Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-231

388 Az országgyűlés képviselőházának £31 állítom, hogy néhány hónap leforgása < alatt hasznosítható ez az energia, de azt igenis állí­tom, hogy ebből 50.000 vagy 100.000 lóerőt né : hány esztendő alatt hasznosítani lehet és a mi szénszegénységünk mellett hasznosítani is kell. (Ügy van! Ügy van! a szélsőBaloldalon.) Ha most újra visszatérek az útépítési Programm szerves kiépítésére, akkor a kő és a gépi berendezések mellett felmerül a ce­ment kérdése. Itt ismét meg kell vizsgálnom, hogyan áll cementgyáraink teljesítőképessége. A cement lényegében megint csak / szenet je­lent. Ha számbaveszem, hogy a háború után az útépítéseken kívül egyéb építkezések^ is adódni fognak, — hiszen, ha a vizierőket hasznosítani kívánom, akkor hatalmas völgy­záró gátakat kell építenem, amelyek szintén hatalmas mennyiségű cementet igényelnek és meg kell kezdenem az intenzív lakásépítést is; gondolok itt mind a városi, mind a falusi kislakásépítésre — akkor rájövök, hogy ez megint szenet jelent azért, mórt hiszen a la­kásépítésre felhasznált anyagok, a tégla, a mész, a cement, a vas lényegében mind szenet jelentenek. Ezt a példát azért hoztam fel, hogy vilá­gosan érzékeltessem, hogy ha irányított gaz­dálkodásról beszélünk, akkor — bármelyik ponton fogom is meg — amint az útépítési programmal vázoltam — kibontakozik ' r előt­tünk gazdasági életünk és ipari termelésünk szerves összefüggése. (Rajniss Ferenc: Már aki előtt! — Derültség.) Itt tehát nem lehet irányított gazdálkodásról beszélni a nélkül, hogy az egész képet a maga összefüggésében és szerves felépítésében áttekinteném és az egésszel foglalkoznék. Már most, amit ebben a tekintetben hal­lottunk a költségvetési tárgyalás kapcsán, az nem volt egyéb, mint hogy az iparügyi mi­niszter úr beszámolt lényegében ezeknek az ipari termelési ágaknak helyzetéről, elmon^ dotta, hogy mi történt a széntermeiésíben, mi volt a helyzet vas-, acél és gépiparunkban, mi volt a textiliparban, hogy átállítottuk^ gépi berendezésünket az egyes régi természetes anyagok helyett használt pótanyagok haszná­latára is — elmondotta, hogy történtek in­vesztíciók, amelyek az elmúlt esztendőkben egy negyedmilliárd pengőt tettek ki. Ahogyan ezt végig hallgattam, arra a gondolatra jutottam, hogy az igen t. minisz­ter úrnak egyetlen mondattal kellett volna ezt a felsorolást kiegészítenie: »Mindezt mi nem gátoltuk meg!« (Mozgás és derültség a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, hogy ez a kormány kezdeményezése, vagy hogy az irá­nyított gazdálkodás következményeképpen jött volna létre, (Rajniss Ferenc: Erre nincs bizonyíték.) azt nem mondhatja. (Rajniss Fe­renc: Gondatlanságból okozott súlyos testi segítség. — Derültség a, baloldalon.) De nem időzhetek, sajnos ennél a, rész­nél, át kell térnem néhány kérdés taglalására, amelyekkel szintén nem mint konkrét kérdé­sekkel kívánok foglalkozni, hanem t igazolni kívánom azt, hogy abból a bizonyos irányított gazdálkodásból nálunk vajmi kevés valósul meg. Az iparnál tartottunk, átugrom most a tőzsde kérdésére, amely tőzsdének, — mint a pénzügyminiszter úr is mondotta — /az vo^m a hivatása, hogy az ipari tőkeszükséglet ki­elégítéséhez bizonyos segítséget nyújtson. A lényeg tehát az, hogy amikor egy ipari vál­lalat a maga termelését fejleszteni kívánván, a, pénzpiacon feltalálható tőkéket kívánja a ülése 19Ul december 4-én, csütörtökön, maga számára igénybevenni, akkor neki a tőzsde igen jó eszköznek bizonyul, ahol az ő alaptőkeemelésével kapcsolatos részvénytöbb­letét el tudja helyezni. Mármost, ha ebből a megfontolásból indu­lok ki, akkor igenis nálunk, amint láttuk, a legutóbbi hónapokig ez a lehetőség megvolt, tehát nekem a tőzsdét ebből a szempontból kell néznem. Nem állítom, hogy ez helyes, esak fel­állítom a két lehetőséget. Ha tehát a tőzsdét igénybe kívánom venni arra a célra, hogy a vállalatom tőkeszükségletét valami módon biz 1 , tosítsam, akkor hagynom kell a tőzsdének nyu­godt alakulását. Ha viszont egyéb megfonto­lásokból arra a következtetésre jutok, — amire később még leszek bátor rátérni — hogy az ár­alakulásnak ilyen kilengései több szempontból nem kívánatosak, amiben magam is osztozom, akkor nekem ezt a tőzsdét le kell fognom és azon a szinten kel! tartanom, amely egyéb meg­fontolásaimba beleilleszkedik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mármost mi történt nálunk? Nálunk az tör­tént, ami titpikusan jellemzi miniden ténykedé­sét ennek a rendszernek. Amikor »rendszert« mondok, ezt csak figyelemből teszem a szemé­lyek említésének elhagyása érdekében. (Élénk tetszés, derültség és taps a bál- és a szélsőbal­oldálon.) Ennek tipikus velejárója, hogy tétova, félénk intézkedések történnek, de a kérdés lényegéhez nem mernek hozzányúlni. (Ügy vmi! balfelől.) Mert mi történt itt? Csak két lehető­ség vau: vagy hagyni a tőzsdét funkcionálni annak érdekében, hogv az iparnak segítsek, vagy egyéb megfontolások érdekében Ieífofrom az egész árszintet. Itt az történt, mint hallot­tuk és olvastuk, hogy miután bizonyos mérték­ben korlátok közé kell szorítani a'tőzsdei ár­folyamok kilengéseit, tehát a tőzsdetanács ha­li atáiroziatot hozott, hogy 2%j-nál többéit az árfo­lyamok naponkint nem emelkedhetnek. (Moz­gás és derültség a baloldalon.) Ezt megtol­dotta a pénzügyminiszter úr azzal a kijelentés­sel«, hogy a tőzsdén rendet fog csinálni. Ez a kettő elegendő voTt arra, hoery lehetet­lenné váljék, hogy a további alaptőkeemelése­ket a tőzsdén keresztül végre lehessen hajtani; de arra nem volt elegendő, hoery ezeknek a ká­ros árkilengéseknek pszihológ-iai fhatátsát para­lizálja. (Eay hang a szélsőbaloldalon: Ez vilá­gos! —" : , Rainiss Ferenc: Azért művészet ez, uram! — Derültség a baloldalon.) Ez a tétovázás és állástnemfoglalás az elvi kérdésekben jellemzi árpolitikánkat is. Hangoz­tatom, hogy felszólalásomban nem az a szán­dék vezet, hogy az árkormánybiztosság, 'sőt. az állami apparátus egyéb területein dolgozó tiszt­viselőket okoljam azért, amik történtek. Ezek legnagyobb részben rendkívül derék, munkás; szakképzett emberek, akik azonban felső y ezé' tés hiányában nem tudják kitalálni és végre ? hajtani azt, amit a kormányinak kellene meg­csinálnia. (Egy hang a szélsőb'aloldalon: Irá­nyítás kell!) - '..: Vagyok bátor rámutatni, arra, hogy az ár­politikában — ismét egy példával világítoni meg — a helyzet ugyanaz, mint a tőzsdénél. Itt egy olyan művelet folyik, amely látszólag a fogyasztót védené — leszek bátor igazolni, hogy távolról sem védi — és a termelés foly­tonosságát biztosítaná. Ha a textilipar ármegr állapításait nézzük, akkor, ha egy konkrét cikkre kívánok rámutatni — megint nem er­ről kívánok beszélni, csak példaképpen hozom fel hogy az árpolitikát világosabbá tegyem, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom