Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-234

™^ 4# országgyűlés képviselőházának 234,. ket a bizottsági tagokat küldték ki vizsgalatra és ezeknek a munkája, hangyaszorgalma derítette ki azokat a gazdálkodási visszaéléseket, amelyek annakidején történtek. De ott vannak a kiváló orvosok, akik a maguk szakma jábam a legkiválóbbak közé tartoznak. Nem tuuom, hogy ezeket miért kell megfosztani a tisztségüktől. A mi bizottsági tagjaink közül is az egytiket meg fogják fosztani mandátumától. Nem lesz tehát alkalmas arra, hogy a törvényhatóságiban képviselő legyen, de arra alkalmas volt, hogy a háború alatt a vezérkar mellett mint nyomdász a legbizalmasabb térképeket, iratokat mint őrmester kezelte, amiért kitüntetést is kapott. Úgyszólván a legféltettebb hadititkokat bízták rá. (Mokcsay Dezső: Elég hiba, hogy rábízták!) Rábízták a tábori posták számait és egyéb bizalmas iratokat, amelyeket ő kezelt. Ezért külön elismerést kapott, az ezred részéről parancsban elismerték a működését. Minderre jó volt, de aawa nem jó, hogy tovább is ott üljön abban a tisztségben, — a temetkezési és egyéb üzemekben — amelyben működésével mindenikdnek az elismerését érdemelte ki. Egy másiknak egy gránát szétszakította jobbkezét a haza szolgálatában s azóta balkézzel ír. Bár politikailag nem osztozom ebben a véleményib

en, — hangisúlyozom — mégis valahogyan meg tudom érteni, ha a kormány azt mondja, hogy kihagyja a zsidóknak azt a részét, amely a haza szolgálatában csak kártékonyán vett részt — hogy ezt a rossz szót használjam. De azt már nem tudom megérteni, miért kell kihagyni azokat és miért nem Lehet meghagyni továbbra is azoknak a man dátumút, akik ilyöD szolgálatot tettek hazájuknak ,akik életük kockáztatásával álltak ott kint, amikor feladatukat el kellett végezniök akik sohasem gondoltak arra, hogy azért állnak ott és azért végzik azt a teendőt, mert valamikor lesz egy zsidótörvény, hanem ezt meggyőződésből és becsületből tették. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a kérdés nem érvek alapján dől el. Ma mindenki reszket attól, nehogy valamiképpen zsidóbarát híre legyen és ha ma valakinek akár politikai, akár gazdasági vagy akár valamilyen más téren kárt akarnak okozni, akkor az az egyetlen érv, hogy ráfogják, hogy zsidóbérenc. Ezzel azután minden argumentáció el van intézve. Ez körülbelül hasonlít ahhoz, ami a régi cári időkben volt. Amikor nagyon rosszul ment a cár atyuskának a dolga, akkor rendeztetett egy kis pogromot. Itt is az a helyzet: a burgonyaellátás terén és egyéb tereken kissé rosszul megy, gyerünk tehát, adjuk oda a közvéleménynek megint a zsidókérdést, vágjunk le megint egy darab zsidót. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Higyje el a t. Ház, hogy ez a kérdés nem érdekli a keresztény magyar közvéleményt. Higyjék el nekem, hogy a keresztény magyar munkásság nagy tömege ezt az egész dolgot már undorral kezeli és azt mondja: elég nekem már ebből a folytonos zsidózásból. Azt kérdezik, mikor lesz olcsóbb a krumpli, mikor lesz zsír, mikor fogják megtalpaltatni a cipőmet, mikor kapok annyi bért, hogy meg tudjak belőle élni. Azt mondja a munkásság, hogy amióta zsidózás van, azóta rosszabb lett a helyzet. Tessék tudatára ébredni annak, hogy van egy öntudatos tömeg, amely gondolkodik, amely nem hajlandó jelszavak után szaladni. (Incze Antal: Csak krumpli kell?) Igen, krumpli is, mert az igen ülése 1941 december 12-én, pénteken* 5o3 fontos táplálkozási cikk és ha nem lesz krumpli, akkor nem lesz más sem. A munkásság tehát nem hajlandó jelszavak után menni és a kormány se fusson versenyt ezekkel a demagóg jelszavakkal és ne igyekezzék túllueitálni azokat, akik ezeket a jelszavakat folyton hangoztatják. A kormánynak nem az kell legyen a célja, hogy minden' demagógiának felüljön. Ezzel én a zsidókérdést elintéztem. Itt legfeljebb annyiban lesz változás, — a párttagok számában semmiféle változás nem következik be, mert minden párt a lista alapján választhatja meg tagjait — hogy bejönnek majd azok, akik utánuk következnek és a különbség csak az lesz, hogy akik ma ott ülnek, azoknak húszéves tapasztalatuk van és a főváros különböző üzemeiben és bizottságaiban értékes és hasznos munkát végeznek, azok pedig, akik most bejönnek, mint újak jönnek be, akik lehetnek ugyan becsületes, derék jóravaló emberek, de először meg kell tanulniok a munkakört, ami ismét azt fogja eredményezni, hogy nem az önkormányzat akarata és a lakosság kívánsága fog érvényesülni, hanem a bürokrácia törekvése, mert a bürokrácia lesz az, amely ilyen körülmények között sokkal könnyebben tudja majd javaslatait keresztülvinni, mint akkor, ha megfelelő szakellenőrzéssel áll szemEzzel kapcsolatban csak egy kérdést kívánok felvetni és pedig azt, hogy Mivel a bizottsági tagok lajstrom alapján választtattak meg, tehát politikai pártok jelölése alapján, mi lesz a helyzet akkor, ha valaki időközben egy másik pártba lépett bet Ne méltóztassanak félreérteni, ez nem bennünket érint, mert nálunk ilyesmi kevésbbé fordul elő, nem emlékszem, hogy valaha is lett volna rá eset, de vannak más polgári pártok és van kormánypárt, amelyekben a tagok ide-oda vándorolnak. Nem méltóztatnak-e helyesnek tartani,-hogy a törvényjavaslatba felvétessék egy rendelkezés arra vonatkozólag, hogy ha valaki időközben pártállását, tehát politikai felfogását megváltoztatta és másik pártba lépett át, ne akarjon olyan mandátumot birtokolni, amelyet a yá

: lasztók annakidején nem az új, hanem a régi politikai alapon adtak neki. A választók akaratának helyes korrigálása volna tehát, ha azt mondanók az illetőknek^ hogy vagy tagja maradsz annak a pártnak, amelynek Programmen alapján megválasztottak, vagy pedig mondj le a mandátumodról, mert a régi párttal nem értesz egyet. De jogtalanul birtokban tartani egy mandátumot, amelynek születésénél ott volt valaki a régi pártban, később pedig nem érteni egyet annak a pártnak az elgondolásával és a mandátumot ennek ellenére megtartani, legalább is nagyon furcsa politikai erkölcsnek tartom és nagyon jó lenms a törvényjavaslatba e tekintetben valamelyes rendelkezési bevenni, amilyen, úgy tudom, az országgyűlési választásokra vonatkozólag e tekintetben fenn is áll. . , , Szó volt itt a főpolgármesterről is es bar ritkán fordul elő, hogy én a jobboldali pártok valamelyikével egyetértek, ebben a kérdésben véletlenül az a helyzet, hogy a megítélés dolgában, a felfogásban itt majdnem egyetértek s azt kell mondjam, hogy a fővárosra r csak üdvös volna, ha a főpolgármesteri székben nem egy pártnak az elnöke ülne. Nem új dolog ez, ezt közgyűlési beszédemben is elmondot! tam, ahol a főpolgármester úr is jelen volt és 69*