Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-234
510 Az országgyűlés képviselőházának 23%, vagy , demagógiának tartja-e, (Meskó Zoltán; Trogerságnak! Egészen biztos!) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Incze Antal: A törvényjavaslat másik fele egyike azoknak a zsidótörvényecskéknek, amelyeket az utóbbi időben — ne méltóztassék rossz néven venni tőlem ezt a kifejezést — futószalagon kaptunk a t. kormánytól. Azt hiszem, nem szükséges, hogy ennek az oldalnak a zsidókérdésben való álláspontjáról beszéljek, de mégis méltóztassanak megengedni az Isten szerelmére egy szerény vétót. Elmondom, hogy tegnap egy barátommal beszélgettem, aki szintén benne ül egy bizottságban, amely a magyar élet egy bizonyos síkján az igazoltatásokat végzi. Amikor elbeszélgettünk, mindektten megrémültünk, mert tessék, nekem elhinni, hogy én már nem tudom, ki a zsidó. (Egy hang a szélőbaloldalon: Ez a jó! — Zaj.) Van zsidó, aki arra, hogy keresztény nőt vehessen el, nem jó, tehát zsidó; vagy egy másik fájta zsidó, aki még mindig lehet esetleg katona; van egy harmadik fajta zsidó, aki a közgazdasági életben nyugodtan tevékenykedik; van zsidó, aki mégis lehet felsőházi tag, bari keresztény nőt nem Vehetne el, ha jól értelmezem a számtalan zsidótörvények intézkedését. A kormány belecsapott egy picike kis zsidótörvényeeskét az ügyvédi kamara életébe, mert hogy úgy mond Ham, egy kicsit meghúztuk az ő jogaikat. Ugyanez már be van terjesztve az orvosi kamara tekaintetében is ós, ennek a törvénynek e£yik része is zsidótörvényke. Tessék nekünk megmondani, de tessék minket meg is győzni arról, Ihogy miért nem lehet ezt a kérdést végre egyetlen egyszer, de belátható időre végérvényesen rendezni 1 ? Ne vegye tőlünk rossznéven a t. túloldal, ha mi ezt mindig előhozzuk, mert nem látjuk a szándékot, mert nem akarjuk azt képzelni, hogy a kérdés kerülgetése volna a szándék. Sok kijelentést kapunk a túlsó oldalról, — a miniszterelnök úrtól kezdve a magamhoz ha sonlóan szerény tiíloldalon ülő képviselő urakig T amelyekben a legtökéletesebb, legtisztább álláspontot halljuk a zsidókérdésben. Miért kell akkor újabb és újabb zsidó-definiciókkal jönni, miért kell ebben a kérdésben mindig szabdalhatni, , am i nem is szerencsés, mert én mindig azt^ prédikálom, hogy egyszer gyöke résen és végérvényesen rendezzük ezt «i kérdést. Ez kegyetlenség is. Sokszor vágják a fejünkhöz a túlsó oldalról a magyar géniuszt, mintha ebből bennünk semmi sem dobogna, ellenben mintha odaát mindenkinek a kabátját hajnaltól estig a magyar géniusz szellője lobogtatná. Ebbe a magyar géniuszba, ebbe a faji jellembe — ezt is halljuk eleget — belefér ez a heccelődés, ez a csipkelődés, ennek a kérdésnek napról napra való piszkálása? (Meskó Zoltán: Mindennap egy kávéskanállal Î) Nyíltan megmondom, hogy mi a belügyminiszter urat a kormányzatban az egyik legnagyobb fejű, legokosabb embernek tartjuk, aki bizonyosan meg fog' győzni bennünket, tehát ne vegye rossznéven, ha én erre a kérdésemre, amelyet illő referenciával tettem fel, egyszer szeretnék yálaszl kapni. Nem kapunk választ, viszont zsidótörvényecskék — egyik a másik után — újból é» újból kerülnek a Ház elé; azt kell tehát gondolni, — tessék meggyőzni az ellenkezőjéről s akkor nem tartom lenn állításomat — hogy ez az itt-ott borzolódó közvéleményköveteléseknek a kis szociális olajcsepphez hasonló módon ülése 19Jfl december 12-én, 'pénteken» való hullá.mcsillapító olajozása, olajjal való leöntése akar lenni. (Meskó Zoltán: Mondjuk magyarul: elkenése!) T. képviselőtársam más kifejezést használt. Mindenesetre szeretnők tudni az álláspontot. Ne tessék azt gondolni, t. Ház, hogy mi a zsidókérdést azért kívánjuk megoldani, mert azt már más államok is megoldották. Én azt hiszem, nagyon sokan vannak ebben a Házban és a túloldalon is, akiknek az a meggyőződésük, hogy ha sehol sem oldották volna meg és sehol sem oldanák meg, akkor is legelső s orb an Magyarországon kellene ezt a kérdést végérvényesen nyugvópontra juttatni. (Meskó Zoltán: Itt lenne a legsür gősebb!) Hallottunk olyan célzásokat a túlsó oldalról abban a vonatkozásban is, mintha bizonyos gazdaságpolitikai szempontok volnának a döntőek. Be már elmondottuk innen sokszor: hogyan méltóztatnak elképzelni azt, hogy az a zsidó, aki tudja, hogy előbb-utóbb mégis csak lehetetlenné teszik az itt tartózkodását, konstruktív gazdaságpolitikai tevékenységgel fog bekapcsolódni a magyar termelési munkába? (Egy hang a szélsőbaloldalon: t'a világos!) T. Ház! Ez a másik bajunk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. És volna egy harmadik is. Én a magam részéről a jelenleg bentülöi szociáldemokrata képviselő urak személyével szemben egyénileg semmit sem tudnék fel hozni, nem is ismerem őket, de gyanús nekem az a tény, hogy Peyer Károly irtózik a választástól. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Maró&hy Károly: Demokrata párt!) Ne méltóztassék tőlem rossznéven venni, ha megállapítom, hogy itt csodálatos módon a kormánypárt és Peyer Károly egy véleményen van. (Maróthy Károly: Van benne valami diffamáló, nem tudom, kire. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Az urak vannak egy véleményen, mert egyikük sem fogadja el a javaslatot! — Maróthy Károly: De miért? Mert ő azt szeretné, ha öt évre hosszabbítanák meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Incze Antal: Peyer Károly határozottam kijelentette, hogy ő csak a zsidókat nem engedi bántani, de az átkos választásnak ő is ellene van, ugyanúgy, mint a belügyminiszter úr. Bocsánatot kérek, itt nem vagyunk egy véleményen. Mi igenis, állítjuk s Mosonyi t. képviselőtársam is elég meggyőzően próbált — ránknézve meggyőzően, mert a túloldalról ezt nem is vártuk — rámutatni arra, hogy ennek azért vannak elég súlyos és mély alkotmányjogi oldalai, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem egészen!) A t. túloldal szívesen mondja erre nekünk: mit kiabáltok ti az alkotmány nevében!, amikor ti diktaturások vagytok? Bocsánatot kérek, ebben a kérdésben is ezerszer elmondottuk már álláspontunkat: mi sohasem titkoltuk, hogy az egész magyar politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedés reformját akarjuk, programmunkbapmesf is írtuk, nincs abban semmi köd és rejtélyesség. Azt is megmondottuk, hogy ezt csak törvényes és alkotmányos úton — és semmi más útón — akarjuk elérni. De ehhez nekünk igenis, egy bizonyos politikai szabad játék kell, illetőleg kellene. Természetesen azt is tudjuk, hogy háború van. Mi azt is el tudjuk képzelni, hogy elveszítjük ezt a választást. Hát nem csábító a kormányra (Meskó Zoltán; Nem! — Derültség a szélsőbaloldalon.)
