteket, amelyek itt történnek, az újságok megírják és a közvélemény tudomást szierez róluk. Sajnos, vidéken sem jobb a helyzet, mert hiszen vidéken még kevesebb a kórház, még kevesebb a lehetőség arra, hogy az édesanyák a szülés lefolytatására kórházba kerülhessenek. Pedig vidéken a szegény munkásés paraszt édesanyák még inkább rászorulnának erre a sok gyerek mellett, mint a budapestiek és a budapestkörnyékiek. Ha az/ okokat keressük, azt látjuk, hogy klinikáinkon a múltban volt egy csomó ágy, amelyeket nem lehetett használni azért, mert megfelelő fedezet nem állt rendelkezésre. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Az utóbbi időiben ezen a téren már javulást látunk. Mégis azt kell kérnem a közvélemény megnyugtatása végett a miniszter úrtól, adjon felvilágosítást arról, megtörtént-e már minden, hogy a klinikák teljes befogadóképességükkel rendelkezésre álljanak a szülőnőknek, azonkívül nincs-e lehetőség és mód arra, hogy; a szülészeti' klinikák ágyainak számát növeljék? Többi kérdésem, illetőleg kérésem a belügyminiszter úrhoz szól, mint akihez a közegészségügyi kérdések elsősorban tartoznak. Szakemberek által megállapított tény, de a közvélemény által is ellenőrzött és tudott dolog, hogy kórházainkban a szülészeti osztályok nem tudnak megfelelni a keresletnek. Ugyancsak ilyen köztudott dolog és a közvélemény meglehetősen felháborodottan tárgyalja, hogy biztosító intézeteink adnak ugyan szülési segélyt, megadják a lehetőséget arra. hogy a biztosítottak vagy feleségeik bejuthassanak a kórházba, utólag^ megfizetik azt az összeget, azonban egyszerűen az a tény, hogy ezek nely hiányában nem tudnak bejutni a kórházakba. Azért az lenne a kérésem a miniszter úrhoz, mint ezeknek az intézeteknek ülése 19hl december 17-én, szerdán. 575 felügyeleti hatóságához, szorítsa rá ezeiet a biztosító intézeteket arra, hogy kórházaikban, vagy azoktól függetlenül is szülészeti osztályokat, illetőleg szülőotthonokat állítsanak fel. Egyébként is szükséges lenne az országban, esetleg az Oncsá.-val vagy a zöldkereszttel kapcsolatosan azokban a városokban, illetőleg nagyobb községekben is, ahol nincs kórház, kisebb, öt-tíz ágyas szülőotthonokat felállítani és az édesanyák rendelkezésére bocsátani. Tisztelettel kérem, — és azt hiszem, ebben egyetért velem az egész Ház, — hogy ezen a téren történjenek minél előlblb olyan intézkedések, amelyek lehetővé teszik, hogy egyetlen édesanya se legyen kénytelen az utcán szülni, miközben egyik kórházból a másikba vánszorog és nem tud felvételt nyerni; hogy egyetlen magyar csecsemő se haljon meg azért, mert nem állott kórház vagy szülőotthon az édesanya rendelkezésére. Amikor ezt kérem, nem akarok hivatkozni ennek szükségességére, mégpedig' nem akarok hivatkozni azért, mert bizonyos vagyok abban, hogy a kormányzat is látja ennek szükségességét és 'hamarosan előteremti majd azokat az összegeket, amelyek a szülészeti klinikák kibővítésére sa kórházak szülészeti osztályán az ágyak szá; mának szaporítására szükségesek, és megteszi az intézkedéseket abban az irányban, hogy a biztosító intézetek is gondoskodjanak arról, hogy biztosítottjaik részére megfelelő szülészeti osztályok, illetőleg szülőotthonok álljanak rendelkezésre. Elnök A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván válaszolni. lTóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! A legteljesebb mértékibeni osztom az interpelláló képviselő úr felfogását a tekintetben, hogy a szülőnőknek és az újszülött csecsemőknek, a magyar jövő hordozóinak a sorsát a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb gonddal kell figyelnünk és gondoznunk. Ennélfogva azt is helyeslem, amit javasolt és mondott, hogy minél több szülőhely biztosíttasséík a magyar anyáknak, akik ma bizony néha abba a helyzetbe kerülnek, illetőleg kerültek a közelmúltban, hogy nem tudtak elhelyezést kapni a klinikákon és kórházakban. Történtek azonban — ahogyan a képviselő úr is említette — intézkedéseik részemről, hogy a klinikai, és a bábaképzőintézeti szülőhelyek száma szaporíttassék. Ezek tartoznak az én hatáskörömbe; a kórházakról a belügyminiszter úr van hivatva nyilatkozni, de úgy tudom, hogy ő is szaporította a szülőhelyek számát bizonyos mértékben. A helyzet az, hogy 1939-ben — pénzügyi okokból az 1930 táján bekövetkezett pénzügyi leromlás következtében az ágyak létszáma az összes intézményeknél leszállíttatván — a szülészeti klinikákon 558, a bábaképző intézetekben pedig 300 volt, vagyis összesen 858 ágy állott rendelkezésünkre* Ezzel szemben 1942-be , n ugyanezeken a klinikákon 786 lesz a szülőágyak száma és 455 a bábaképző intézetekben, vagyis ez a szám 858-ról felemelkedett 1241-re. Ma a klinikák közül mindössze a debreceni szülészeti klinikán áll még 40—44 ágy számára helyi rendelkezésünkre; azonban ott nem kívánták az ágyak számának ilye» mértékű emelését, mert a jelenlegi létszám kielégíti az igényeket. Ehhez a sízámhoz járul még a kolozsvári 135 ágy, mint ahogyan a bábaképző intézeti létszámban bennefoglaltatik a nagyváradi 75 ágy. Ujabban a Székelyföldön óhajtok egy bábaképző 79*
