Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1941 november 26-án, szerdán* 43 jezte be beszédét, szíveskedjék ezentúl csendben maradni. (Rapesányi László: Nagyon egyoldalúan bírál.) Rapesányi képviselő urat rendreutasítom. Szabó Gyula: Mondom, ez a lelkület jellemezte a szélsőjobboldalt, r midőn azt hitte, hogy Európában villám módon pereg le majd a háború — mert hiszen sok villámháború ezt igazolta. — így nem állt be a kormány sem egy 4—5—10 esztendős háborús elgondolásba, mert minden jel azt igazolta. Az 1938-ban megindult események, különösen az 1939-ben villámgyorsan lezajlóit hadiesemények jop-q-al keltették ál-alában mindenkiben azt a hitet, hogy nem négy- vagy hatesztendős vagy Isten tudía, hány esztendős folyamattal lesz dolgunk, hanem alig egy- vagy kétesztendős háborúval. T. Ház! Kérem tehát, hogy az akkori időket is méltóztassék figyelembe 1 venni a bírálat megállapításánál, mert ha akkor már ama szükséges szigorral hozzányúltak volna a közellátási kérdésekhez, az lett volna a baj. (Rapesányi László: Ha egészségesen nyúltak volna hozzá, akkor nem lertt volna baj. — Pándi Antal: Kinevették a németeket az egy tál étel miatt. Gúnyolták a németeket.) Elnök: Pándi képviselő urat kérem, maradjon csöndben. Szabó Gyula: Azt is hallja az ember akárhányszor a túloldalról, hogy a kormányzat volt tagja, a lemondott közélelmezési miniszter mi mindent csinált, illetve mi mindent nem csinált. Lehet vitatkozni ezen a téren, mert igenis sokan vannak és vagyunk is olyanok, akik tudjuk azt, hogy a volt közellátási miniszter milyen nehéz keresztet vállalt akkor, amikor ezt a megbízatást elfogadta. Viszont az is kormányzópárti felfogás, hogy mindig akad becsületes, jószándékú ember olyan tárcák részére, amelyekről tudták és tudtuk, és az akkori minis2terelnök is úgy vezette be ezt a tárcavállalást,hogy keresztet vállal a kijelölt és nem dicsőséget. Mindent a kezdő miniszter rovására és terhére írni még sem lehet. Méltóztassanak csak az okokra gondolni, amelyek olyan csodában igazolnák azt, hogy nemcsak az úgynevezett »bürokrácia« lassú, hanem hogy az idők folyása olymódon megayorsult —- és ez általános európai jelenség — hogy a ma kimondott szó sem napokig, sem hetekig érvényes. Manapság a »«holnapi nap« új rendelkezéseket kíván, mert mindig új és új szükségletei vannak. (Rapesányi László: Akkor ne járjon a kormány konflison, hanem repülőgépen!) Méltóztassék elhinni, néha a konflis is jobb, mint a gyalogmenet s ha nincs repülő, a konflis is jó. (Felkiáltások a jobboldalon: Jó a konflis! — Rapesányi László: De lassú!) Németh Andor igen t. képviselőtársam a Mász. lapjairól beszélt. Le kell szögeznem, hogv tárgyilagosság híjján csak a rovatok sokaságát tette kifogás tárgyává. Elfelejtette megemlíteni, hogy az a lap, amelynek 25 rovata van, két részből áll s az tulajdonképpen két kiállítóra vonatkozik. Az igénylőre mindössze 9, a közvetítőre 16 rovat vonatkozik, ez tehát kettőre s nem egy emberre vonatkozik. (Baky László: Csak sok!) Igen tisztelt képviselőtársam elfelejtette megmondani azt is, hogy az új Mász. igénylőlap még ennél is egyszerűbb, mert hiszen az egy egyszerű kötlevél, amelyben tulajdonképpen mindössze három tételt kell kitölteni. Nevezetesen arra kell írásban felelni, hogy mit, mennyit kíván és mikor kívánja a nízott sertéseket leszállítani. Ha tehát hibákat emlegetünk, különösen múltbeli hibákat, ne íeiejtsük el megemlíteni azt ;.<em, hogy éppen a változott viszonyok mellett és a tárca munkatermészetének kiszélesítése ime, mindjárt megvan a gyors segítés, a helyesbítés is. Meg kell említenem azonkívül a sertés vásárlási körzetek léttsítését is, mint olyasvalamit, ami légi közóhaj volt, mert egyes állatdus vármegyék \agy járások az elmúlt közellátási nehézségek iueje alatt valóban azt tették, hogy légmentesen lezárták »idegen« vásárlók elől a maguk határait. Nem engedték az egyik területről a másikra állatot vinni. A mostani — elsősorban a Dunántúl megkezdett — sertésk.írzetmegállapítás magával hozza azt, hogy minden egyes sertésről tudni fognak, s kiviláglik majd, hogy hol van sei tés bőség, hol van elegendő sertés, hol van kevés sertés. Ennek aiapján megindulhat az a rendszeres gazdálkodás, kiegészítés, mely az, való ellátás biztosítására, hanem ugyan a^T a eljövendő zsírellátásnak minden bizonnyal egészséges alapja lene.. Én csak azt kívánom és kérem itt a miniszter úrtól, hogy méltóztassék ezt a rendszert nem pusztán sertésekkai marhákkal való ellátására is kiterjeszteni. Mélyen t. Ház! A sok hiba közt állandóan visszatérő hibaforrásnak jelölik meg éppen a közellátás terén a cenzúra működését. Bevallom őszintén, közvetve talán megérthető ez, de hogy közvetlenül a közellátási kérdések mellett mennyire befolyásolja a cenzúra a termelés rendjét, vagy mennyiben befolyásolja az áruelosztás kérdését, azt a mostani időkben nem tudom belátni. Nem kívánom a sajtó működését bírálat tárgyává tenni. Lehet, hogy a sajtónak vannak erényei hírek közvetítésében, vagy részletkérdések tárgyalásában, amint ezt gyakran látni, de nem kétséges, hogy a sajtó a cenzúra felfüggesztésével sem fogja sohasem fokozni a termelést a mai, adott viszonyok közt % De ha feleslegesen beszél közellátási nehézségekről, el tudom képzelni, hogy gyakran felesleges rémületet kelt. Méltóztassék visszagondolni arra az időre, — amikor különböző készlethiányok híre miatt két esztendővel ezelőtt — micsoda vásárlási lázak keletkeztek. Ezeket részint a sajtó idézte elő híradásaival és ugyancsak a sajtó révén kellett ezeket a híreket meg is cáfolni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Akkor kellett volna tartalékolni!) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Nem kétséges, hogy közellátási kérdéseink első és alaptétele az, hogy itt tulajdonkérmen nem nusztán anyaggazdálkodásról van szó, hanem főleg általános lélektani szempontok is azok az alapok, amelyek leginkább befolyásolhatják a közellátás rendezését. Ezideig hozzászóló képviselőtársaim általában igényekről, módszerekről, javítási célzatról beszéltek és alig egy-kettő szólt a lemondás gondolatáról. Méltóztassanak elhinni, amennyire fontos az elosztás, a termelés fokozása, a jogos igények megállapítása, pontosan olyan elsőrendű feladat és eszköz: orszásrosan a lemondás gondolatát belevinni a társadalom minden rétegébe. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mindenkibe, elsősorban.a fogyasztóba, azután a közvetítőbe kell beágyazni a lemondás időszerű szükségességét is, mert egyszer már tudomásul kell venni azt, hogy 10—15 6*
