Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
32 Az országgyűlés képviselőházának 225, ülése 19Uí november 26-án, szerdán. két fő tényezőjét, a munkát, amelyből minden fakad, éppúgy, mint a töket, amely egy emelkedettebb gazdaságban a munkának az elindítója, összhangba kell hozni. Ennek a kettőnek inem szabad rájönnie arra, hogy az ő tevékenységük hiábavaló, mert mihelyt a munka és a töke rá fog jönni arra, hogy az ő munkájuk hiábavaló, abban a pillanatban megáll a munka, beszüntetik a munkát, hiszen mint emiitettem, ráfizetésbői nem lehet megélni. Én, mint vidéki képviselő, mindenekelőtt a mezőgazdasági munkásról akarok beszélni, mert hiszen a munkás a munka végrehajtója, füzért az ő sorsukkal Mvánok elsősorban foglalkozni. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a mai háuorús világban, az európai zárt termelési rend mellett megszűnt minden rendes kínálat, ami azelőtt a békeidőben volt és ha valamikor, akkor ma tényleg szükség van arra, hogy a meglevő és termelendő készletek elosztására lépjen életbe a je^yrendszer. Kóródy Tibor igen t. képviselőtársam nagy ou helyesen jegyezte meg, hogy tulajdonkeppen a jegyrendszer törve mar készen kellett \Oiua , hogy álljon a fiókban, hogy ha sor kerül rá, csak előhúzzák és életbeléptessék. Sajnos, mi e/í nem tettük meg, pedig megtehettük volna, hiszen az 1914—1918-as világháború tapasztalatai még rendelkezésünkre álltak. Ha ezeket a tapasztalatokat átfésültük volna, olyan rendszert tudtunk volna mindjárt az első pillanattól kezdve életbéléptetni, amely kizárta volna azt az áralakulást és áruhalmozást, amelynek ma szenvedő alanyai vagyunk. Mélyen t. Ház! Hiába mondotta ki a kormányzat, hogy az 19ö9. augusztus ^6-i árak lesznek majd mérvadók, hiszen már az elsó héten maga az árkormány biztosság törte át ezt az elvet, (Baky Laszlo: Ott kezdődtek a bajok!) amikor egyes cikkek árának emelését megengedte (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal olaaton.) Mélyen t. Ház! Ha volt olyan idő, amikor a magyar kormányzat szükségét érezte annak és módot talált arra, hogy egy gabona-bolettaalapot létesítsen, hogy a búzánkat a külföldnek olcsóbb áron tudjuk eladni, akkor éppen így el kellett volna zárkóznunk a behozatal elől, ha az illető állam hasonló módon nem gondoskodik arról, hogy az ő cikke, amely az ö országában, drágább, ide ne tudjon olcsóbban bejutni. A kis Bulgária a neuüiyi békeszerződés után kimondotta, hogy .bulgáriába a külföldről semiiyeu selyemarut ne hozzanak be, csak hazai cikkekkel szabad ruházkodni. A bolgárok ekkor darócruhában, vastag harisnyában jártak és ez nem ártott a bolgár népléleknek. A magyar népiéleknek sem ártott volna ez, mert egy bizonyos az, hogy csakis ilyen módon lehetett volna megakadályozni azt az árhullámzást, amely rengeteg sok panasz kútforrása volt. Az első és legfontosabb szükséglet a mezőgazdasági termelés terén a kenyér és mindaz. ami a test fenntartására szükséges. Ezek előállítói a mezőgazdasági munkás, a föld és a mezőgazdasági üzemi tőke. A munkáéról már megemlékeztem, csak azt kívánom még megjegyezni, hogy feltétlenül a kormányzatnak a feladata az, hogy még a háborús viszonyok mellett is a munkás számára biztosítsa a legszükségesebb ruházati és élelmezési cikkeket. Amíg ugyanis azt látjuk, hogy a mezőgazdasági munkásság nélkülözi a legszükségesebb ruházati cikkeket, hiányzik, ja. cipője, hiányzik a kellő ruházata, mindaddig az a veszedelem fenyeget bennünket, — amit az imént említettem a íejérinegyei esettel kapesolatoan — hogy az a munkás joggal hivatkozhatok arra, — különösen most ezekben a nehéz, nedves, sáros őszi luőkben — hogy megtagadja a mun^t, mert nmes cipője, nincs úct*4íü4ja. Az olyan munkástól, akinek a ruháján a szél keresztül kasul fúj, embertelenség munkát kívánni. Ez a legkevesebb, amit a inunKasreteg joggal elvárhat. .Nem lehet ugyanis azt mondani, hogy a ruhát a keresményéből csináltassa meg. A mezőgazdasági munkás uagyon keveset ke res, de egyébként sem volt soha sem rózsás helyzetben (Ügy van! Ügy van!) és ebből a kevés keresetéből képtelen magának a ruházati cikkeket megvenni. Nem teheti meg azt sem, hogy napokig szaladgáljon, míg végre drága pénzen megszerzi azt a cikket. Es akkor is mit kapí Tessék megnézni a tegnapi lapokat: hány, de hány helyről ír az ujsag, ahol papírtaipú csizmákat, cipőket kínálnak megvételre! Az a szegény munkás örült, hogy olcsón vásárolt és csak napokkai később, amikor levált a talp, vette észre, hogy olcsó húsnak híg a leve. Éppen ezért a lábbeli és a ruha a legelső cikk, amellyel a mezőgazdasági munkásság ellátandó. Ami pedig a földet illeti, annak is meg kell adnia azt, amire szüksége van, ha azt akarjuk, hosry többet teremjen. Helyes volt a kormány intenciója, amikor az idén is megkívánta a gazdáktól, hogy kétszerannyit termeljenek, mint máskor. De azt is tudni kell, hogy a mezőgazdaság nincsen anyagilag úgy felkészülve, hogy ebbe a munkába beáiihasson, tehát szüksége van üzemi tőkére, hogy ő is vállalhassa azt a feladatot, amely a mai nehéz időkben a magyar mezőgazdaságra hárul. Báró Vay képviselő úr említette. hog.v nagy baj keletkezett abból, hogy a zsidóbirtokokat felosztották. Ezért kell ez a tőke, hogy ezzel siessenek azoknak segítségére, akik hozzájutottak ahhoz a földhöz, hogy a termelésben ne történjék törés. De vigyázni kell arra, nehogy az történjék, ami évtizedekkel ezelőtt tÖr^ tént, hogy az így nyert tőkét nem a mezőgaz daság fellendítésére, hanem személyes igények kielégítésére használták fel. Feltétlenül szükséges, hogy a télen állítsák Össze a munkás-katasztert, hogy tisztában hígyenek a munkásokkal, továbbá a munkabérek megállapításával együtt állapítsák meg a normális munkateljesítményt is. Ha valaki töubet termel, akkor kapjon bizonyos pluszt, ha pedig kevesebbet termel, akkor kevesebb fizetés járjon neki. De a normális munkateljesít meny megállapítása feltétlenül szükséges, mert a mezőgazdaság másképpen nem vállalhatja azt a terhet, amelyet egy előre megállapított munkabér jelent. Ha ez megvan állapítva, akkor könnyű lesz megállapítani a mezőgazdasági termeivények árát is, és ha a me zőgazdasági és egyéb szükségletek árát tud juk, akkor nem fordulhat elő az az anomália, amely ma fennáll a mezőgazdasági termeivények ára és az ipari árak viszonylatában. Nem lehet elv az, hogy a kenyér legyen a legolcsóbb, merthiszen tudvalevő, hogy a mezőgazdáknak ez a fő bevételi forrásuk és a me zőgazdasági munkásoknak is keresetük jó részét ez teszi ki. Eppenezért olyan árat kell megállapítani, hogy az a réteg is kivehesse a maga részét a teherviselésből, amely nem tartozik hozzájuk, de jobban keres és bőségesen dúskálhat abban, ami főképpen a mezőgazdasági munkásság létének fenntartásához szükséges.
