Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-230
366 Az országgyűlés képviselőházának 230. hivatalos szervek képviselőinek részvételével.« Az ezután következő részt a cenzúra kihúzta és ezután már csak egy mondatot engedélyezett, amely a következőképpen szólt (olvassa): »Az értekezlet megbízta az elnökséget, bogy a határozati javaslatot illetékes helyre juttassa el.« Arról azonban, hogy mit határoztak, miről tanácskoztak és hogy mik az akadályai a jövőévi építkezések megindításának, egyetlenegy szót sem szabad írni, csak annyit, hogy a határozati javaslatot az illetékesekhez, eljuttatták. De tovább folytathatjuk ezt. Itt van például egy másik do'og: »Sürgősen orvosolni kell a dorogkörnyéki bányászok sérelmeit.« Ebben a cikkben arról van szó, hogy mintegy 8000 munkaerő dolgozik a dorogkörnyéki bányákban^ ezzel szemben & vállalati lakások száma alig néhány száz és annak a szerencsétlen bányamunkásnak, mielőtt a világ legfáradtságosabb, legterhesebb munkáját megkezdi, még négy vagy öt fa'u távolságából kell odagyalogolnia vagy odabicikliznie, > úgyhogy oda-vissza 20—22 kilométer távolságot kell megtennie. A cikk azután megállapította, hogy ezt csak úgy lehetne kiküszöbölni, ha az építkezést, a munkáslakások építését a vállalatok minél előbb megkezdenék. Megírtuk ebben a cikkben, hogy a bányász azért sem tudott lakni a bánya közelében, mert ott egy egyszobás lakásért 35—40 pengőt is kérnek, ezzel szemben viszont a társulat mindössze 8—9 pengő lakbérpótlékot utal ki. A cikk tehát a bányászok legelemibb kérdésével foglalkozott» egyáltalában nem izgató tendenciával. A cenwúra mégsem engedett belőle egy szót sem közöli, végig az egész cikket teljesen törölte. (Budinszky László: Hallatlan! Kinek az érdeke ez? — Mokcsay Dezső: A zsidóknak!) Itt van egy másik, egy egészen rövid, nyolcsoros cikk arról, hogy: »Mi van az agrárollóval 1 ?« Nem mi vetettük fel a kérdést, hanem a tiszajobbparti mezőgazdasági kamara tartott ^egy közgyűlést, amelyen felvetették azt a kérdést, hogy az agrárolló ismét kinyilóban van. Ennek a cikknek ilyen tendenciája van (olvassa): »A magyar gazda belátó. Jól tudja, hogy Magyarországnak nemcsak őstermelői vannak és egy ország csak őstermelőkkel nem élhet meg, vannak ott más foglalkozási ágak is, amelyeknek megélhetését igenis elő kell mozdítani, könnyűvé kell tenni. A magyar gazda ezt mindig kötelességének tartja.« A cenzúra ezt teljesen törölte, ilyesminek nem szabad megjelennie. (Budinszky László: Ez terrorizálás!) Irtunk egy másik cikket, amelyben tájékoztattuk azokat, akiket a házhelyigénylés kérdése érdekel. Erre a cikkre kaptunk egykét választ is; érdeklődtek az ügy iránt. Az egyik viaszt, amelyet Babos Lajos soroksári testvérünk küldött be a laphoz és amelyből egy kis részt idéztünk, nem volt szabad leközölni. Miért? Ez úgy szólt, hogy a levélíró nagyon hálás az újságnak, hogy foglalkozott az ügyükkel (olvassa): »Október 8-án lépést tettem a soroksári jegyzői hivatalban, de ott azt a választ kaptam, hogy a községnek nincs telke, de itt van egy szövőgyár, ahol lehetne házhelyet igényelni. A szövőgyár 40 pengőt kér négyszögölenként. Ehhez a mi fizetésünk, egy egész emberéletbeni kuporgatás sem volna elég, hogy családi otthont létesíthessünk.« (Budinszky László: Megírta az igazat!) A cenzúra tehát nem engedélyezte tisztán azt a tényt, hogy a szövőgyár 40 pengőt kér a házhelyért. ülése 19 Ul december 8-án, szerdán. De itt van egy másik levél, amelyet nádmegyei Horváth István és 61 társa — valamennyien szőregi lakosok — írtak ugyancsak a házhely kérdésben. Ezt írták (olvassa): »Bizalommal fordulunk a szerkesztő testvérhez... Eridig nem tudtuk még azt sem, hogy kinek a hatáskörébe tartozik ez a kérdés.« (Matolcsy Mátyás: Jól halad a házhelyügy!) Majd így folytatódik a levél (olvassa): »A siralmas helyzetünk napról-napra rosszabb, pedig valamennyien katonaviselt emberek vagyunk és a haza szolgálatára örömmel vonultunk be. Nálunk a lakáshoz nem jutó családokat a községi elöljáróság a falutól három kilométerre lévő üres téglagyár üres épületében helyezi el. Ha a házhelykérdés így oldódik meg, akkor bizony a családalapítás is csak ígéret marad.« 61 ember levele szól tehát arról, hogy nem tudnak előbbre jutni abban, amit mi itt a képviselőházban megszavaztunk és aminek végrehajtási utasítását a miniszter kiadta. Nem jutnak előbbre, sőt azzal intézik el a dolgokat, hogy téglagyárba küldik lakni ezeket a családokat. Ennek a megírása, azt hiszem, országos érdek, viszont eltiltása semmiesetre sem az ország érdeke. Itt van egy másik eset, amikor megírtuk azt, hogy a parcellázás sem mindig tejfel és vigyázni kell arra is, hogy a parcellázás tönkre ne tehessen egy falut. A címe a cikknek a következő: »Koldusbotra juttatott a parcellázás egy szatmármegyei falut, igy nem szabad birtokot osztani«. Ez a cikk foglalkozik a szerencsétlen Csengerúifalu községgel, ahol a parcellázás rossz időben történt, magas földárak mellett s ennek eredménye a község koldusbotra jutása volt. A cenzúra az egész cikkből nem engedett egyetlen sort sem közölni. így tudnók ezt tovább is folytatni. Ezt most nem tesszük, de azt meg kell mondanunk, hogy amikor nálunk ilyen cikkeket a cenzúra nem enged át, ugyanakkor a magyarországi szociáldemokratapárt röpcéduláit vasárnap szétszórták Budapesten ós ebben többek között ez van: »Asszonyok, leányok, bérért dolgozó nőkí^ Akartok-e békét, gyülölitek-t* a háborút 1 * Ha igen, legyetek tagjai a szoeiál demokrata pártnak«. (Nagy zaj a szélsőbáloldaton. Keck Antal: Eizt tűrjük?) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. (Zeöld Imre Péter közbeszól. — Zaj.) Zeöld Imre Péter képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnököt enunciációjában zavarni. (Keck Antal: Izgatja a röpcédula!) Következik gróf Serényi Miklós képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpel láció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz interpellációmra adott válasz tárgyában. Hajlandó-e a belügyminiszter úr magyarázatot adni interpellációmra folyó évi november hó 26-án adott válasza tárgyában.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Amikor a belügyminiszter úr múlt hó 26-án interpellációm egy részére választ adott, a következőket mondotta (olvassa): »Serényi képviselő úrnak ugyancsak a múlt ülésen elmondott egyik interpellációjára, amelyben azt állította, hogy az egyik felvidéki járás főszolgabírója közbenjárására 75 zsidót» akik már vagonba voltait
