Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-231
388 Az országgyűlés képviselőházának £31 állítom, hogy néhány hónap leforgása < alatt hasznosítható ez az energia, de azt igenis állítom, hogy ebből 50.000 vagy 100.000 lóerőt né : hány esztendő alatt hasznosítani lehet és a mi szénszegénységünk mellett hasznosítani is kell. (Ügy van! Ügy van! a szélsőBaloldalon.) Ha most újra visszatérek az útépítési Programm szerves kiépítésére, akkor a kő és a gépi berendezések mellett felmerül a cement kérdése. Itt ismét meg kell vizsgálnom, hogyan áll cementgyáraink teljesítőképessége. A cement lényegében megint csak / szenet jelent. Ha számbaveszem, hogy a háború után az útépítéseken kívül egyéb építkezések^ is adódni fognak, — hiszen, ha a vizierőket hasznosítani kívánom, akkor hatalmas völgyzáró gátakat kell építenem, amelyek szintén hatalmas mennyiségű cementet igényelnek és meg kell kezdenem az intenzív lakásépítést is; gondolok itt mind a városi, mind a falusi kislakásépítésre — akkor rájövök, hogy ez megint szenet jelent azért, mórt hiszen a lakásépítésre felhasznált anyagok, a tégla, a mész, a cement, a vas lényegében mind szenet jelentenek. Ezt a példát azért hoztam fel, hogy világosan érzékeltessem, hogy ha irányított gazdálkodásról beszélünk, akkor — bármelyik ponton fogom is meg — amint az útépítési programmal vázoltam — kibontakozik ' r előttünk gazdasági életünk és ipari termelésünk szerves összefüggése. (Rajniss Ferenc: Már aki előtt! — Derültség.) Itt tehát nem lehet irányított gazdálkodásról beszélni a nélkül, hogy az egész képet a maga összefüggésében és szerves felépítésében áttekinteném és az egésszel foglalkoznék. Már most, amit ebben a tekintetben hallottunk a költségvetési tárgyalás kapcsán, az nem volt egyéb, mint hogy az iparügyi miniszter úr beszámolt lényegében ezeknek az ipari termelési ágaknak helyzetéről, elmon^ dotta, hogy mi történt a széntermeiésíben, mi volt a helyzet vas-, acél és gépiparunkban, mi volt a textiliparban, hogy átállítottuk^ gépi berendezésünket az egyes régi természetes anyagok helyett használt pótanyagok használatára is — elmondotta, hogy történtek invesztíciók, amelyek az elmúlt esztendőkben egy negyedmilliárd pengőt tettek ki. Ahogyan ezt végig hallgattam, arra a gondolatra jutottam, hogy az igen t. miniszter úrnak egyetlen mondattal kellett volna ezt a felsorolást kiegészítenie: »Mindezt mi nem gátoltuk meg!« (Mozgás és derültség a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, hogy ez a kormány kezdeményezése, vagy hogy az irányított gazdálkodás következményeképpen jött volna létre, (Rajniss Ferenc: Erre nincs bizonyíték.) azt nem mondhatja. (Rajniss Ferenc: Gondatlanságból okozott súlyos testi segítség. — Derültség a, baloldalon.) De nem időzhetek, sajnos ennél a, résznél, át kell térnem néhány kérdés taglalására, amelyekkel szintén nem mint konkrét kérdésekkel kívánok foglalkozni, hanem t igazolni kívánom azt, hogy abból a bizonyos irányított gazdálkodásból nálunk vajmi kevés valósul meg. Az iparnál tartottunk, átugrom most a tőzsde kérdésére, amely tőzsdének, — mint a pénzügyminiszter úr is mondotta — /az vo^m a hivatása, hogy az ipari tőkeszükséglet kielégítéséhez bizonyos segítséget nyújtson. A lényeg tehát az, hogy amikor egy ipari vállalat a maga termelését fejleszteni kívánván, a, pénzpiacon feltalálható tőkéket kívánja a ülése 19Ul december 4-én, csütörtökön, maga számára igénybevenni, akkor neki a tőzsde igen jó eszköznek bizonyul, ahol az ő alaptőkeemelésével kapcsolatos részvénytöbbletét el tudja helyezni. Mármost, ha ebből a megfontolásból indulok ki, akkor igenis nálunk, amint láttuk, a legutóbbi hónapokig ez a lehetőség megvolt, tehát nekem a tőzsdét ebből a szempontból kell néznem. Nem állítom, hogy ez helyes, esak felállítom a két lehetőséget. Ha tehát a tőzsdét igénybe kívánom venni arra a célra, hogy a vállalatom tőkeszükségletét valami módon biz 1 , tosítsam, akkor hagynom kell a tőzsdének nyugodt alakulását. Ha viszont egyéb megfontolásokból arra a következtetésre jutok, — amire később még leszek bátor rátérni — hogy az áralakulásnak ilyen kilengései több szempontból nem kívánatosak, amiben magam is osztozom, akkor nekem ezt a tőzsdét le kell fognom és azon a szinten kel! tartanom, amely egyéb megfontolásaimba beleilleszkedik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mármost mi történt nálunk? Nálunk az történt, ami titpikusan jellemzi miniden ténykedését ennek a rendszernek. Amikor »rendszert« mondok, ezt csak figyelemből teszem a személyek említésének elhagyása érdekében. (Élénk tetszés, derültség és taps a bál- és a szélsőbaloldálon.) Ennek tipikus velejárója, hogy tétova, félénk intézkedések történnek, de a kérdés lényegéhez nem mernek hozzányúlni. (Ügy vmi! balfelől.) Mert mi történt itt? Csak két lehetőség vau: vagy hagyni a tőzsdét funkcionálni annak érdekében, hogv az iparnak segítsek, vagy egyéb megfontolások érdekében Ieífofrom az egész árszintet. Itt az történt, mint hallottuk és olvastuk, hogy miután bizonyos mértékben korlátok közé kell szorítani a'tőzsdei árfolyamok kilengéseit, tehát a tőzsdetanács hali atáiroziatot hozott, hogy 2%j-nál többéit az árfolyamok naponkint nem emelkedhetnek. (Mozgás és derültség a baloldalon.) Ezt megtoldotta a pénzügyminiszter úr azzal a kijelentéssel«, hogy a tőzsdén rendet fog csinálni. Ez a kettő elegendő voTt arra, hoery lehetetlenné váljék, hogy a további alaptőkeemeléseket a tőzsdén keresztül végre lehessen hajtani; de arra nem volt elegendő, hoery ezeknek a káros árkilengéseknek pszihológ-iai fhatátsát paralizálja. (Eay hang a szélsőbaloldalon: Ez világos! —" : , Rainiss Ferenc: Azért művészet ez, uram! — Derültség a baloldalon.) Ez a tétovázás és állástnemfoglalás az elvi kérdésekben jellemzi árpolitikánkat is. Hangoztatom, hogy felszólalásomban nem az a szándék vezet, hogy az árkormánybiztosság, 'sőt. az állami apparátus egyéb területein dolgozó tisztviselőket okoljam azért, amik történtek. Ezek legnagyobb részben rendkívül derék, munkás; szakképzett emberek, akik azonban felső y ezé' tés hiányában nem tudják kitalálni és végre ? hajtani azt, amit a kormányinak kellene megcsinálnia. (Egy hang a szélsőb'aloldalon: Irányítás kell!) - '..: Vagyok bátor rámutatni, arra, hogy az árpolitikában — ismét egy példával világítoni meg — a helyzet ugyanaz, mint a tőzsdénél. Itt egy olyan művelet folyik, amely látszólag a fogyasztót védené — leszek bátor igazolni, hogy távolról sem védi — és a termelés folytonosságát biztosítaná. Ha a textilipar ármegr állapításait nézzük, akkor, ha egy konkrét cikkre kívánok rámutatni — megint nem erről kívánok beszélni, csak példaképpen hozom fel hogy az árpolitikát világosabbá tegyem, —
