Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-230
Az urszűffgyűlés képviselőházának'230. ezzel szemben 13 pengő osztalékot kénytelenek fizetni ezek a szövetkezetek a hentesnek. A nagy/vágók tehát először kijátsszák a törvényes r rendelkezéseket, másodszor pedig megrövidítik a munkások kenyerét. Ezzel termo szetesen elégedetlenséget szítanak. Itt vannak a kifizetési listák. Itt van a Nemzeti Munkaközpoiit bérlistája. Például IX. hó 22-től 27-ig 8-7 pengőt keresett egy hentesipari munkás. X. hó 29-től XI. hő 4-ig: 756 pengőt. Nem akarom továbbolvasni ezt a listát, nincs annyi időm, hogy az egészet felsoro'jam. De itt van egy másik bérlista, a Húsipari .Munkások Munkaszövetkezetéé. IX. bó 27-től, X. hó 3-ig 6 S pengőt keresett egy hentesipari munkás. Ennyi volt a keresete egy héten. X. hó 4-től 10-ig: 863 pengőt. Volt egv nagyobb summa is, XI. hó 11-től 17-ig: 2131 pengő. Hát kérem, átlagosan ennyit keresnek. Itt van azután egy másik dolog. Erdélyből idehoztak 28 hentesipari munkást. Amikor az itteni vágósegédeknek 13 pengő a heti keresetük, amikor ennyiből kénytelenek tengetni életüket, akkor még idehoztak 28 hentesipari munkást! Konkrétumokkal szolgálok arról, hogy ezek mennyit keresnek. 1941 szeptember 22-től 28-ig 51.50 pengőt keresett a 28 erdélyi hentesipari munkás. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egy hónapra az egész csoport! — Pándi Antal: Egy napra is kevés.) Szeptember 29-től október 4-ig: 11.35 pengőt keresett a 28 tagú erdélyi csoport. (Pándi Antal: Levegőre sem elég!) Október 6-tól 11-ig: 9.50 pengőt, október 11-től 18-ig 22 pengő 50 fillért, (Pándi Antal: Élnek ezek még?) október 20-tól 25-ig pedig 19 pengő 20 fillért keresett ugyanez a 28 tagú csoport. De tovább folytatnám ezt a felsorolást. November 22-től 29-ig 13 pengő 18 fillért kerestek, a legnagyobb kereset pedig, amely előfordult, 20 pengő 50 fillér volt. Ebből az összegből még nincsenek levonva az Oti. biztosítási díjak, ezeknek levonása esetén még 10— 11%-os csökkenés lesz. Ilyenformán egyetlenegyszer kerestek ezek az erdélyi munkások 1 pengő 80 fillért hetenkint és fejenkint, azonkívül minden héten hetenkint és fejenkint 25—30 fillér jut nekik ezekből a keresetekből. Kérdem: mi szükség_ volt arra, hogy ezeket az erdélyi munkásokat idehozzák akkor, amikor a Budapesten megöregedett hentesipari munkásoknak sem tudunk elegendő kenyeret adni, amikor azok is csak 13 pengős keresetből tengődnek? Itt van a hivatalos lista: a Gyopár Húsiparosok Országos Gazdasági Szövetkezete, a Hiísipari Munkások Munkaszöyetkeziete» a Nemzeti Munkaközpoiit harmadik bérvágó csoportja. Ezek mind hivatalos adatok. Még csak arra akarok rámutatni, bogy ezek az utcáról felszedett kontárok még kárt is okoznak nemzetgazdasági szempontból, mert ezek mögött egyetlenegy szakképzett hentesiparos sincs. Tudjuk, hogy a közellátási, illetőleg az iparügyi miniszter úr kiadott egy rendeletet, amely szerint a sertések 90%-át le kell nyúzni. Mármost azt csinálják, hogy ös^zefaragják a sertések bőrét, úgyhogy ebből semmiféle haszon nem származik, mert nem lehet kidolgozni. T. Ház! Sajnos, lejárt az időm, pedig még lett volna mondanivalóm. Én csak azt szeretném, ha ezt az egész nyomorügyet a magam részéről is likvidálhatnám. Azzal szeretném megörvendeztetni a vágóhídi henteslegényeket» hogy van nekünk egy iparügyi miniszterünk, akinek van szíve, lelke, hozzáértése, aki erélj T es kézzel bele fog nyúlni abba a dzsungelbe, amely ott kin a sertésközvágóhídon van, aki a ütése ÎH1 ' decerriber 3-án, szerdán. 37a sérelmeket orvosolni fogja és aki. a kenyeret vissza fogja adni ezeknek a hentesipari munkásoknak. (Helyeslés és taps a széísőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Vajna Gábor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. V " M agy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a szellemi szabotázs tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az országot olcsó, 10—20 filléres detektívregényekkel árasztják el, amelyek éppen olcsóságuknál fogva nagyon kelendőek és a szegénysorsú magyar ifjúság lelkét annyira megtér tőzik, hogy egyesek ennek következtében rablásra és gyilkosságra és hasonló elvetemedett cselekményekre is elszánják magukat? •'.'-'.; Hajlandó-e a miniszterelnök úr ennek a szellemi kútmérgezésnek a jövendő magyar ifjúság nevelése érdekében sürgősen véget vetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vajna Gábor: T. Ház! In médias res kezdem a dolgot. Július hó végén a statáriális bíróság ítélete alapján tízévi fogházbüntetést kaptak a kelenföldi fiatalkorú rablógyilkosok, akik ponyvaregény-módszerrel dolgoztak. Két 16 éves fiatal gyerek elhatározta, hogy kiutazik Olaszországéba. Pénzük azonban nem volt, ezért az egyik kitervelte, hogy az egyik, szomszédos telek éjjeli őrét, Braun Lajost éjjel leütik, elveszik a pénzét és a nála levő pénztárszekrény^ kulcsát és a fatelepen levő pénztárszekrényt ki fogják fosztani. A pénztárkulcsot nem találták meg, csak a meggyilkolt éjjeliőr 63 pengőjét, zsebóráját és villanylámpáját vették magukhoz. A bírósági tárgyalás alkalmával az elsőrendű vádlottról megállapították, hogy 1925 február 7-én született, római katolikus, nyolc elemit végzett, gyárimunkás, moziba szökött járni és tízfilléres regényeket szokott olvasni. 16 éves gyerek, kétszer sikkasztásért, egyszer lopásért el volt ítélve és javítóintézetbe utalva. A vádlott — egy 16 éves gyerek — a tárgyalás alatt beismerte még azt is, hogy a múlt hét folyamán édesanyját is meglopta, 23 cengőt vett el tőle és ezt elmulatta^ A rögtönítélő oíróság ezután mint tettestársakat rablással párosult emberölés vétségében mondotta ki bűnösöknek és fejenkint a fiatalkorúak fogházában letöltendő tízévi fogházbüntetéssel sújtotta. Ez rövid sajtókrónika, amilyet, sajnos, elég gyakran olvasunk az újságokban. Ennek a mélyében azonban sokkal több van. A miniszterelnöki tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával az elmúlt évben a szellemi szabotázsról beszélve már szóvátettem ezt a kérdést. Ez nem elszigetelt jelenség. Ilyen és ehhez hasonló esetek a múltban is ismételten előfordultak, így visszaemlékszem konkrété az 1934. évre, amikor Révi Károly és József, két ugyancsak 16 éves gyermek, az egyik dunántúli hadiipari gyárunkat akarta május 1-ére felrobbantani, azzal az elhatározással, hogy milyen szép kivilágítást lehetne rendezni. Ezt is elmondtam az elmúlt évben a költségvetés tárgyalásakor. Itt van azután a Kereskedelmi Bank szabadságtéri fiókja ellen elkövetett rablógyilkossági merénylet, amikor is egy Jóljárt nevű bankpénztárost lelőttek, a bankrablás azonban a körülmények folytán. nem sikerülf. Másnap