Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése- 19 hí december 4-én, csütörtökön. 393 mint amilyennek látom, hanem 'mélyebben fekvő okai vannak ennek. A liberális rendszer tehát nem tudta megoldani azokat a problémákat, amelyeket ebben a koriakban meg kellett volna oldania. Éppen bizonyos társadalmi rétegnek egyre nagyobb elszegényedettsége és kiszolgáltatottsága kényszerítette az államot nálunk is és másutt is arra, hogy védelmező kezével beleavatkozzék először a, gazdasági majd bizonyos értelemben a. ^ társadalmi életbe is és bizonyos törvényes védelmet nyújtson azoknak a társadalmi rétegeknek, amelyek a maguk gyengeségénél és kiszolgáltatottságánál fogva a maguk erejéből feléinelkedni nem tudnak. Ez azouban magátói értet ődőleg maga után vonja, hogy amilyen mértékben üp az állami beavatkozás, ugyanolyan mértékben következik be új és új hivalaloknak, új és új hivatalnok rétegeknek munkába állítása, valamint a törvényeknek és rendeleteknek, amelyek az életet szabályozzák, egyre nagyobb szaporodása. Ilyen módon kialakult ugyan az állami irányítás, a nagy kérdések megoldásához azonnali végeredményben alig jutunk közelebb, mert a formák változnak, a lényeg azonban marad, sőt bizonyos kérdésekben még nehézkesebb, mert az egész állami irányítás a bürokrácia eszközeire van felépítve. Nem tudom, hogy a mi államrendszerünk vájjon az irányított gazdálkodás felé halad-e, vagy az etatizmus felé, vagy egy bizonyos értelemben azt mondhatnám a totalitás felé is, azonban miután ezt az új rendszerbe való átmentett a liberális kor személyeire és a liberális kor intézményeire építjük fel, életünk tele Van ellentmondásokkal, és így alig jutunk közelebb a megoldáshoz. (Horváth Géza: Teljesen igaza van!) Sietek kijelenteni, hogy ez nem a kormányzat felé intézett szemrehányás: ez egy ténynek a leszögezése amelyet előreboesátottam, és amely a mi történeti fejlődésünkből, társadalmi rendszerünkből következik. Hiszen el kell ismerni, hogy például a mai, de a tegnapi magyar kormánynak prógrammja is valósággal forradalminak számít, ha egy tíz év előtti kormányprogrammal hasonlítjuk össze. (Téglássy Béla; Ügy van!) És ha a költségvetésnek egyes tételeit vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy egy egész sereg olyan tétellel találkozunk, amely már a magyar élet átalakításának a jeleit viseli magán. Tudatában vagyok annak, hogy ezek a megállapítások bizonyos ellentmondásokat hívnak ki; ez természetes is, én azonban úgy érzem, hogy lelkiismereti kötelességem nekem és mindnyájunk; nak, hogy éppen akkor, amikor nagy nemzeti feladatok megoldását kell vállalnunk, és mindezért a felelősséget viselnünk, akkor teljes őszinteséggel és tárgyilagossággal, nyíltan kell megállapítanunk azokat a hibákat, amelyek nemzeti életünkben ma találhatók. Ezek a hibák mindnyájunk hibái, nem kell egymás előtt szégyelnünk őket, , Az új Európa szellemi alapjairól igen sok szó esett a Házban az elmúlt héten. Legyen szabad ezekhez még néhány szót hozzáfűznöm. (Halljuk! Halljuk!) Ügy hiszem, hogy az elet nagyon kevéssé múlik formaságokon és elnevezéseken, hanem valahogy mélyebb gondolat lényege van az átalakulásnak. Ebből a szempontból nem tudom osztani azt a felfogást, amely megállapítja, hogy az új Európa vezető eszméje a nemzeti szocializmus és hogy ez ma már Európában gyakorlatilag a legtöbb államban megvalósult. (Horváth Géza: Hanem?) Nem tudom ezt osztani, mert szerény megítélésem szerint nem minden európai államban valósult meg. Salazar Portugáliájában vagy Petain Franiaorszagában például az én szerény megítélésem szerint nem nemzeti szocializmus uralkodik, végeredményben azonban nem ezért vonom kétségbe, hanem inkább azért, mert az új európai korszaknak én más jellemző szellemi jegyeit látom, (vitéz Téglássy Béla: Halljuk!) és úgy érzem, hogy amikor mi az Európába való beilleszkedésről beszélünk, akkor elsősorban ezeket a szellemi legyeket kell figyelembe vennünk. (Halljuk! Halljuk!) Talán három pontban tudnám összefoglalni ezeket a szellemi jegyeket. Először is: megváltozott az egyén és a nemzet, a társadalom és az állam egymásközti viszonya. Ebből következik az individualista életformáról a kollektívebb életformára való átmenet; következik a szociális gondolat előtérbenyomulása és természetesen mindazoknak az akadályoknak az eltávolítása, amelyek ennek a szociális szemléletnek, illetőleg új közösségi életformának útjában állanak. Másodszor: megváltozott a nemzetet vezető elit kiválasztódási módszere. (Úgy van!) Az elmúlt korszakokban a kiválasztásnak két módszere volt szokásban az egyes államokban: vagy arisztokratikus, vagy demokratikus; az egyik születési, származási, anyagi, gazdasági elvek szerint választotta ki a maga vezetőségét, a másik pedig parlamentáris formák között, választások útján. Nem az államforma volt tehát a lényeges, mert hiszen elképzelhető volt egy demokratikus királyság, hanem a kiválasztódási elv az, amely az egész állami rendszerre rányomta a maga bélyegét. Az egyik létrehozta a liberális parlamentáris demokratikus politikai és gazdasági formát, a másik pedig a centrális hatalmat erősítette. Ma úgy érzem, hogy Európában új kiválasztódási elv kezd érvényesülni és ezzel kapcsolatban természetesen egy új államtípus, új gazdasági, szociális és politikai életformák is. Ennek a kiválasztódási elvnek alapja egy közös hit, egy közös hivatástudat, egy közös életszemlélet és e mellett ennek a közös hivatástudatnak és életszemléletnek alapján a vezetés megszerzésére irányuló akarat. Természetes, hogy ez a missziós tudattal rendelkező új elit, amelyet Európa legkülönbözőbb államaiban megtalálunk, más-más ideológiák szerinti hittel ós úgy igyekszik megalkotni államának rendszerét, hogy hatalomra kerüljön és ezt a hatalmat minéí huzamosabban és minél erősebb eszközökkel tudja gyakorolni. Tehát a maximális állami beavatkozásnak elve következik ebből a rendszerből. Harmadszor: megváltozott maga az emberi ideál is- Ez az emberi ideál a korábbi embertípus helyett egy, a népért és népében élő áldozatos, azt mondhatni hősi embertípus, amelyet az új Európa maga elé állít. Ebből a szempontból legyen szabad talán a mi erdélyi életünkre' hivatkoznom, a mi társadalmi életünkre, amely bizonyos fokig talán kísérleti telepe volt az európai eszméknek abból a szempontból, hogy ebben a társadalomban külső befolyás ideológiai szem pontból nem érvényesült, mert a román államvezetés, a roimán politikai vagy társadalmi formák az erdélyi élethez, az erdélyi magyar társadalom megalakulásához alig hatottak el. (Egy hang a középen: Hála istennek!) És mi történt itt? . Áz egyén beillesztődik természetszerűleg