Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

28 Az országgyűlés képviselőházának 225. előtt ÖO fontos áron kötötte le Knapp Miksa a lisszaboni tőzsdén a megmaradt jutát és igyekezett azt hazahozni, az más lapra tartozik. (Zaj a szélsőbaloldalon,) T. Ház! A közellátás területén hosszú időn keresztül teljes mértékben hiányzott minden közellátási megszervezettség. Egyedül az árkormánybiztosságnak — azóta már mindnyájan egy véleményen vagyunk abban a tekintetben — müyen módon fungáló felfogása volt az* amely irányította az árakat. Ma már ezeket a hibákat, sajnos, helyrehozni nem lehet, ma már nem lehet azt a gyapotot behozni, amelyet akkor 10 filléres árdifferencia miatt nem engedtek behozni. Ezt ma már pótolni nem lehet. De számtalan olyan dolog van, amelyen még ma is lehetne segíteni és ha nagymértékben nem is, de igen jelentősen még mindig lehetne segíteni a dolgokon. Itt elsősorban fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét arra az egyáltalában nem helyeselhető anomáliára, amellyel a kormányzat megnehezíti a nagyvállalatok disznóhízlalásának lehetőségét. Tavaly bizalmas úton a nagyvállalatok felszólítást kaptak a kormánv részéről, hogv disznóhízlalási szerződéseket kössenek és ezáltal gondoskodjanak saját munkásaik zsírellátásáról. Ez tavaly nagyon jól is fungált, a vállalatok sertéshizlalási szerződéseket kötöttek '— a közellátási minisztériumban nyilván pontosan tudják, hogy nem egy esetben ráfizetéssel — és ezzel igen messzemenően szociális, de termeléspolitikai szempontokat is szem előtt tartottak, mert tudták, hogy az a munkás, aki nehéz munkával napi 8—10 órán keresztül^ dolgozik, sokszor forszírozott ütemben, nehéz munkáját nem tudta elvégezni megfelelő zsír- és szalonnamennyiség nélkül. Az idén eleinte teljesen megtagadták, később pedig csak nagy ellenőrzésekkel hagyták jóvá a disznóhízlalási szerződéseket, amelyeket a gazdákkal kötöttek. (Zaj.) A világháború kitörésének és a közellátás megszervezésének ideje tehát tulajdoniképpen össze kellett volna hogy essék. Hiszen aki visszaemlékezik a világháborús, az 1914—-18-as eseményekre, emlékezhetik arra, hogy akkor pontosan tudták, milyen időszak fog következni, pontosan tudták, hogy melyik oldalról kell várni a támadást, pontosan fel kellett volna tehát készülni a nehéz időkre. Ott volt a hatalmas Németbirodalom, amely a világháború kitörésének másnapján megszervezte a nyersanyagelosztást, megszervezte a jegyrendszert, úgyhogy három nappal a háború kitörése után már mindenkinek kikézbesítették a jegyeket. Nálunk azonban nem történt semmi; mi dúskáltunk az árucikkekben, dúskáltunk -a nyersanyagokban és elmulasztottuk a legfontosabbakat. Aztán egyszerre csak megjelent az első és a második nyersanyagkorlátozó intézkedés. De ezeknek az intézkedéseknek is mi lyen furcsa, különös formájuk volt. Emlékezzenek csak vissza, az első ilyen intézkedés a külföldi eredetű tea és kávé vámjának háromszorosára való emelése volt. Abban az időben a nyersanyagok korlátozását és a meglévő anyagok elosztását olyan módou képzeltük el. hogy elegendő, hogyha az illető árut háromszoros Vámmal látjuk el és ezáltal meg fog szűnni irántuk a kereslet. És mi történik, a gazdaem ber tovább vásárolt, de azzal, hogy annak a szegény középosztálybelinek megszokott káyé járói és teájáról kell lemondania, nem törőd tök. L ülése 19 Ul november 26-án, szerdán. Ez a gondolat vonult végig a későbbi korlátozó intézkedéseken i§. Gondoljunk csak vissza a benzinkorlátozás korszakára, amikor először meghatározták, hogy az autók milyen mennyiségű benzint fogyaszthatnak. Majd ko sőbb a E-betűs rendszer bevezetésével^ csupán a közérdekű kocsik használatát engedélyezték. Néhány hónapon keresztül fennállt az a helyzet, hogy akinek az autóját leállították, meri nem tartották közérdekűnek, hogy az illető autót tarthasson, ha elég pénze volt, autót bérelt, esetleg nagyobbat, szebbet, mint az övé volt. Néhány száz pengő havi differenciával a bérautót a saját maga számára hónapszámra lekötötte, és ha saját autóját engedé lyezték volna, azon a címen, hogy autójának használata közérdekű, akkor 70—80 liter benzint kapott yolna havonta, míg így bérautó használata címén 480 liter benzinhez jutott. A-z egész korlátozó rendszer összeomlott, mert aki havi néhány száz pengőt tudott bérautóra áldozni, az könnyen áthidalta. Ugyanerre az időre estek azután a gazdasági élet új alapokra fektetésének jelszava alatt véghezvitt kormányintézkedések. Idetartoznak a kijelölések, idetartozik a nagykereskedői személyek meghatározása. E tekintetben szintén nem végezték azt a munkát, amelyet nyilván elvárt tőlük az ország. Néhány kirívó példát kívánok említeni ebben a tekmtetben

v Elsősorban itt vannak a textilnagykereskedők. A békebeli 150 textilnagykereskodővel szemben 680 textilnagykereskedőt neveztek ki, bár eleinte összesen csak 300-at terveztek, kő söbb ez a szám mégis 680-ra emelkedett fel. G80 textilnagykereskedő kinevezése csak olyan módon jöhetett létre, hogy olyan anomáliák álltak elő, hogy például az egri körzetben ki neveztek két textilnagykereskedőt, a gyöngyösi körzetben ismét két textilnagykereskedőt, a pásztói körzetben pedig egyet — Csete Károlyt. Az esztergomi körzetben Dorogra kinevezték Tuba Károlyt, holott mindössze 5863 lakosainak a száma. Ez az említett két nagyközség tehát olyan fontos kereskedelmi gócpont, hogy oda nagykereskedőket kellett kinevezni. Ezeknél az intézkedéseknél a kormány szép és messzemenő^ jelszavakat ha« goztatott, hogy a magyar fiatalságot a gazdasági pályákra kell terelni, hogy új kereskedőgenerációt kell teremteaii és ezzel az egésss képviselőház és nemzet által megtapsolt célokat kívánt érvényesíteni. Ezeket a céloKat azonban nem tudta keresztülvinni és nem tudta még csak megközelíteni sem azért, meri ugyanabban a pillanatban, amikor megalkotta a saját maga textilnagykereskedői vagy egyéb nagykereskedői gárdáját, olyan helyzetet idézett elő, amely káros az ország sorfára. Néhány fix esetet szeretnék említeni. Szeged városában azelőtt két textilnagykereskedő volt, most kilenc van; a körzetben azelőtt három^ volt, most tizenkilenc működik. Hódmezővásárhelyen és Makón három textilnagykereskedő működik. Jászárokszálláson két kijelölt textilnagy kereskedő^ van, de ugyanakkor további 20 kilométeres körzetben Jászberényben és Jászapátiban újabb textílnagykereskedő működik. Kijelöltek textilnagykereskedőnek egy Hamar Lajos nevezetű, bizonyára igen derék kiskereskedőt Ozoráról. Tudni kell, hogy Ozora 8 kilométerre van a legközelebbi vasúti megállótól. Felsőnyéktől. Egyáltalában nem képzelhető el, hogy Ozorán Hamar Lajos textilnagykereskedést tud létesíteni; kizárólag és szembetűnően az ennek a