Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

508 Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése IdUl december 12-én, pénteken* vissza. (Mozgás. — Elnök csenget.) Én nem a zteidók ellen beszélek, mindjárt rá méltóztatik Jönni, miről beszélek. Mondom méltóztassanak elképzelni, hogy Fábián Béla, Fenyő Miksa, Gál Jenő, Györki Imre, (Egy hang a szélsőbal­oldalon: IS agyon jól érzik magukat!) Kabók Lajos, Kertész Miklós, Magyar Pál, Malasits Géza, Peyer Károly, Propper Sándor. Sándor Pál, Reisinger Ferenc, Szeder Ferenc. Vázsonyi János, "Weltner Jakab ülnének itt a magyar képviselőházban, akiket én nem azért soroltam fel, — amint erre később rá fos:ok térni — mért ezek zsidó vallásúak vagy zsidó fajnak, hanem azért, mert szociáldemokraták. (Szeder Ferenc: Ezek? Te jó Isten! — Elnök csenget.) Nagy László képviselőtársam ismertette az 1929-es törvényhatósági bizottság összetételét és kimutatta, hogy a budapesti törvényható­sági bizottságban összesen 21 szociáldemokrata volt és ezek közül 14 volt zsidó. Most méltóztas­sanak elképzelni, hogy ha az országgyűlés kép­viselőházában is a szociáldemokraták ugyan­abban a számban ülnének, mint amennyien 1931-ben voltak, akkor miképpen lehetne képvi­selni azt a jobboldali irányzatot, amely nem­csak erről az oldalról, hanem a túlsó oldalról is, főleg túloldali képviselőtársaink egyik ré­szénél állandóan tetszéssel találkozik? Erre azt is lehetne mondani, hogy hiszen meg lehetett volna szüntetni ezeknek a képvi­selőknek a képviselőházi tagságát valamilyen módon. De ne méltóztassanak elfelejteni, amire éppen Peyer Károly . képviselőtársam hivatko­zott, hiogy a törvényhatóságokban most is hiába szüntetjük meg a zsidó törvényhatósági bizottsági tagok tagsági jogát, mert ezek a képviselők listán jöttek be — mint ahogyan 1931-ben is legnagyobb részük listán jött be, a törvényhatósági bizottságokba is listán kerül­tek be —; helyettük tehát nem zsidók, hanem keresztények, de ugyancsak szociáldemokraták kerülnének be (Kabók Lajos: Borzalmas!), már pedig ma, 1941-ben egy 1931-eS összeállítású par­lamenttel kormányozni nem lehetne és az or­szág szekere egész biztosan kátyúba kerülne. ; Épp így a képviselőtestületi választásoknál is lehetetlenség az, hogy 1929-ben és 1935-ben megválasztott és megkövesedett képviselőtes­tülettel és törvényhatósági bizottsággal lehes­sen kormányozni, mert hiszen a törvényható­sági bizottságok igen jelentős testületek. Ezek tulajdonképpen középhatóságok. A törvény­hatóság kicsiben magának az államnak életét éli és a törvényhatóságnak Önkormányzata, valamint az állami intézmények rendelkezései­nek végrehajtása folytán igen jelentős tény­kedése van. Tényleg a magyar alkotniauybe rendezkedés szerint középhatósásrnak minősül. A törvényhatóságokat tehát igen fontosaknak kell tekintenünk és nem szabad ezeknek man­dátumát most még további időre meghosszab­bítani, amikor már három éve egyebet sem teszünk, mint meghosszabbítjuk. Említettem, i. Ház, hogy a meghosszabbí­tásnak milyen indokait mondotta a kormány annakidején, amikor a javaslatokat a Ház elé terjesztette. Meg vagyok róla győződve, hogy mindenki így gondolkodik, mint én: ezek az indokok nem helytállóak, de nem is fedik a valódi indokot, vagy legalább is nem teljesen fedik a valódi indokot. A valódi indok az, hogy a rendszer fél attól, hogy ha itt a törvény­hatósági és képviselőtestületi választásokat megtartja, akkor a szociáldemokraták helyett szélsőj obboldaliaik kerülnek be a törvényható­ságokba és képviselőtestületekbe s felborul az ;i szépen megalkotott egyensúly, amely szerint még ma is 78 kormánypárti és 23 kormány­támogató van Budapest törvényhatóságában ós csak a többi ellenzéki. Felborulhat ez az egyensúly és előállhat az a helyzet, hogy a középhatóságokban, az önkormányzatokban szélsőjobboldaliak kerülnek többségbe a kor­mánnyal szemben. Mi történik akkor? „A ' vá­lasztások eredménye nem mutatta meg tisztán az ország akaratát, mert hiszen a szavazatok száma egészen más aranyban küldte volna be a képviselőket az ország házába, mint ahogyan valójában bekerültek. De ezenfelül most a kor­mánypárt, a rendszer, itt a képviselőházban megerősödve a felvidéki, ruszinszkói, erdélyi behívásokkal, uralkodik és a rendszer minden néven nevezendő kívánságát keresztül tudja vinni. Ha most a törvényhatóságokban meg­tartjuk a választásokat és tegyük fel, az az eset következik be, hogy a szélsőjobboldal túl­súlyba kerül, ebben az esetben nem tudom, mit csinálna a belügyminiszter úr, mert hiszen a rendszer a maga útján halad, de ezzel szem­ben a középhatóságokban a szélsőjobboldaliak kerülnek túlsúlyba. A miniszter úr tel^ egy ilyen összeütközéstől, amely a középhatóság és az állami főhatóság között támadhat. Ez t az igazi oka, amiért a választásokat nem tartjuk meg. De ez nem jelentős ok; mint ahogyan Zermváry képviselőtársam mondotta, hogy milyen könnyű itt egy vádat a kormány, ille­tőleg a rendszer felé odadobni és azt mondani, hogy pártpolitikai szempontok indokolják a választások elhalasztását; mint mondta, egy tőmondattal ilyen súlyos vádat dobunk oda es azután kénytelen a kormánypárt mosakodni, a vád ellen védekezni. Ez nem egy tőmondattal odadobott vád, ez olyan megállapítás, amely­nek én az indokait is megmondottam, de ame­lyeket nézetem szerint teljesen felesleges _ is megmondani, mert hiszen jól tudja őket min­denki, a túloldalon épp úgy, mint ezen az ol dalon ismerjük a valódi indokokat. T. Ház! Én nem akarok erről a kérdésről hosszasabban beszélni, mert hiszen ezt itt mái­igen széles mederben és körben letárgyaltuk. Én hivatkozom arra, hogy az 1915 :IV. te. klasz­szikus indokolása után és az után a tétele után, hogy ez az akkori elhalasztás semmiféle más elhalasztásnak további előzményéül nem szolgálhat, a magyar alkotmányossággal és az alkotmányos érzülettel ellenkezik, ha ezeket a választásokat most ismét elhalasztjuk. Éppen ezért én a javaslatot nem fogadom el. (Helyes lés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Incze Antal! Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti a SZÓ, k"; 1 !' Incze Antal: T. Ház! Ez a törvényjavas­lat, amelyet most tárgyalunk, tulajdonképpen két részből áll. Az egyik része a törvényható­sági és képviselőtestületi tagságok meghosz­szabbítása és erre nézve tulajdonképpen a kormánynak az a fő indoka, hogy egyrészt há­ború van, másrészt pedig a visszacsatolt terü­leteken nincsenek meg a megfelelő választói névjegyzékek és így nem lehet a választáso­kat megtartani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elég idő van rá!) Egy kicsit sokat halljuk mi odaátról, hogy háború van. Ne méltóztassék tőlünk rossz né­ven venni, ha vindikálunk magunknak annyi felelősségérzetet, amennyi valóban minden közéleti férfiúban kell, hogy legyen Magyar­országon is és higyje el nekünk a t. túloldal, ha valaki, akkor mi igazán tisztában vagyunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom