Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-230

Az országgyűlés képviselőházának 23Ô. Be arra is felhívom a közellátásügyi miniszter úr figyelmét, hagy a hagymatermelőt azzal, hogy most rekvirálták a hagymát, igen komoly károsodás érte, mert a hagymatermelő a maga áruját elosztja és részietekben adja el, pedig azt az árut, amelyet most tőle elrekvirálnak, a február havi 3 pengővel magasabb áron óhajtaná értékesíteni. Én tehát feltétlenül méltányosnak és igazságosnak tartanám, hegy a közellátásügyi miniszter úr. mivel a Metesz. É munkája folytán történt mea- a rekvirálás, fizettesse meg a Metesz,-szel a hagymatermelőnek azt a 3 pengő pluszt, amelyet 6 a februári értékesítésnél feltétlenül kapott volna árujáért. Még egy másik fontos kérdés is van itt. Azt kérem ugyanis a miniszter úrtól, hogy miután Budapest szükségletét a mostani rekvirál ásókkal a legszűkebben feltétlenül fedez ték, szüntesse meg a rekvirálások továbbfolytatását. Ez feltétlenül szükséges a lakosság békéje érdekében. Utolsó kérésem pedig az, hogy adja meg a miniszter úr a hagymakertésznek, a hagymatermelőnek ugyanazt a jogot, amelyét megadott a burgonyatermelőknek is, hogy a hagymakertész, illetőleg termelő közvetlenül a fogyasztónak adhasson el árut és legalább postacsomagokban szállíthasson. Állítom, hogy ezzel meg fog oldódni főként a varosok hagymával való ellátásának a kérdése, mert az eleven makói kertész a kereskedelemhez is jobban fog érteni, — amint ezt eddig is megmutatta — mint a Metesz. Interpellációm bevezetésében arra kértem a miniszter urat, hogy forduljon szeretettel a makói hagymakertésznép felé. Eddig csak a rekvirálás ostorával nyúlt hozzá. Bízom benne, hogy belátva, hogy a hagymakertésznek a mostani hagymaellátási bajokban semmi szerepe sincsen, csakugyan segít ezen a helyzf* ten és interpellációmnak eredménye lesz. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök; A Ház az interpellációt kiadja h közellátási miniszter úrnak. Következik Pándi Antal képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a közellátási miniszter úrhoz Kérem

/ a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Inter pelláció a m. kir. kereskedelem- és közelekedésügyi és a közellátásügyi miniszter urakhoz, az Onállósítási Alap támogatásával létesült keresztény exisztenciák üzletvitelének hathatósabb támogatása és az elzsidósodott keresztény vállalatok keresztény kézbe való vissza, juttatása tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az öaállósítási Alap támogatásával létesült Kühne-gépgyári képviselet Mosonban, amelynek tulajdonosa ifj. Zeitlez Béla, — és a gyár vezetősége az áruellátást megvonta tőle, nem hajlandó rendeléseit teljesítenie 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy, a régi keresztény Kühne mezőgazdasági gépgyár tulajdonjoga már nem az alapítók kezében van, hanem zsidó tőke birtokába került, az alapítók egyik utóda, bár igazgatói ranggal, de semilyen hatáskörrel ott alkalmazásban ál H 3. Hajlandók-e a miniszter urak sürgősen intézkedni és milyen mértékben, hogy az onállósítási Alappal segélyezett Kühne-kép viselő áruellátásban részesüljön és hajlandók-e a miniszter urak a Kühne-gyár alapítóinak segít#ÉP VI8ELÖHAZI NAPLÓ 331. ülése 1941 december $-án, szerdán, 350 ségére lenni, hogy a gyár tulajdonjogába viszszatérhessenek ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! A kereske delemügyi tárca költségvetésének tárgyalása során alkalmam volt szólni és arra kértem a miniszter urat, hogy az onállósítási Alap se gélyezésével szárnyukra bocsátott keresztény magyar kezdő kereskedőket hathatósabban támogassa és kísérje munkájukat figyelemmel, (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ki vannak ugyanis téve annak, hogy áru elvonás, az áru nem szállítása és mindenféle zsidó praktikák útján működésüket lehetetlenné teszik. Sajnos, akkor olyan rövid volt a felszólalási időm, hogy több konkrét esettel nem állhattam a t. Ház elé. Most ezt az alkalmat használom fel arra, hogy egy konkrét panasszal kapcsolatban ismételten szóvátegyem ezt a súlyos állapotot és ismételten hangoztassam, hogy nem elegendő a madarakat saját szárnyukra bízni, hanem igenis, kísérni kell őket útjukon, segé* lyezni, tanítani, támogatni. Hiszen láthatjuk: ha a

t madár próbarepülésre viszi fiait, nem hagyja el őket, hanem kíséri, tanítja őket, hogyan kell megkeresni az élelmet és általában: hogyan kell megállni az élet viharaiban. Sajnos,^ nem látjuk ugyanezt a mi önállósuló keresztény madárfiainknál. r m Egy konkrét eset áll előttem, mint élő példája annak, hogy egy önállósuló keresztény fiatalember bátorságot vett magának és szembeszáll azzal a zsidó állítással, hogy csak a zsidó alkalmas a kereskedelemre: megmutatja, hogy a keresztény is tud kereskedni, akar és bír. (Ügy van! a jobboldalon.) Ma azonban hadakozásból áll az életük ezeknek az önállósult keresztény kezdő kereskedőknek és ha nem vigyáznak rájuk, egyenkint elbuknak. A konkrét eset a következő: Ifjú Zeitler Béla bátorságot vett magának és elvállalta « Mosonban a Kühne-gyár vezérképviseletét. Kapott az onállósítási Alaptól 3000 pengőt és nekiindult az önálló keresztény magyar kereskedelmi életnek. Az eredeti rendeléseknek egész halmaza áll előttem: bizonyítják ezek a rendelések, hogy ez a dolgozni akaró magyar ifjú igenis gyönyörűen ki tudta építeni vevőkörét. Felolvasok belőlük néhányat, hogy lássák: igenis tud akár a legkisebb magyar is, ha engedik. Itt van egy levelezőlap : a magyar királyi téli gazdasági iskola és mezőgazdasági szaktanácsadó állomás írt neki Celldömölkről, négy darab Vera Drill típusú 13 soros vetőgépet kért tőle. A gyár azt válaszolta, hogy áru hiányában nem tudja szállítani a gépeket. Itt van egy másik levél ugyancsak ettől a celldömölki szaktanácsadó állomástól: egy darab kéttagú földész-boronát és egy darab 5/a P jelú ekét kér tőle. Erre is az volt a válasz, hogy nincs áru. Van itt egy még érdekesebb rendelés Sze^ ged sz. kir. városától, tehát Mosón kis ügynöke kiterjeszti vevőközönségét

: Szegedre is, ott a nagy tanyavilágban szintén kértek tőle egy darab Kühne gyártmányú IV. számú szőlőzúzót, egy darah Kühne gyártmányú M. I. jegyű szőlőprést és egy darab Kühne gyártmányú M. II. jelű szőlőprést. Egyszóval, mint látja a t. Ház, ez az ember dolgozott, tudott és akart Természetesen itt fel tudok sor