Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-230

368 Az országgyűlés képviselőházának 23Q. ülése 19M december 3-án, szerdán^tosítani, hogy az ilyen stróman alapon mii ködő zsidó vállalátok megszűnjenek és olyan keresztény kezekbe kerüljenek, amelyek garanciát jelentenek a kisemberek számára'?« Elnök: Az inteinelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A költségvetési vita során a Házban felszólaló képviselőtársaink valamennyien foglalkoztak a zsidókérdéssel és nem akadt egyetlen olyan képviselő sem, aki e kérdésnek komoly megoldását, ne sürgette volna

% Sőt Lukács Béla, a kormányzópárt elnöke, számadatokat sorolt fel appropriáoiós beszédében ariól, hogy a gazdasági életnek egyes szektorai, a kereskedelmi életnek egyes vonalai milyen mértékben nyertek teljesen zsidómentes vezetést az arizálás útján. Felemlített bizonyos gazdasági ágakat, amelyekben a korábban 90—95 százalékos zsidó Ar dekeltség ma, állítása szerint, pontosan fordítva, 90—95 százalékban keresztény kezekh^ keiült. Egyetlen képviselő sincs köztünk, aki ne helyeseiné és főleg ne követelné ennek a kérdésnek gyors, komoly, radikális megoldását. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) De kénytelen vagyok ezzel a megállapítással kapcsolatban felemlíteni, hogy az első ós második zsidótörvény végrehajtása során az igen t. Lukács Béla elnök úr által említett arizálás sikerei nem olyan mértékűek, mint ahogy a számok mondják. Egyszerűen azért.nem, mert a zsidókérdés megoldásával kapcsolatban éppen a kereskedelmet illetőleg le kell szögeznünk azt a szörnyű állapotot, hogy kis keresztény magyar keres kedók egybehangzóan azt panaszolják, — hó napok óta jönnek hozzám ezzel a panasszal — hogy: kérem, a zsidó gyáraktól és a zsidó nagykereskedelemtől nem kapunk árut. Egyenlőtlen fegyverekkel harcolnak tehát, mert korábban, az akkor is nehéz gazdasági viszonyok idején a hitel oldalán voltak szerencsétlenül elintézve, ma pedig, az anyagbeszerzési nehézségek idején, azáltal jutnak lehetetlen helyzetbe, hogy egyszerűen nem kapnak árut, amellyel vevöközönségüket kiszolgálhatnák. Azt lehet mondani, hogy a kis keresztény kereskedelem oldalán éppen ez a legsúlyosabb panasz. Pedig örömmel kell beszámolnom; t. Ház arról, hogy nyugodtan mondhatjuk: igenis megdőlt az a tévhit és az a zsidóság által tor jesztott teljesen hamis beállítás, hogy a magyarok nem alkalmasak kereskedői pályára. (Boér Ágoston: Megdőlt! — tJgy van! Ügy van!) Számtalan kitűnő magyar ember, paraszti sorból kikerült ember nevét tudnám felsorolni, {Boér Ágoston: Köztudomású!) csak az én kerületemből, akikből tüchtig keresztény magyar kereskedők lettek. De ahelyett, hogy a hónuk alá nyúlnak és most, a konjunktúra idején, megerősítenénk őket, egyszerűen lehe tétlen ; helyzetbe kerülnek, mert nem kapnak egy vég vásznat, egy vágón szenet vagy más tüzelőanyagot, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Azért szólalok fel ebben a kérdésben, mert ezt nagyfontosságú kérdésnek tartom. Ami kor mi a zsidókérdés megoldásáról beszélünk, akkor nyilvánvalóan azt értiük alatta, fimint már annyiszor hangsúlyoztuk, hogy a keresztény kereskedelem ne csak a kulcspozíciókban. hanem lent az életben, az alsó pozíciókban is elfoglalja a helyét, hogy az ezeket a pozíció kat elfoglaló magyar kereskedőket erősítsük meg most, amikor erre nagy lehetőség van. Őszintén meg kell mondanom, hogy jelenleg a zsidótörvény végrehajtása és az árizalások idején nem ezt tapasztaljuk, hanem az ellenkező' nek a tüneteit látjuk. Ezt az egész folyamatot azzal a tréfás megjegyzéssel kell jellemeznem, hogy a kulcspozíciókat olyan módon arizálják, hogy a pozíciókat megkapják az Aladárok, a kulcs pedig megmarad a zsidóság kezében. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez azért nagyon szomorú, mert következményeiben azt jelenti, hogy akinél a kulcs, az osztja ki az árut és ilyen módon teljes mértékben a zsidóság és annak intenciói érvényesülnek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Matolcsy Tamás: Az Aladárok csak a fizetéseket veszik fel! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Akié a kulcs, azé az ország!) Erre nézve egy egészen felháborító esetet fogok most itt elmondani, hogy a közellátásügyi miniszter úr, akihez ez a dolog tartozik, a iegerélyesebben intézkedjék. ; A tél beállta idején a kiskereskedelem oldalán a legnagyobb probléma természetesen a tüzeiőellátás vonalán jelentkezik. Az egyik il ven tüzelőanyagot elosztó nagyhatalom a Kőszén és Koksz Kereskedelmi Rt..; amelynek viselkedése felháborító és amellyel szemben éppen ezért a legkegyetlenebb intézkedést várjuk el. A helyzet ugyanis az, hosy az arizálás után, az 1940/41., tehát az előző fűtési évben elosztásra került 3000 vágón tüzelőből 2000 vagont osztottak ki a zsidó kereskedőknek és csak 1000 vagont a keresztény magyar kiskereskedőknek. Különösen lényeges ez, amikor a tüzelőanyagkiskereskedők összes számának 70%-át a keresztény magyar kiskereskedők teszik. Ez £IZ íiZ üzletág, ahol nem lehet óriási jövedelmekre szert tenni és itt véletlenül éppen a keresztények vannak túlsúlyban ß zsidókkal szemben. Gyakorlatilag ez a két számadat azt jelenti, hogy a. zsidó kereskedők minden igényét százszázalékig kielégítik, a magyar keiesztény kiskereskedők igényét pedig egyáltalán nem vagy azok csak t

rettenetes küszködés után tudják egy-egy vágón szállítását biztosítani. Hogy ez miért t van 1 Ennek az az egyszerű oka, hogy az arizált Kőszén és Koksz Kereskedelmi Rt. anyagelosztását ma is változatlanul az a dr. Vass céavezető zsidó csinálja, aki az arizálás előtt foglalkozott ezzel. Nyilvánvaló, hogy a nagy eszmék küz: delme idején, amikor a probléma téliesen kiéleződött, amikor a társadalom kettéqsztódott* akkor a zsidóság még nagyobb fajvédelme alapján saját fajtáját .hittatja anyaghoz. (Szöllősi Jenő: Senki felelősségre nem vonja! -r- Znj a szélsőbaloldalon.) . . Most azonban foglalkozom ennek i a vállalatnak és általában ennek a nagyfontosságú kérdésnek, az arizálásnak a problémájával; Ez nem közönséges üsfy. Ez a vállalat — pontost adatokat természetesen nem tudok — if j. Krausz Gyula ingoszláv állampolgár, tebat nem is magyar állampolgár,: zsidó (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) és dr. Bajai Ernő kikeresztelkedett zsidó tulajdonában van, akik azt állítólag egyenlő arányban bírják. (FelMáltások a szélsőbaloldalon: Hallalr tan!) Arizálni kellett, nagyon természetese)) fogtak hát egy kormányfőtanácsost, ,aki Szablya-Prischauf János kormány főtan ácsos úr lett. természetes, hogy a kormányfőtanácsos úrnak halvány fogalma sem lévén erről az üzletágról, mert hiszen ő sok mindennel foglalkozik ugyan, például az Iparművészeti Társulat ügyvezető alelnöke és hasonló rendkívül érdekes üzletköre van, (Matolcsy Tamás: Művészember!) de most 60 egynéhány éves korában úgy gondolta, hogy ebbe a nagyfontosr