Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. — Maróthy Károly: Mi lesz Barcsayból!) Ilyeu az egyik legfrissebb hír is. A Magyar Közgazdaság című lapunk azt írja, hogy (olvassa): »Barcsay Ákos, Pest megye nyugalmazott főispánja a Barcsi Közraktárak rt. vezérigazgatója lett.« (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) »Szakkörök nagy örömmel üdvözlik Barcsay Ákost a gazdasági életben.« (Derültség a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Régen várták! — Elnök csenget. — Szöllősi Jenő: Barcson várták! — Maróthy Károly: A név miatt!) így ír a lap. Ha az ország mai helyzetére gondolok, engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy egy cseppet sem tudok örülni ennek és hasonló eseteknek. (Maróthy Károly: De Barcsay örül! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urakat kérem, szíveskedjenek tartózkodni a folytonos közbeszóláftoktól, mert kénytelen leszek név szerint figyelmeztetni az illető képviselő urakat. (Rajniss Ferenc: Alig vagyunk itt négyen, ez egy családi tanács! — Elnök csenget.) Eitner Ákos: Ma az ország háborúban van, fokozottabb erőkifejtésre és fokozottabb áldozatkészségre is van szükség. Ilyen időben — tessék elhinni — nem jól áll még tiszteletreméltó öreg uraknak sem szép nyugdíjuk mellett ráadásul nagyjövedelmű helyekre beülni. De nem szépen fest az sem, (Rajniss Ferenc: De jó!) hogy arra érdemes vagy kevésbbé érdemes egyéneket, akik azelőtt a kereskedelemmel nem foglalkoztak, vagy ha igen, akkor a kereskedelemnek egészen más ágában, egyszerre exportőrré, Hombár-főbizományossá, nagykereskedővé vagy más egyébbé varázsolnak és egyszerre csak megnyílik nekik a bőség szaruja és azt sem tudják hogyan, hónapok alatt vagyont szereznek a nélkül, hogy ezért különösebb munkát végeztek volna vagy különösebb rátermettségüket megmutatták volna. Ne értsenek félre a képviselő urak, nem irigyeljük, hogy magyar ember gazdagodik, de (vitéz Hertelendy Miklós: Etikailag...) nem lehet elhinni és elképzelni, hogy ezekből az emberekből jó kereskedő, vihartálló keresztény generáció tud kifejlődni. (Rapcsányi László: Nagyon sok generáció kell! — Çsia Sándor: Degeneráció! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Errevonatkozó szerény véleményem az, hogy ma, amikor a magyar honvéd vérét hullatja messze tájakon, ne gazdagodjanak meg idehaza még magyar emberek sem, mert ezt valakinek meg kell fizetnie. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most néhány szót akarok szólni arról az elterjedt téves közhiedelemről, hogy a parasztságnak és általában a földbirtokos társadalomnak ma olyan igen jól megy a sora. Hoszszan és sokat lehetne erről beszélni és megdönthetetlen számokat lehetne felolvasni, de az idő rövidsége miatt ézt nem áll módomban megtenni, csak arra mutatok rá, hogy a parasztság a javuló szarvasmarhaárak mellett állatállománya tekintélyes részének feláldozásával részben vagy egészben kifizette ugyan az adósságát, de viszont éppen e miatt az ország állatállományában jelentős csökkenés állott be, ami kár országos szempontból, de kár egyénileg is, mert hiszen kevesebb állat miatt kevesebb trágyával tud gazdálkodni, ami azután a szántóföldi növénytermelésnél szintén éreztetni fogja káro3 hatását. Itt rá kell mutatnom arra, „hogy a kormány vajmi keveset tesz a mezőgazdaság intenzívebbé tétel© érdekében, a tervezett nagyobb mezőgazdasági hitelek nyújtását pedig ülése 19bl december 4-én, csütörtökön. 401 nem tartom szerencsésnek, sőt egyenesen veszélyesnek tartom a gazdaközönségre nézve. Az államnak a legjobb befektetés az, amit a mezőgazdaság felsegélyezésére fordít és ez legelőbb térül meg a termelés minőségi és mennyiségi emelkedése folytán, lmrédy t. képviselőtársam kitért a mezőgazdasági termelésünkben a trágyázásnál elkövetett hibákra, amelyeket kellő felvilágosító munkával könynyen ki lehetne küszöbölni. Ez nem kis jelentőségű kérdés^ mert^ a trágya helytelen kezelése folytán évről-évre sokszázmillió pengő értékű nitrogén illan el a levegőbe, {Ügy van! Ügy van! a Szélsőbaloldalon.) ami pedig ha a földbe kerülne, felbecsülhetetlen terméstöbbletet eredményezhetne. Éppen ilyen sok százmillió pengős kárt jelent a kisgazdák helytelen szántási módszere, amikor nyáron feltörik a kemény földet és boronálatlanul, rögösen ott hagyják, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a talaj kiszáradásával a talaj baktériumállaga, baktériumflórája teljesen meghal, elpusztul. Ezeket a talajbaktériumokat külföldön modern gazdálkodás mellett már mesterségesen szaporítják és a földet baktériumokkal oltják, mert ma már teljesen világos, hogy egy gramm közepesen művelt földben 50—60 millió talajbaktérium él, amelyeknek kémiai hatását, a talaj struktúrájára kifejtett hatását és a növény életére, fejlődésére való hatását ma már nem kell külön bizonyítani. A magyar paraszt tudatlanságában mégis mesröli, elpusztítja ezt az óriási értéket akkor, amikor otthagyja a felszántott és leboronálatlan, lehengereletlen földet a nyári nap melegének hetekig, sőt hónapokig kitéve. Ezt csak azért hoztam fel, mert ezen a téren sem látok a kormány részéről nagyvonalú, komoly ténykedést, (vitéz Hertelendy Miklós: Megvannak a téli gazdasági tanfolyamok!), pedig a termelés előmozdításának, a közellátás zavartalan biztosításának ez az alapja és így lehetne ezeken segíteni, nem pedig rekvirálásokkal. ami lehet átmenetileg kényszermegoldás, de alapbajainkon egyáltalában nem segít. Készséggel elismerem, hogy a magyarság nagy tömegeiben nincsen kellőleg kifejlődve a közösségi érzés és a nemzeti érzés, a faji öntudat, a történelmi hivatástudat szintén nincsen megfelelő mértékben kialakulva, de ez nem a magyar fajban gyökerező hiba, hanem az elmúlt rendszer bűne (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert elmulasztották ezeket tudatosan kifejleszteni, nem igyekeztek a széles néprétegeket a nemzet életébe szervesen bekapcsolni és a nemzeti érzést a lehető legmagasabb fokra kifejleszteni. A nemzet nagy megújhodása, a cselekvőképesség és az alkotásvágy felfokozása, a vezetőség iránti hit és bizalom kérdése. Ne vegyék rossz néven, ha azt mondom, hogy én úgy látom, hogy a nemzet nagy többsége teljesen bizalmatlan a mai rendszerrel szemben, mert a rendszer húsz év óta tettek helyett ígéretekkel, fél- vagy negyedmegoldásokkal bebizonyította, hogy a történelmi fejlődésnek megfelelő korszerű átalakítást nem tudja vagy nem akarja végrehajtani. Állítom, hogy ha egy rendszerváltozás folytán megkapja a nemzet azokat a vezetőit, akikben hisz és bízik, akiktől nem fél, hanem akiket szpvet, akkor a mai holtponton való vergődésből a baladás útjára lendül, az alkotómunka tüzében a nemzet visszakapja a jövőiébe vetett hitet és akkor ez a nép még csodákat mutathat a világnak. Akkor majd nem lesznek megold