Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-230

Az orszúggyűlés képviselőházának 230. amelyek a termelés szörnyű visszaesésére fognak vezetni. Itt van egy további eset, amely szintén éles fénycsóvával világítja meg az ilyen eljárások szörnyű következményeit. Egy Kálmán Gusztáv nevű egészen kicsi, hetholdas gazda esete a következő. Egy mázsa vetőmagárpáját azért, mert arról a g*abonalapján nem tudóit elszámolni, büntetéssel való fenyegetés közben egyszerűéin elkobozták. Hogyan szerezte meg azonban ezt az, egy mázsa árpát? Bejelentette ősszel a községházán a vetőmagigénylését, le is fizette az árát az ősszel, később két hónap múlva visszakapta a pénzt, mert az igen t földmívelési kormányzat áiipavetőmagról nem tudott gondoskodni — hogy azonban a sörgyáraknak mi van, arról ne beszéljünk. Mondom nem kapott vetőinagái pát, de egy mázsa zabtermését nagy kínnal átcserélte valahogyan vetőmagárpára, de azt már nem tudta gabonalapján elkönyvelni, tehát megfenyegették és elkobozták tőle az egy mázsa vetőmagárpáját. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Hogy ennek a kicsiny gazdának jövőévi hétholdas vetéséből az az egy mázsa árpavetés kimarad és hogy a malac-, disznó- és baromfitartásából mi módon jelentkezik, az gazda képviselőtársaimnak nem kell megmagyaráznom. Azt hiszem, hogy a legabszurdabb, a leglehetetlenebb módon folynak^ ezek a rekvirálások, minden észszerűséget nélkülözve és teljes rossízakaratot mutatva, -— (például ezekben az esetekben. f Ha egy hétholdas embernek egy mázsa vetőmagárpája van, nem kell feltételezni, hogy az a világ legnagyobb csalójla, azzal az egy mázsa árpával, — hanem ha az elppanaszolja baját, tessék nyugodtan és békén hagyni. Ügy kezelik ezeket az embereket, mint ahogyan a síbereket kellene most a tőzsdén és egyebütt az életben kezelni. Ez pontosan a fordított eset (Matolcsy Tamás: Azokat visszav'agoriírozzák!) Az esetek egész sorát tudnám felsorolni, még csak egyetlenegyet mondok el annak illusztrálására, hogy milyen eredményekre vezet a teljesen értelmetlenül végrehajtott rekvirálás: Volt egy becsületes ember, akinek itt van a gabonalapja, — hívják Werner Istvánnak, aki hat családtagjára gabonavásárlási engedély alapján bevásárolta ősszel a búzáját. Fia azonban később, ugyancsak az ősz szel, bevonult. Ez a szerencsétlen ember becsületes volt és bejelentettéi, ho^y az ő fia bevonult, tehát fölöslegben maradt neki a kiszabott néhány mázsa búza. Jött a rekvirálóbizottság. Természetesen az ő feleslegét azonnal elvitték. De milyen módon számolták el? Kapta búzájáért a maximális 30 pengős árat, de levonták belőle a 10%-ot, 3 pengőt, nem tudom mire, — itt van az elszámolás — azután levontak, gyűjtési költségre 1*50 pengőt, tehát kapott kézhez 25-50 pengőt azért a búzáért, amelyért ő a Hombárnak fizetett 32 pengő 50 fillért és hozzá Váctól oda a fuvardíjat, 2 pengőt. Tehát az ő 34 és fél pengős búzájáért kapott 25 és fél pengős árat. Három mázsánál ez majdnem pontosan 30 pengőt tesíz ki emnél a szegény embernél. (Egy hang a szélsőbaloldalon: À fia vedig küzd a harctéren!) Képviselőtársaim velem együtt nagyon jól tudják, hogy az, akinek zöld gabonalapja van és bevásárlási jogosítványos, milyen társadalmi réteghez tartozik. (Pándi Antal: Igfy jár a becsületes gazda!) A legszegényebb réteghez. A legszegényebb rétegeknek a bornírt intézkedések folytan ilyen szörnyű sérelmei vannak. ilyenek az eredmények. ülésé I9U1 december 3-án, szerdán. 377 '• Azt hiszem, az igen t. Ház valószínűleg érzi, hogy milyen hatást vált ki csak ez a néhány példa, amelyet ismertettem. Meg kell mondanom, a gazdatársadalom a legszörnyűbb gondolatokkal foglalkozik. Azután jött a zsírrekvirál ás, amelynek során a legnagyobb sérelem számukra, hogy nekik fejenkint zsírt és szalonnát együtt 11 kilogrammot hagynak meg. Egy öreg gazda azt mondta nekem vasárnap: »Ha fölakasztok 11 kilogramm füstölt szalonnát a pallásra, hacsak ránézek, még a legyek elhordják őszig«. Ez nagyon gúnyos, de jellemző megállapítás. Kétszer kanyarít belőle és nincs sehol a szalonna. Ezek az emberek, akik termelnek,, akik egész életükben a várost, a magyarságot látják el élelemmel, most a saját maguk számára képtelenek biztosítani az élelmezést és ellátást. Ennek az eljárásnak, enneik a rekvirálásnak az lesz a következménye, hogy a munkaerőnek, azoknak az embereknek ellátása, akik a földmíveléssel foglalkoznak, a legnagyobb zavarba kerül a tavasz elején. Hogy ennek a termelésre milyen hatása lesz, azt ki sem mondhatjuk. Ezeknek az, embereknek lelkiségét szörnyű depresszió üli meg és azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy nem érdemes termelni. Sohasem rejtették el, hanem minden termésüket örömmel átadták. Most egyenesen elrabolják tőlük és ők kerülnek a leglehetetlenebb helyzetbe. Ha ezeket a tényeket végignézzük, meg kell állapítanunk, — nem kívánok ezért általánosítani — de egy bizonyos, hogy hozzá nem értő emberek vezetik ezeket a bizottságokat és sok helyen, — mint ebben a községben is tapasztaltuk — egyenesen parasztgyűlölet vezeti némelyiket. »Na most^ kutya paraszt, elszedünk mindent!« — ni ondiák magukban és ilyen torz megoldásokra jutunk, amelyek a gazdatársadalmat vérig heccelik. Itt is utalok a belügyminiszter úrra; nem mi forradalmosítunk, hanem forradalmasítanak ezek az értelmetlen intézkedések, és végrehajtások. (Igaz! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a konkrét panaszoknak felsorolása után szabad legyen javaslatot is tennem (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), mert valamiféle értelmes megoldást szeretnék a gazda- és paraszttársadalom számára biztosítani. Tanulmányoztam a német közellátás és termelés kérdését. Időm nincs, így csak éppen a lényeget említem meg. (Felkiáltások jobbfelől: Azt kell!) A lényeg a következő. Közismert dolog az, hogy Németországban a gazdatársadalom minclen terméséről és termeléséről a legpontosabb adatokat veszik fel, de 2—5 hektáron aluli birtokoknál — keleten öt hektárban, nyugaton, az intenzívebb részen két hektárban, szabták meg' a határt — még oít sem, folytatják le azt a rigorózus, precíz, szigorú felvételt és beszolgáltatást, mint az, öt hektárnál nagyobb birtoknál. Tudvalevő, hogy öt hektár nyolc és fél katasztrális holdnak felel meg. Tehát az a javaslatom, hogy a tíz, holdnál kisebb birtokosokat hagyjuk békén; mert nyilvánvaló, hogy amit az illető termel, az családjának ellátására éppen hogy elegendő, ami feleslege pedig van

% azt úgy is átadja, ha megfelelő árakat biztosítunk, de ilyen módon egy máizsának, két mázsának értelmetlen elvétele csak rendkívüli zavaraokra vezet, a termelés fokozására azonban nem fog vezetni. (Egy hang jobbfelől: Éhezni fog a város!) Én tehát kérem a közellátási miniszter urat, hogy ilyen értelemben sürgősen intézkedjék, a biztosoknak pedig valami felvilágo51*