Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-233

488 Az országgyűlés képviselőhézÓMah 233. nek és az egyedüli tekintet csak az ország nyugalmának, a közrendnek fenntartása és a jogegységesítésnek minél előbb való megvalósítása lehet. Ugy látom, ez a törvényjavaslat teljes mértékben szolgálja ezt a célkitűzést; egyébként újabb rendelkezés tulajdonképpen csak annyi van benne, hogy a 2. § a zsidó bizottsági tagoknak a mandátumtól való megfosztását tartalmazza, amit, azt hiszem, a Ház minden tagja ürömmel üdvözöl. Mivel a belügyminiszter úr iránt teljes bizalommal vagyok és mivel a törvényjavaslat a háborús helyzetnek szükséges folyománya és jogfosztó rendelkezéseket nem tartalmaz azt a Magyar Élet Pártja nevében is általánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Elnézést kérek, ha egy pillanatra^ kizökkentem a t. Házat a szorosan vett törvényjavaslat tárgyalásából és megemlékezem arról az új, hatalmas segítségről, amely a tengelypolitika frontján jelentkezett most a felkelő , nap országának halált megvető bátorságú fiaiban, akiknek beavatkozása már most az első két napon is igen nagy eredményeket hozott létre (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.), alaposan megcáfolva ezzel az angol-amerikai hajóhad legyőzhetetlenségéről vallott nézetet. Őreimmel köszöntjük ezt az újabb harctéri se gítséget, amelyet a felkelő nap fiainak beavatkozása jelent és azt hisszük, hogy ez a meleg rokonszenv, amely eddig is megvolt bennünk ez iránt a nép iránt, most egy erős harctéri vérszövetségben még inkább fokozódik. (Éljenzés és taps.) T. Képviselőház! Bátor leszek hozzászólni az előttem szólott igen t. kormánypárti vezérszónok úrnak, valamint Nagy László igen t. képviselőtársamnak nagyon érdekes

t fejtegetéseihez, hiszen ezek valósággal % segítettek abban, hogy megfelelő módon tudjam beszédemet alátámasztani részint ellenérvekkel, részint pedig mellette szóló érvekkel és éppen ezért hálás vagyok nekik. Majd beszédem folyamába és eszmenienétembe fogom beilleszteni a válaszomat. T. Képviselőház! Emlékszünk arra, hogy az 1939 :V1. tc-ben a visszatért felvidéki területi és kárpátaljai választásokat 1940 júniusáig megtartandónak jeleztük és ugyanekkor, 1939-ben egy törvényjavaslatot is tárgyaltunk, amely éppen a felvidéki választójogra vonatkozott. Amikor ezt a javaslatot tárgyaltuk, a belügyminiszter úr nagyon élénken megmagyarázta nekünk, hogy egyelőre nem lehet szó választásról a Felvidéken, csak 1940 júniusában, mert az unifikáció még nem következett be teljesen és a törvényhatóságok életében még nem indult meg a lüktető élet. Akkor azt mondotta a belügyminiszter úr, hogy távolról sem politikai tendenciák vezetik a halasztásban, mert ha ezek vezetnék, akkor »inkább előbb egy nappal, mint később egy nappal« tűzné ki ezeket a választásokat. Azóta sok idő eltelt és egyet nem láttunk, azt, hogy a belügyminiszter lír megragadta volna az alkalmat arra, hogy választasson. Ellenkezőleg, az első meghosszabbítás után a meghosszabbítások egész özöne következett. Ma már tisztán látjuk, hogy nem közigazgaüléa.e 19Al december 11-én, csütörtökön. tási szakkérdések (Király József: Világháború folyik!) megoldatlansága miatt nem következtek be a törvényhatósági választások, hanem politikai okokból. Nyilvánvaló ugyanis, hogy amit a községekben és megyékben el akart érni ez a javaslat, ugyanazt célozza, ugyanazt szándékolja a kormány országos politikai vonatkozásban is. Ahogyan ugyanis bezárja a községházák és a megyeházák kapuját az új szellem előtt, ugyanúgy kíván elzárkózni a képviselőház kapujának bezárásával is az új szellem elől. Céljában és szándékában tehát ez a javaslat pars pro totó, rész az egész helyett, vagyis az országos politika céljait is hordozza. Ugyanez a szándék jelentkezik a kormánynál akkor, amikor a liberális sajtó tekintetében nem hoz tiszta megoldást, ezeket továbbra is meghagyja, ugyanez a szándék vezeti akkor, amikor a zsidókérdés megoldásához nem mer hozzányúlni és ugyanez a szándék vezeti akkor is, amikor a magyar nemzeti szocializmusnak állandó és folytonos hajszájában nyilatkoznak meg a tevékenységei. T. Képviselőház! Lássuk ezt a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat kinyomtatott indoI kolása megmondja, hogy miért van szükség a halasztásra, azonban ahol felsorakoztatja az előző két törvényjavaslat indokait, ott már átstilizált indokokkal állunk szemben, sokkal helyesebb és jobb tehát, ha visszanyúlunk az eredeti törvényjavaslatok indokolására. Mél; tóztassék ezeket meghallgatni, hogy lássuk, mi volt a múltban a szándék és mi volt az indokolás. Azt mondotta az 1939-ben benyújtott törvényjavaslat, hogy (olvassa): »Mivel az unifikáció, a teljes egységesítés még a Felvidék megyéiben nem történt meg és viszont szükséges az, hogy egyszerre történjenek meg az anyaországban és a visszatért területeken• t a választások, evégből nem tanácsos a választást \ megejteni«. Mondjuk, hogy ez elfogadható indok volt abban az időben. Utána az 1940-es törvényjavaslat indokolá^ sában már az van, hogy (olvassa): »Az isteni Gondviselés különös kegyelme folytán újabb területtel gyarapodtunk«, aminek most az a konzekvenciája, hogy tehát a vidéki törvényhatóságokban ismét a választásoknak egy esztendővel való elhalasztása vált Szükségessé. Ugyanakkor még hozzávesz ehhez a belügyminiszter úr egy másik indokot is, azt mondván, hogy (olvassa): »Köztudomású, hogy a kormány a közeljövőben több lényegbevágó reformjavaslatot szándékozik a törvényhozás elé terjeszteni« és azt mondja az indokolás, hogy (tovább olvassa): »ilyen rövid átmeneti időre a választások megtartása nem volna célszerű és így a választások elhalasztása már emiatt is indokolt«. T. Képviselőház! Ez volt 1940-ben. Most 1941-ben nem azt halljuk, nem azt mondja meg az indokolás, hogy nem készültek el ezek a közigazgatási javaslatok idáig sem. nem azt mondja, hogy miért nem készült el legalább a mai napig, hogy ezúttal benyújtható lenne, hanem egyszerűen arról beszél, hogy (olvasta): »Tekintettel azonban arra, hogy a múlt esztendőben elhatározott és a törvényhozásnak is már bejelentett reformok közül a ^közigazgatással kapcsolatos javaslatok előkészítő munkálatai az év folyamán nagy erővel haladtak tovább...« Tehát méltóztatik látni, igen t. képviselőtársam, hogy itt arról volt szó, hogy előrehaladtak ezek a munkálatok egy év után. holott a múlt javaslat indokolásában az áll, hogy ilyen