Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-232

Az országgyűlés képviselőházának 232. nem kérünk. Meg vagyok győződve arról, •hogy a magyar kormány ezt soha tűrni nem fogja, hanem alkalmas időpontban, ha kell a legerélyesebb eszközökkel fog fellépni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Felelős nemzeti kisebbségi politikát itt egyedül csak a kormány van hivatva csinálni. Semmiféle pánszláv mozgalmat tűrni hajlandók nem vagyunk. Sajnos, mindamellett, hogy Belgrád és — mondhatjuk most már — Moszkva bukásával a pánszlávizmus eszméje halálos csapást kapott, mégis létezik földalatti pánszláv mozgalom, suttogó propaganda, »szerb fekete kéz«, különösen a Bácskában. (Prokopecz József: Tövestől ki fogják vágni!) Erről a helyről kijelentem, hogy résen leszünk és a notórius álmodozókat ki fogjuk ábrándítani merész és államellenes álmodozásaikból. A nagy világon e kívül nincs számunkra hely, itt élnünk s halnunk kell. (Általános taps.) T. Ház! Szerény véleményem szerint rendkívül aktuális lenne, időszerűbb, mint bármikor azelőtt, a nemzetiségi minisztérium felállítása olyan formában, hogy minden nemzetiségnek külön államtitkársága lenne. (Zaj jobbfelőL) Erre bátorkodom a magyar királyi kormány, különösen a miniszterelnök úr nagybecsű figyelmét felhívni,- mert elképzelésem szerint csakis így lehet megoldani a szloyák r kérdést, illetve a nemzetiségi kérdést általában. A miniszterelnök úr őexcellenciáját kérem, méltóztassék ezzel az elképzelésemmel foglalkozni és azt megfontolás tárgyává tenni. A másik fontos megoldási módja a nemzetiségi kérdésnek, hogy a nemzetiségek a szentistváni nagy birodalom keretén belül, mint egyenjogú polgárok, kiélhetik az ő kultúrájukat és megtarthatják népi sajátosságaikat. Akkor minden nemzetiség itthon fogja magát érezni a szentistváni birodalomban, nem lesz soha semmiféle elégedetlenség s megkezdhetjük a következő ezerévi együttélést az összes nemzetiségekkel az új. világrendben és egy szebb és boldogabb jövő reményében. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ebben a reményben a magyar királyi kormány iránti bizalomból az appropriációt megszavazom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre ! Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő urat illeti a szó. - Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Az új házszabályok időrendje sokszor igen nehéz feladat elé állítja a képviselőket. Akárhányszor valósággal távirati stílusra szorít bennünket vagy beszédeink ledarálására, a legéletbevágóbb kérdésekben is. Szerettem volna kissé alaposabban és részletesebben, történelmi, jogi, lélektani szempontból megvizsgálni a hazai nemzetiségi kérdést, valamennyi nemzeti kisebbségét, de fájdalom, örülhetek, ha elmondhatom a szerintem legfontosabbakról, a magyar-orosz és a délszláv nemzetiségekről azt, amit a legsúlyosabb jelentőségűnek tartok. (Halljuk! a középen.) T. Ház! A Teleki-kormány önkormányzatot ígért magyar-orosz testvéreinknek. Ezt az ígéretet be kell váltani, nincs is komoly ok, nem lehet komoly ok, nem lehet semmi aggodalmaskodás, amely útjában állhatna ez ígéret beváltásának. A magyar alkotmány, a magyar állam szerkezete és az egész ősi és a világ végezetéig politikai szellemű magyar nemzetfogalom - nagyon megtűr egy becsületes kárKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. ülése 1941 december 5-én, péntekeM. 459 pátorosz önkormányzatot anélkül, Hogy álla műnk eszmei és szerkezeti egységét megbolygatná. Nem kívánok itt a részletekbe bocsátkozni, csak arra szeretném felhívni a kormánynak és elsősorban a miniszterelnök úrnak, de annak a kiváló férfiúnak a figyelmét is, akire Kárpátaljának legfőbb gondozása ! bízatott s aki & pillanatban- barátainak és I tisztelőinek őszinte fájdalmára betegen fekszik a fővárosban — Kozma Miklósét: nem min dig az a jobb hazafi, akinek-nincsenek kívánságai ás követelései. (Ügy van! balfelől.) Derék magyar-orosz képviselőtársaink, élükön Bródy András t, barátommal, nehéz időkben és idegen uralom alatt bizonyították be hűségüket a magyar áílameszméhez és testvéri érzésüket a magyarság iránt. Nem volna igazságos, de nem volna bölcs dolog sem, hogy ne e kipróbált hazafiak, népüknek igazi szószólói meghallgatásával, jogos panaszaik orvoslásával, igazságos kívánságaik teljesítésével, önkormányzati elgondolásaik gondos számbavételével keresnők ennek a derék és hű népnek, a kárpátoroszságnak végleges elhelyezkedését a magyar állam kereteiben. Szent István országának meleg, testvéri, .átszellemült lelki egységében. •,, (Ilovszky János: Megvan ez most is!) Szeretném hangsúlyozni a délszláv kisebbségi kérdés rendkívüli fontosságát is. Hosszú esztendők óta,, a közben bekövetkezett európai eseményektől, ettől az új világháborútól függetlenül is él bennem a tudat és meggyőződés, hogy a szentistváni állam jövője igen nagy részben délkeleten, dől el,. : mint ahogyan itt dőlt el sorsunk a múltban is. A magyar állam akkor is addig volt erős, amikor és ameddig sok-sok évszázadon át teljes volt politikai harmóniánk és együttműködésünk a délszlávsággal. Az ő múltjuk. kétségtelenül sokkal szerényebb a miénknél. De józanul.nem lehet tagadni, hogy számban és politikailag mintegy mellénk nőttek. . Nem kívánok most kitérni Jugoszlávia Öszszeomlására és annak okaira, hanem azt akarom hangsúlyozni, hogy az állam összeomlott, de ezek az erős délszláv népek, ha kegyetlen megpróbáltatáson áthajszoltan és megtépázva: is, de itt vannak. Sorsuk tragikus, de nem volnánk magyarok, ha megtagadnánk természetes részvétünket irányukban és nem volna sem illő, sem magyar dolog (Ügy van! Ügy van! balfelől.) szerencsétlenségükben és szenvedéseik tetőfokán fejükre olvasni egy és más elkövetett politikai tévedésüket. Hanem igenis annál erősebb hangsúllyal akarom megmondani, hogy'a magyarság rokonszenve a délszláv népek iránt éspedig egyszerre a szerbek és a horvátok iránt, változatlan. Ahogyan tavalyi költségvetési beszédemben mondottam, a szerbek félé talán elevenebb ez a kölcsönös rokonszenv, a

: horvátok felé elevenebb a történelmi kapcsolatok tudata. A Szent Koronához' visszacsatolt szerbijeinket, bunyevácainkat és sokácainkat tehát nemcsak illő módon kellaz ősi magyar jog állam szigorú igazságossági elveinek betartásával visszailleszteni a Szent Korona kereteibe; hanem azzal a messzebbvivő politikai gondolattal is, hogy idejében lelki hidat építsünk a magunk délszlávjainak emberséges, igazságos, szentistváni szellemű gondozása révén a nagy cél felé: magyarok és délszlávok komoly összebékülése és összefogása felé. Mert gyökeresen megváltozhattak a viszonyok egy esztendő óta, de rendíthetetlenül vallom, hogy a magyar sors

: és a délszláv sors és egyben Közép-Európa észszerű újjáren4ezése elkerülhetetlen és rnegyaló-