Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

"ti M : országgyűlés képviselőházának ^tényező:,, mindenféle bürokratikus késedelem és : egyebek; mellett is és attól függetlenül ez a gondolat egyidőben úgy hat közellátási állapotunkra és helyzetünkre, hogy ezen még a meglévő keszletek legkitűnőbb elosztása sem fog tudni segíteni. Az igények is általában növekedtek, — állapítsuk meg ezt, t. Ház. Nem azokról a viszonyokról, helyzetekről és vidékekről beszélek, ahol nem jut zsír,: vagy ritkán, vagy csak 10 deka zsír jut hetenkint, hanem általában állapítom meg, hogy az igények is erősen növekedtek. Azonkívül a közvetítés körül is vannak még mindig bajok, hiszen nagy örömmel olvassuk ezirányban a sajtó kitűnő tudósításait a különböző és rendkívülien szükséges büntetésekről. A legkomolyabb feladat tehát az, t. Ház, igenis számotvetni azzal, hogy mindenütt igényeinket r

a legkisebb mértékig, a >még életfenntartható mértékig« szállítsuk le. A miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom, megfontolandó volna az. hogy megszüntessük a hústalan napok vendéglői áthidaló megoldási módját. Hústalan napokon például bel^Őrészeket, csirkét, vagy juhhúst lehet kapni. Ez aztán nem »hústalan« nap. Nálunk a közfegyelem általában még nem jutott el odáig, hogy hústalan napokon ne úgy fogyasszanak húst, hogy azt már az előző napon megvették. (Pándi Antal: Ez a rendszer hibája! — Mozgás és ellenmondások a jobboldalon és a közéven. — Pándi Antal: A nemzeti szocialista államokban van fegyelem, miért nincs itt?) Elnök: Pándi képviselő urat kérem, szíveskedjék közbeszólásait abbahagyni. Szabó Gyula: Tisztelt Képviselőtársam! Tudomásom szerint a rendszerek emberhússal táplálkoznak és néni állathússal! (Derültség.) Ha tehát megszüntetjük ezeknek a belsőrészeknek, szárnyasoknak és egyéb nem elsőrendű húsanyagoknak kisegítő felszolgálását, akkor bevisszük a köztudatba, hogy a hústalan nap nem félmegoldás es nem megkerülése a dolognak, hanem kifejezetten a nemzet érdekében hozott nélkülözés és lemondás. T. Ház! Ne méltóztassék túlzásnak venni, ha azt mondom, hogy fokozzuk a megszorítás és lemondás dolgai tovább. (Szöllősi Jenő: Tessék odafönn kezdeni!) Állapítsuk meg szükségszerint ha kell. hetenkint egy »burgonyanapot«. Természetesen a burgonyaelosztásról úgy kell gondoskodni, hogy legyen mit fogyasztani a burgonyanapon, mert a zsír szempontjaiból igen szomorú állapotok vannak. Azon a napon habart levessel és zsírnélküli burgonyával próbáljuk ki az úgynevezett társadalmi ellenálló erőket vagy legalább is hívjuk fel rá a figyelmet. Tartsuk azt be kivétel nélkül mindnyájan »fennt, lent egyaránt« mert ez az egyik módja annak, amit úgy hívnak, hogy lemondásra való ránevelés. Harmadik ilyen kérdés a »facipő« kérdése. Roppant nehéz az egyszerű szegény emberek sorsa, amikor az egyik vagy esetleg már az ünneplő cipőjük is elkopik és akkor kell facipőben járniok, amikor a tehetősebbek a maguk cipőkészletéből kifolyólag, a nélkül, hogy új cipőket vennének, a G—8-^—JO párból előszedik a régieket és azokban járnak. Méltóztas-, sanak a facipőgyártást és használatot általa nossá tenni és ugyanilyen értelembe véve a nemzeti propaganda szempontjából egy-egy napot, mint facipő naçot megállapítani. Ezen a napon, legalább a hétnek azon az egy napján, kivétel nélkül mindenki, a miniszterelnök úrtól kezdve, a legszegényebb emberig, még az is, akinek 8 pár cipője van, facipőoen járjon. Ëz volna' a lemo?idás igazi iskolája. (Szöllősi .ülése 19 M november 2&'án, szerdán-. Jenő: Kneipp-kúrát kell bevezetni;--- Egy hafig a szélsőbaloldalon: A munkások nagyrésae most is mezítláb járt) Elnök: Kérem, engedjék a képvigelő úrnak saját nézeteit elmondani. Szabó Gyula; A »tejkérdésről«, mint rész létkérdésről kívánok szólni. '^ *.>.i Az az érzésem, nyitott kaput döngetek, amikor a tejjegy bevezetését sürgetem és a tejkérdés megoldásának fontosságát hangozta torn. Előttem azonban a családvédelem Szempontjai állanak. A tejkérdés terén — legalább is eddig — a hiányok minden elképzelhető mértéket meghaladtak. Itt tulajdonképpen nem is annyira tejhiányról kellene beszélni, mint inkább az »elárusítási erkölcs« fokának csökkenéséről. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az a tejcsaruokos, aki csak abban az esetben hajlandó azt a félliter, vagy háromnegyedliter, esetleg másfélliter tejet odaadni, -- mint az az árus, akiről a legutóbbi napokban olvastuk, hogy csak akkor hajlandó perkált adni, ha selymet is vesznek hozzá, — mondom, aki csak akkor hajlandó tejet adni, ha zöldséget is vesznek hozzá, pedig azelőtt zöldséget soha nem árult, mert csak tejneniüeket^ árusított, nyilván csak a maga hasznát nézi a közellátásj cikk árusításakor. Ez a közösség szempontjából ma büntetendő erkölcstelenség. T. Ház! A tejkérdésnek természetesen nemcsak ilyen egyszerű, hanem sokkal bonyolultabb és nehezebb részletkérdései is vannak. Ilyen eset fordult elő például az idén nyáron Tatabányán. Ott a közellátást abból a szempontból is igyekeztek javítani, hogy biztosítani kívánták legalább a sokgyermekes családok és a betegek tejszükségletének kielégítését és ezért Hatvanból kötöttek le, úgy tudom, napi 2000 liter tejet. A legnagyobb utánjárás mellett sem lehetett elérni azt, hogy Tatabánya ne Hatvanból Budapesten át szállítva kapja meg a 2000 liter tejet, — a szállítási ne hézségek miatt legtöbbször megsavanyodva kapta meg — hanem azt a szomszédos Bicskától szerezhesse be. Hiszen Bicske is Buda pestre szállít! A közellátás érdekében tehát tisztelettel kérem azt, hogy ha szükségesnek látszik, méltóztassék egy egyszakaszos törvénnyel felhatalmazást adni a miniszter úrnak ahhoz, hogy kényszerkartel létesítésével, kényszerrendelkezések segítségével legyen joga ellátási körzeteket létesíteni. Méltóztassék célszerűsítési in tézkedéseket hozni, mert akkor az a tej nem savanyodik meg, hanem idejében jut el a fogyasztóhoz, (Gr. Festetics Domonkos: A bics

: kei kóser tej világhírű! — Derültség jobbfelől.) Bátor vagyok a miniszter úr szíves --figyelmét felhívni arra, hogy a közellátási kérdések nehézsége nemcsak azt kívánja meg. hogy a távoli multat tegyük vizsgálat tárgyává, amint iém is megkíséreltem arról néhány vázlatot rajzolni, hanem megkívánja azt is, hogy egy kissé nézzünk a jövőbe is. Mindenütt azt halljuk, hogy milyen nehéz a közszükségleti cikkek beszerzése és elosztása. Ez : természetes is, hiszen néhány országos szövetkezeti szervezet mellett sincsen minden falu : ban szövetkezeti szervünk. Méltóztassék fontolóra venni, vájjon nem a mostani idők" alkalmasak-e igazán arra, hogy megvalósítsuk azt a nagyon régen vajúdó gondolatot: hogy legyen minden magyar községben szövetkezet! Ma a miniszter úrnak és a közellátás szükség léteinek egy soha nem tapasztalt erő áll e célra rendelkezésükre. (Ügy van! Ügy van! • joJbQ' felől) ••<*•