Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-232
Az országgyűlés képviselőházának 232. mesnek mondott nacionalista szocializmus irányzata és az európainak mondott nemzeti szocializmus közt fel tud mutatni. Szerinte van egy egyetemes nacionalista szocializmus és van európai nemzeti szocalizmus, ez utóbbi formái a német nemzeti szocializus, az olasz fasizmus, a spanyol falangizmus, a francia pétainizmus, a portugál salazarizmus és mint érdekes előzmény, előfutár, a »szegedi gondolat is«. Sietve megjegyzem, hogy ebbe a kategorizálásba semmiképpen nem illeszthető bele sem Salazar rendszere, mert különben a nagyon kiváló elméjű és tudós Teleki Pál a magyar fordítása elé bizonyára nem írt volna előszót, de még kevésbbé a szegedi gondolat. Nem emlékszem ugyan, hogy Szegeden találkoztam volna Imrédy t. képviselőtársammal, amikor mi ott összedugtuk a fejünket és azon gondolkozt.iuk, hogy hol keressük a kibontakozást. Kerestük a kibontakozást nemzetünk számára Horthy Miklós, Károlyi Gyula, Teleki Pál, Pattantyús Abraham Dezső. Gömbös Gyula vezetése alatt. De annál jobban tudom, hogy ugyan mélységes nagy belső szociális átalakulásról álmodoztunk, de a magyar alkotmányosság helyreállítása kérdésében még csak vita sem volt közöttünk. Hagyjuk hát a szegedi gondolatot. A szegedi gondolat magyar és nem árja fajvédelmet hirdetett, (Sütő Gyula: Ez a baj!) a szegedi gondolat az állampolgársági egyenjogúság, a keresztény vallás, valamint a történelmi magyar alkotmányosság szabta keretek között kereste a magyar kibontakozást. Peyer Károly t. képviselőtársam felolvasta itt a szegedi kiáltványt: nincs okunk szégyenkezni érte a történelem előtt. (Ügy van! Ügy van! a jobb' oldalon.) Hagyjuk tehát a szegedi gondolatot, amikor a nemzeti szocializmusról van szó. Inkább nézzünk bele ama európainak mondott nemzeti szocializmus tartalmába, — amelynek új válfaja volna a magyar nemzeti szocializmus Imrédy képviselő úr elképzelései szerint. Jel lemző elemeit itt előttünk sorolta fel appropriáeiós beszédében. E tartalmi elemek elseje szerinte az, hogy a nemzeti szocializmus a közösségi érdeket helyezi előtérbe az egyéni érdekkel szemben. Ebből következik, — mondja — hogy egy rendezett, hierarchikus társadalmat akar és itt különbözik a baloldali szocialismustói. Hát, t. Ház, azt hiszem, a közösségi érdek fölébehelyezése a magánérdeknek alig lehet valami különös eredeti jellemző vonása bármi nemzeti szocializmusnak, mert hiszen már Platóntól kezdve a világ valamennyi államból ősei és államférfiai ezt hangsúlyozták és maga az állam is, mint fogalom és mint történelmi tény, a legkezdetlegesebb formáiban is, éppen a közérdek jelentkezése a magánérdekkel szemben. De Imrédy képviselő úr folytatja (olvassa): »a mi tekintélyi felépítésünk, a nemzeti szocializmus tekintélyi felépítése egy piramisalakú felépítés, ahol a vezetettek felett állanak az alvezetők és egyre magasabban és maga sabban a vezetőknek egyre szűkeb'b csoportjai, míg végül egy tekintélyben fogódik össze, mint zárókőben az egész építmény«. Valóban elmondhatjuk, t. Ház, hogy Tmrédy képviselő úr ezzel a bölcs elmével újra feltalálta a politikai puskaport. (Derültség a baloldalon.) Mintha bizony a társadalomnak ezt a piramisszerű felépítéséi: nem ismerné a ülése, 19Ul december 5-én. pénteken. 461 világtörténelem és jogtörténet, például a középkori hűbériség rendszeréből, (Malasits Géza: Vagy Egyiptomban!) abból a kontinentális hűbéri rendszerből, amely hűbériség alapeszméjéhez és főintézményeihez például Szent István, hála Istennek, nem csatlakozott. Vagy mintha nem ismernők a piramisszerű hierarchiát Bucharin elvtárs könyvéből! (Rapcsányi László: Lényeges különbség van! Akkor nagyon rosszul értette meg a képviselő úr!) Térben és időben számtalan formájában él, könyvben is, megvalósultan is ez a piramisszerű felépítés, a nagy hierarchia, de vele szemben ősidőktől fogva él az ellenkező rendszer is, az önkormányzat. A mi őseink ezer esztendővel ezelőtt az önkormányzatot választották. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Itt jegyzem meg, milyen furcsa dolog, hogy a képviselő úr, miközben a régi szervetlen liberális tanokkal szemben egy szervesebb államrendszert hirdet, éppen és pontosan ilyen amorf, sőt a legamorfabb és a legszervetlenebb szóképet használja, a piramist. Második jellemző vonása az európai nemzeti szocializmusnak — mondotta Imrédy képviselő úr — a vérségi, tehát a családi kapcsolatok, a faji, a népi kapesolatok kihangsúlyozása, ebből következik erős családvédelmi jellege és a fajtisztaság védelme. Kérdem én, t. Ház, hol keressünk vagy hol találhatunk egyáltalában elméletben vagy valóságban olyan államrendszert, amely ne hangoztatná a családvédelmet? Viszont a fajtisztaság merev dogmájáról nem tartom ildomosnak, hogy éppen Imrédy képviselő úrral szálljak vitába. A képviselő úr az európai nemzett szocializmus harmadik alkotó elemének a népi gondolatot mondja, amely szerinte elsősorban civilizációs és kulturális gondolat, tehát a széles néprétegek érdekébe állított népi gazdaságpolitika, földbirtokpolitika, tanulmányi politika. Nos, t. Ház, igazán nem vagyok nemzeti szocialista, de ezeket elfogadom. Ezek azonban olyan általánosságok, hogy éppen a rettenetes általánosságuk miatt nem jelentenek semmit. A negyedik vonás: a nacionalizmus, annak tudatos felismerése, hogy az emberiség a maga életét csak nemzetekre tagoltan folytathatja. Ez szembehelyezkedés a világpolgárság képével, a szabadkőművesség és a világproletárság eszméjével, mondotta a t. képviselő úr. Nos, t. Ház, itt már kezd fárasztóvá válni a 'puskapor folytatólagos feltalálása. (Derültség.) Mintha a nemzeti szocializmus előtt nem tudta volna minden értelmes ember, talán néhány fantaszta kivételével, hogy az emberisé? nem élhet másként, csak nemzetekre tagoltan. (Rapcsányi László: Nahát, kérem, szörnyű naiv dolog!) De nézzük az ötödik vonást: a munka és a tőke viszonyának új szabályozása, a munka primátusának ^elismerése, a munkaállam megteremtése, amelyben mindenkinek jóga van dolgozni, de ez egyben kötelessége is. Hát kérdezem én, t. Ház, hoigy a földkerekén hol találhatunk ma olyan országot, ahol ne keresnék a tőke és a munka viszonyának új szabályozását vagy akadna-e egyetlen állami rendszer, vagy számottevő államférfiú, aki ne vitatná a munka primátusát a tőkével szemben? f Űgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindenesetre azonban jóval szebben hangzottak volna Imrédy képviselő űr szavai, ha mi; niszterelnök korában terjesztett volna elő valamilyen nagyszabású tervét a munka é» a 62*
