Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. niss Ferenc: Jó Isten! Még mindig-? — Matolcsy Mátyás: Ez fantasztikus!) Felolvasom a névsort, a kiemelkedőbbek neveit. A főasztalnál g*róf Sigray felsőházi tag, gróf Csekonics Iván felsőházi tag, gróf Zichy János igen t. képviselőtársunk, (Matolcsy Mátyás: Javít hatatlanok!) Sipnyevszky nyugalmazott altábornagy, Koneck nyugalmazott ellentengernagy, gróf Pá Iff y Géza felsőházi tag. (Gr. Serényi Miklós: Zsidó feleséére van!) Kratochvil altábornagy, a székely had

: osztály parancsnoka, Keresztes Artúr nyugalmazott tábornok, Pallavicini őrgróf, Kövér, Eekhardt-párti igen t. képviselőtársunk, Ostenburg és Lajos Iván. (Matolcsy Mátyás: Hallatlan! Szép társaság! Kiásták őket a föld alól?) Ezen a vacsorán gróf Csekonics Iván felsőházi tag ünnepi beszédét tartott és a többi közt a következőket mondotta (olvassa): »Egy ifjú messze távolban ma mireánk gondol, mi is gondoljunk rá szeretettel. Ő az, aki a mi érdekeinket ottan a távolban képviseli. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Köszönjük!) »Nagy népszerűségnek örvend, mindenütt szívesen látják, sőt az amerikai elnök bizalmasa. Miért szeretik? Talán mert okos, talán mert megnyerő a modora?« Ezt nem én mondom, ezt Csekonics igen t. felsőházi tag űr mondja, ebben tökéletesen egyetértek vele. (Matolcsy Mátyás: Jó!) »Nem, hanem azért, mert a maff&t állam Szent Koronájának várományosa.« ájd kijelenti befejezésül (olvassa): »Mi is tegyünk hitet ma, hogy kitartunk elveink mellett és kérjük a Mindenhatót, hogy IX Ottó király ő felségét sokáig éltesse.« T. Ház! Magyarországon ma az államfő a Kormányzó úr. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Akinek nem ő az államfője, az menjen oda, ahol a királya van. (Taps a jobboldalon. Papp József: Menjen Ottó után!) T. Ház! Ha ez évente egyszer történne meg és nem minden héten, minden alkalommal, akkor talán nem jöttem volna vele a Ház elé. (Rajniss Ferenc: Elkö vérednek! — Matolcsy Mátyás: Ezek mindennap vacsoráznak?) Ezeknek a megrögzött embereknek' a működése igen alkalmas arra, hogy ma ebben az igen komoly háborús és politikai helyzetben hozzászámítva a gazdasági helyzetet is, valóban komoly következményekkel járjon. : Most felolvasom ez után a hires vacsora után néhány nappal tartott összejövetelen elhangzott beszédek egyes részeit. Természetesen úgy-e Sigray (Matolcsy Mátyás: Vezet!) nyitotta meg az ülést. Nagy megelégedésre beszámolt arról, hogy az Ottó ünneplése úgy a misén, mint a vacsorán sokkal bensőségesebb volt, mint az azelőtti években. Azután felszólalt Baranyai Jusztin, majd Csekonics Iván felszólalásával fejeződött be az ülés, amelyből idézni fogok. Előre bocsátom, t. Ház, hogy én ezzel semmiféle külpolitikai jó pontot nem akarok szerezni magamnak, kötelességem azonban idézni az ott elhangzottakat, mert ez a kormány hivatalos külpolitikájának érdekeit isi a legsúlyosabban sérti. Kijelentette ott a gróf úr, hogy: »A Habsburgok velünk, magyarokkal jobban bántak, mint ma a németek«. (Palló Imre: Caraffa és társai! — Rajniss Ferenc: Lásd 13 aradi vértanú! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt mondja: »Kezdenek nálunk feleszmélni a német erőszakosságra és nagyon helyes lenne összes csapatainkat visszarendelni, mert nekünk csak a határainkat kellene j megvédenünk.« (Rajniss Ferenc: Ezek őrültek! I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. dése 19Ui december 3-án, szerdán. 375 — Matolcsy Mátyás: De kérem internálni is lehet őket!) T. Ház! Tűrhetetlen állapot, hogy a magyar országgyűlés egyik tagja így nyilatkozzék (Zaj. — Az elnök csenget.), mert ez, bocsánatot kérek ezért a kijelentésért, hazaárulás ma, amikor honvédeink harcban állanak miértünk. (Ügy van! Ügy van! — Matolcsy Mátyás: Mért nem internálják! — Rajniss Ferenc: Na! Na! Egy grófot! Azért azt nem! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Erős kéz!) T. Ház! Annyira elhatalmasodott ez a propaganda, hogy dacára annak, hogy többször felhívtam illetékesek figyelmét rá, semmi ellenintézkedés nem történt és úgy már az ifjúgot is kezdik megmételyezni. Itt van a kezemben egy naptár: Jézus szíve kis naptár. (Matolcsy Mátyás: Na!) Az ember azt hinné, hogy miután az iskolákban az 1941—42. tanévre adják, ez tényleg a gyermek vallási érzületét van hivatva ápolni, erősíteni, hogy tényleg megadja azt az alapot, amire a gyermekeknek szükségük van. Nem óhajtom kritizálni. Kiadója Blaskó Mária. Szívgárdaközpont, Ára 34 fillér. (Matolcsy Mátyás: Megint valami sötétdolog! Csupa sötét dolgok ezek!) Van benne egy lap, s dacára annak, hogy kizárólag vallásos tárgyú naptár, a magyar történelemmel, egyáltalán neim foglalkozik. (Királv József: Szívgárda? Azért sötét? — Matolcsy Mátyás: Nem azért, hanem ami benne ván, tessék csak meghallgatni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Baky László: Jobban örülnék néki, ha á magyar történelemből is meg lennének említve bizonyos dolgok, — nem kritizálom, nem tartozik a hatáskörömbe — de van egy oldala, amelyen egy alak hátán van égy nagy könyv, amelyre rá van írva, hogy Magyarország története, azután csillagok vannak, a csillagokban nevek és képek különféle nagyságú dicsfényekkel. Árpád elég gyenge dicsfénnyel van jutalmazva, Rákóczi még gyengébbel, Szent István a legjobban, azután Szent Imre, Pázmány Péter, Szent László, Mátyás, Nagy Lajos. Széchenyi István, Hunyadi János, Mária Terézia és — Ottó! (Matolcsy Mátyás: Ottó a nagy csillag!) rangsor szerint a harmadik dicsfénnyé! és a magyar történet hordozója rámutat Ottóra, aki itt nem tiroli ruhában, hanem Bocskai-sapkában van feltüntetve. (Papp József: Ä végén még magyar lesz!) Az 1934

/

35-ös évben jártam Ausztriában, ahol mindenütt tiroli ruhában láttam Ottót. Nálunk Bocskaisapkában! (Pápp József: Ott az díszlik, itt meg emez! Alkalmazkodó!) Hát. t. Ház. végtelenül csodálkozom azon, (Rajniss Ferente: Ahány ház, annyi szokás!) hogy egy ilyen naptár a fiatalság kezébe kerülhet, amelyben történelemhamisítás ván, mert ki meri azt állítani, hogy a magyar történelem csillagai között Ottó előbb van... — nem akarom a Kormányzó úr személyét ebbe a kérdésbe bekapcsolni, mert azt nem ilyen naptárak, hanem a magyar történelem határozza meg, hogy kinek az érdeme nagyobb a magyar történelem előtt, — (vitéz Lipcsey Márton: Teljesen igaza van!) de hol van Kossuth Lajos, hol van Könyves Kálmán? Felsorolhatnám még itt történelmünk többi nagyjait. Azt szeretném csak tudni, ki az a cenzor, aki megengedi, hogy a fiatalság előtt így hamisítsák a magyar történelmet! (Úgy van! Ügy van!) T. Ház! Ezek olyan súlyos kérdések, amelyek feltétlen és azonnali sürgős intézkedést kívánnak. Meg vagyok győződve arról, hogy mind a miniszterelnök úr, mind pedig a belügyminiszter úr átlátják a kérdés fontosságát 51