Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-236
560 Az országgyűlés képviselőházának 2S6, felölt), amilyennek beépítése azonban mint afféle mondvacsinált dolog soha nem sikerült. (Ügy van! jobbfelŐl.) így nem sikerülhetett a zsidó vallásnak mint idegen téglának a magyar közjogi szerkezetbe való beépítése sem. Nem sikerülhetett peditg az említett több okból. Először a zsidó felekezethez tartozóknak nemcsak eltérő történelmi múltjuk van, hanem eltérő világnézetük, eltérő törekvéseik is vannak, eltérő nemzeti utilitarista jellegük és végül — ami letagadhatatlan — elütő, külön faji jellegük is. (Úgy van! Ügy van! jojbfelől.) Az 1895:XLII. törvénnyel történt zsidó recepció -'tehát tulajdonképpen nemcsak társadalmi és történelmi múltbeli különbségeket, hanem kétségtelenül erős fajbeli különbségeket is akart áthidalni, lecsiszolni, vagy eltüntetni a vallási síkon, — bárhogyan nevezzük is ezt — pusztán a bevett vallásoknak közös nevezőjére való hozása által. Azonban» ezt a közös nevezőrehozást csak papiroson lehetett megcsinálni, mert a társadalmi külön fejlődés múltbeli és jelenbeli ténye és a kétségtelenül erős faji ellentétek továbbra is fennmaradtak, nem is szólva azokról az erős gazdasági vonatkozásokról, amelyek a zsidókérdést mindig szintén, jellemezték. Az 1895:XLII. törvénycikknek tehát az a törekvése, hogy a zsidó és nem zsidó elem közötti ellenteteket azáltal szűntesse meg, hogy ezt a két elemet a bevett vallásfelekezetek közös kategóriájába foglalta, közös síkjába helyezte, nem sikerülhetett. Ennek a recepciónak eredménye volt azonban a magyar társadalom vagyonosabb és vezetőbb rétegeiben. Pozitívum is jelentkezett, tudniillik szamom olyan összeházasodás, amelyek révén új faikeverék rétesr, egy új hebroid és hebrogám kategória keletkezett, amely kétségbeesetten igyekszik elfelejtetni a maga keverék jellegét A recepciónak ezt az örökségét, ma > utólag nézve a dolgot, akárhogyan forgatjuk # is, valami szerencsés dolognak nem mondhatjuk. Mindezeknek őszinte megállapítása tulajdonképpen olyan közismert dolgokat érint amelyekét mindenki tudott a magyar társadalomban, de mindamellett sokáig csak sut togva emlegetett. Istóczv Győzőnek a rövőbe látó filippikái után, (Meskó Zoltán: Áldott legyen az emléke!) sokáig népszerűt 1 en, sőt lehetetlen dolog volt ennek a kérdésnek feszegetése. De változtak az idők, (Meikó Zoltán: Öt igazolták teljesen!) változott a korszellem és ismét lehetségessé, gyakran szükségessé és talán néha olcsó dicsőség forrásává is vált ennek a kérdésnek emlegetése. Mindezeknek előrebocsátása után nézzük az 1895-i zsidó recepciót illetően beállott mai helyzetet és az ebből folyó szükséges következményeket. Minden gazdasági, társadalmi és történeti evolúciótól eltekintve, a zsidókérdésnek a legutóbbi években josri téren bekövetkezett alakulása eltörölte és megsemmisítette azokat a jogosultságokat a zsidó felekezetekhez számí'tandókkal szemben, amelyek nélkül a bevett felekezetek elnevezése és megállapítása komoly tartalom nélkül való. Itt nemcsak az 19?8:XV. és az 1939:IV. tc.-re gondo'ok, hanem főleg az, 1941 :XV. tc.-re kell hivatkoznom, amely a zsidók és nemzsidók között való össze házasodást megtiltotta, sőt a fajgyalázás fogalmát is megállapította. Az 1895-i zsidó recepció előtti magyar jogfejlődés magyar nagylelküsé'rgpl éí magyar türelemmel elismerte a zsidó felekezet létezését ós ezáltal eltűrte és biztosította a zsidó valülése 19 Ul december 17-én, szerdán. l;ási életnek és szerkezetnek lehetőségét és fennmaradását anélkül, hogy megfeledkezett volna azokról a faji és társadalmi szempontból fontos különbségekről, amelyek' a zsidó felekezetet a történeti keresztény egyházaktól elválasztották, (vitéz Zerinváry Szilárd: Beépítették a téglát!) Az 1895-iki i örvényt úgy tekinthetjük, mint sikertelen kísérletet ezeknek a lényegbevágó és igen erős ellentéteknek elkendőzésére. Az élet és a feilődés azonban erősebb volt és ezek az ellentétek ma sokkal jobban kiütköznek, mint azelőtt és beigazolják, hogy erős társadalmi és faji ellentéteket egyedül vallásfelekezeti síkon eltüntetni és megszüntetni nem lehet és az ilyen mindig hiú kísérlet marad. Ezért szükséges az 1895. évi XLII. te. megváltoztatása és a visszatérés a magyar történeti és alkotmányos fejlődés által kialakított arra az alapra, amely szerint 1867. után a zsidó vallásfelekezetet törvényesen elismert vallásfelekezetnek kell tekinteni, de nem bevett vallásfelekezetnek, amire csak a magyar nemzettel együtt fejlődött fő keresztény egyházak tarthatnak és tartanak igényt. Ezzel az hiszem, magyar szellemben, magyar türelemmel és a magyar lovagiasság szellemébon oldjuk meg a zsidó vallásfelekezet hovatartozandóságának kérdését is és csak önmagunkhoz vagyunk következetesek, ha így oldjuk ezt meg, mert ez a megoldás az, amely megfelel nemcsak a történeti fejlődésnek, hanem a magyar > életnek, a mai állapotnak és emellett őszinte is, mert nem igyekszik kétségtelen társadalmi és evolúcióból faji ellenteteket úgy elintézni, hogy azokról a papíroson való odtisorozásnál egyszerűen tudomást nem vesz. Ez ennek a törvényjavaslatnak tulajdonképpeni, értelme és ez magyarázza meg ennek őszinteségét és aktuális voltát. A bevett és az elismert jelleg közötti gyakorlati különbséget — amint láttuk — főleg abban foglahatjuk össze, hogy a bevett vallásfelekezeteket az őket a nemzeti fejlődéssel szorosan és szervesen összekötő történelmi múlt és a magyar nemzeti lélekkel, azonkívül ii nemzeti szervezetekkel és intézményekkel való szimbiózis, szoros együttélés közjogi elemekkel szövi át. Ebből folyólag a bevett felekezetbeli egyházi méltóságok többé-ke vésbbé magyar közjogi méltóságokká alakultak és együtt alakultak a többi közjogi méltósággal, sőt a primus inter pares szerepét töltötték be, mint egyházi méltóságok. Ebből folyólag is ezzel kapcsolatban a bevett felekezetek egyházi adói a nemesi adóztatási rendszer kiegészítő részei, iletőleg- alapvető fajtái voltak, ezek között szerepeltek, — a modern viszonyok között pedig az úgynevezett közadók mód iára kivetendő és beszedendő közbevételek közé tartoztak. Viszont a bevett vallásfelekezetek által élvezet támogatások is gyakran ilyen közjogi természetűek voltak és ilyen közjogi természetet vehetnek fel ma is, vagyis a bevett vallásfelekezetek állami és közjogi támogatásban részesülhetnek, még pedig ezt a támogatást nem mint az állam által támogatott magánjógi személyek, hanem mint az állam szerkezetével történetileg együtt fejlődött és kialakult közjogi testületek kapják meg. Ezzel szemben az elismert vallásfelekezeteknr'1 az állam ezeket äz anyagi természetű dolgokat az illető felekezet saját magánjogi, illetőleg magántestületi természetű belügyeinek tekinti és a magánjog szempontjainak megfelelően rendezi és helyezi el a jogrendszer keretébe.
