Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-235

Az országgyűlés képviselőházának 235. ülése 19ki december 16-án, kedden. 539 látom az akácfalombos utcákat, látom újból a házak és templomok tornyán; a piros-fehérzöld nemzetiszínű zászlókát, látom a szép tájakat, a munkás népet, de kénytelen vagyok mellette észrevenni a megriadt emiberareokat is, akiket megtévesztettek, de akiket a sut togó propaganda nem tudott egészen maguk mellé állítani. Ezeknek azt mondom: Ne féljetek, az édesanya vár benneteket és keblére kíván ölelni. Ez az ország nem lett más ország. A régi hagyományoknak a tisztelője, Szent István öröksége ez, amelyben« mindenki egyformán boldogul, amely egyformán szegi a kenyeret mindenki részére, aki ennek a hazának polgára, hűséges fia. Nincsen itt különbség anyanyelv és nemzetiség szerint, itt mindenki egyformán ennek a hazának polgára. Nincs a világnak még egy oly csodálatos országa, mint éppen Magyarország (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Éppen azért nyíljék ki az ajkuk és nyíljék meg a szívük és szívják magukba az örömnek, a boldogságnak illatát, hogy újból magyarok le hettek. Megszűnt itt minden, ami azelőtt megakadályozta és elszomorította, bántotta őket. Itt eggyek vagyunk mindannyian, egy magyar sorsnak vagyunk a hordozói. Ne kergessenek délibábot, mert hiszen a délvidékiek nagyon jól tudják, hogy a délibáb sohasem lesz valóság, haruem jöjjenek, boruljanak erre a ma gyár földre és adjanak hálát a jó Istennek, hogy xíjból magyarok lehettek. Hozzád emelem Istenem esedező szavam: áldd meg hazánkat és annak népét, áldd meg ennek az országnak minden vezetőjét, áldd meg ennek hadseregét és áldd meg ennek közigazgatását, hogy a magyar közigazgatás minden egyes tagja átérezze azt a nagy küldetést, amely ilyen nehéz idők után reá vár. Értsék meg. nem sebeket kell tépni, hanem sebeket kell gyógyítani, értsék meg, hogy a közigazgatás legszebb feladata: mindenkit visszahozni, türelemmel, szerétettel, megértéssel. Meg* vagyok győződve arról, hogy úgy lesz, mint nekem Szentfülöpön mondotta^ a bunyevácok egyik vezető tagja: képviselő úr ne féljen, le szünk mi megint jó magyarok, csak egyszer tudjuk, hogy ez Magyarország, hiszen mi mind 48-asak voltunk, született magyarok. (Taps a jobboldalon.) Hozza vissza az Üristen Bácska édestestvérét, a mi drága, szeretett Bánátunkat is. (Taps a Ház minden oldalán.) Hozza vissza nekünk az elszakítoHErdélyt és Felvidéket. (Éljenzés és tans a Ház minden oldalán.) hogy ismét a régi ország legyen itt, amelyet maga az Üristen is egynek alkotott.. Szent a meggyőződésem, hogy amit az Üristen ezer éven át így tartott meg, ezt az országot újból ös«ze fo*?ja hozni és egyesíteni fogia. Isten hozott téged Bácska, drága baranyai háromszög, Muraköz! Meneteljünk most együtt, vigyünk feltámadást azok számára, akik ma mes; rabságban sínylődnek. A javaslatot elfogadom. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni! Bárdossy László miniszterelnök: T. Ház! Negyedszer vár a magyar törvényhozásra az a magasztos, az a felemelően örvendetes feladat, hogy tőlünk jogtalanul és igazságtalanul elszakított területek visszatérését ünnepélyesen törvénybe iktassa. (Úgy van! Ügy van!) Az első bécsi döntéssel visszaítélt felvidéki 74* lesz az a szükséges együttérzés és egyetértés, amelyre most, ezekben a nehéz időkben feltétlen szüksége van a magyar hazának. Hálátlanság lenne bárki részéről, a legnagyobb, égbekiáltó hálátlanság, ha most a magyarságot, az ország vezetőit, a vezető magyarságot cserbenhagynák azok, akik szeretettel vendégjogot kaptak ebben az országban. (Taps.) Mélyen t. Képviselőház! Ezekkel a gondolatokkal eltelve, nagy örömmel fogadom el a javaslatot. (Taps.) Elnök; Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Eeibel Mihály. Reibel Mihály. Mélyen t. Ház! Mint délvidéki szülött, kívánok hozzászólni a javaslathoz. Mindenekelőtt hálás köszönetemet fejezem ki a miniszterelnök úrnak, hogy ezzel a javaslattal a Ház elé jött és ezzel pontot tett annak a suttogó propagandának a végére, amely el akarta nitetni azt, hogy Bácska nem magyar terület. Azt hiszem, most vége lesz a tétovázásnak és mindenki kénytelen tudomásul venni, hogy Bácska visszatért a magyar anyaországhoz. Mintegy varázsige él benne a magyar népléleikben a »Nem! Nem! Soha!«, amelyről egy idegen utazó, — nevét nem tudom már, de az újságok annakidején hozták — azt mondta, hogy nem pusztulhat el az a nép, amely népnek ilyen varázsigéje van. ahol iskolákban, villamosan, mindenütt a magyar Hiszekegyet lehet olvasni, az a nép nem fogja magát megadni és meg fogja érni a feltámadást. Bácskában is így volt. Nem adták fej a harcot és a küzdelmet, hanem biztak. hogy az igazságot meghozza a jövő és rendületlenül hittek a magyar feltámadásban. Álljunk ezért meg most tisztelettel azok előtt, akik ezért a hitért, ezért a meggyőződésért börtönt viseltek, elsősorban azok előtt, mint dr. Varga György ügyvéd, Ignácz Gyula Máv. főtiszt és társai, akiket a börtönben vertek agyon a szerbek. Meg kell emlékeznünk azokról, akik bebör tönzést, meghurcoltatást, üldöztetést viseltek el csak azért, mert nem tudtak megalkudni a kényszerhelyzettel és továbbra is magyarok maradtak. Meg kell emléikeznem azokról

% akiket kidobtak állásaikból és akik inkább választották a kolduskenyeret, semhogy idegen asztalnál dúskálkodjanak. Igen, ezek előtt nekünk tisztelettel kell megállnunk. Az igen t. kormánynak nem szabad megfeledkeznie azokról, akik a 22 év alatt ilyen hűségpróbát álltak ki. A visszatért területeken sokszor épp az a baj, hogy nem ezek részesültek kellő elbánásban és méltatásban, hanem azok. akik az új idők fuvallatára azonnal felrakták a Boc«kai-saukát. Itt azokkal kell törődnünk^ akik 22 év minden szenvedését és keservét kiállták és nem riadtak vissza attól sem, hogy a legnagyobb áldozatok árán is tanúságot tegyenek az örökké élő magyar nemzeti eszme mellett. (Ügy van! Ügy van! Taps.) _ Meg kell emlékeznünk itt mindazokról, akik előkészítették Bácska visszajövetelét, meer kell emlékeznünk a Revíziós Ligáról, amely száz meg száz könyvvel, meg folyóirattal elárasztotta az egész világot, hogy hitet tegvon a magy«r igazság mollett. Mélyen t. Ház! Megemlékeztek már tengelybarátainkról is, akiknek segítségével bozzáiutot'tunk az elszakított területekhez. Bővebben nem kívánok e gondol q+ta'l foglalkozni.^de lelkem elszáll most a Délvidékre, az én s7Űk^bb ba^m felé. Látom a messze elnyúló zöld mezőket, rajta a fehérlő házakat,