Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1941 november 26-án, szerdán. 23 érdekképviseleti szervekben, mindenütt, a tejár megfelelő rendezését, hangsúlyozva azt a rendkívüli fontos körülményt, hogy ha engedjük lezüüeni a tej hozamát, azt nem tudjuk visszaállítani. Félévig* tartott, míg végre ez év júliusában a tejárat rendezték, de csak akkor, amikor az a tejár már régen nem volt olyan, hogy a termelésnek megfelelő lett volna. Most is folyik a vita, hogy ez a tejár nem elegendő; ez a példa is, amelyet felhoztam, igazolja ezt. De hogy valami intézkedés, vagy generális rendezés legyen, arra még csak reményünk sem lehet. Azt hiszem, t. Ház, világos előttünk, hogy helyes politika nélkül rendet teremteni nem lehet. Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is — innen is kijelentjük, s én, mint a Mezőgazda sági Kamara tagja is, hangsúlyozom és mint gazda is ezt mondom — hogy a r magyar gazda : társadalom, a magyar parasztság nem további áremelést kíván, hanem az iparcikkek árának megfelelő leszállítását kívánja. (Ügy van! Ügy ván! — Taps a szélsőbaloldalún.) A mai beszédek" bői, Pintér képviselőtársam, de bármely gazda felszólalásából is, egybehangzóan kicsendült az H felelősségérzés, hogy súlyos időkben nagy áldozatokat is kell hoznunk. Hoznak is, t. Ház, méltóztassék azonban megengedni,.-— nyugodtan mondhatjuk — egyenesen frivol'játéknak tűnik fel az, hogy akkor, amikor a mezőgazdasági árszínvonalat a június 3-iki, illetve 17-iki rendelettel megkötötték és a közellátási miniszter úr fenyegetően rázta itt a két öklét: most pedig változás nincs és mindenkit kiirt, aki annak emeléséhez hozzányúl, azóta az iparcikkek — mintha semmi sem történt volna — ívben emelkedtek magasra és igaz, a mezőgazdasági árszínvonalat megkötötték, ezt mi elismerjük, de ami közben az iparcikkek vonalán történt, az egyenesen abszurdum. Én már nem fogom elmondani azokat a példákat, amelyeket itt elmondottak képviselőtársaim, hogy 140 pengő a csizma, 80 fillér helyett 4 pengő a kartonanyag ára stb„ ezeket már mindnyájan világosan és tisztán láthatjuk, hogy az egyik oldalon megbilincselték, a másik oldalon pedig a gyeplőt a lovak közé hajították és ipari vonalon az árszínvonal addig emelkedett, ameddig éppen akart. Ezt a politikát folytatni, t. Ház, teljességgel lehetetlen, és ezért arra hívom fel a közellátási miniszter úr figyelmét, hogy ha még segíteni akar, akkor csak azzal tud segíteni, ha nem holnap, hanem még ma a legkegyetlenebb szigorúsággal teremt rendet az ipari árszínvonal terén. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egyedüli lehetőség. Ezzel kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, — ez a birálat, amint előre hangsúlyoztam, nem a miniszter úr személyét érinti, de meg kell mondanom, — hogy ebben az organizációban olyan bürokratikus kesedelem folyik, hogy amikorra ezt a gondolatot megvalósítják, akkorra az már semmit sem fog érni. Itt most arról van szó, t. Ház, hogy nem 300 apró cikknek az utolsó cipőfűzőig állapítsuk meg az ipari árát, ma estére, mert ez lehetetlen, valamennyien tudjuk, hogy ezek az ármegállapítások vizsgálatokat igényelnek; de kérdem, mi az akadálya annak, hogy a legfontosabb 15—20 cikknek, amelyek a magyar falut érintik, tehát a ruházat és a legfontosabb ipari eredetű üzemanyagok, és egyéb fogyasztási cikkeknek az árát azonnal megállapítva, rendeletileg visszafordítsuk arra a színvonalra, amely egyenes arányban áll a mezőgazdasági árakkal! Ha ezt nem tesszük, t. Ház, akkor senki ne merje a magyar parasztságot és gazdatársadalmat bántani, mert akkor az inflációt a másik oldalon csinálják (SzöUősi Jenő: A zsid-ók!), a zsidó nagyiparosok és nagykereskedők. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ez a politika, amelyet most folytatunk azt jelenti — nyugodtan meg kell állapítanunk, s holnap a pénzügyi tárca tárgyalásánál elméletileg is lesz módom kifejteni,— hogy igenis, ha nem intézkednek, akkor az infláció lejtőjén vagyunk. Erre könnyű a válasz, tessék Összehasonlítani a két évvel ezelőtti állapotokat és kiadódik ez az eltolódás, ez a két- vagy háromszoros kulcs. (Palló Imre: Hatalmas inflációt) Ez nem vitás. Ha pedig nem intézkednek, baj lesz. Az intézkedés vonala pedig pedig igenis elsősorban az ipari árszínvonal felé mutat. Rá kell azonban térnem arra is, hogy ez a legelső intézkedés, amellyel még valahogyan vissza lehet rántani a gyeplőt. Azonban az árpolitika vonalán, a mezőgazdasági termelésen belül is komoly intern rendezésre van szükség, mert ez az árrendszer, amelyet így létrehoztak, a mezőgazdasági termelés strukturális változásához is vezet, tehát nemcsak átmeneti jellegű kiesést jelenít, hanem a gazdatársadalom jórésze kevesebb búzát, kevesebb árpát — emelynek kérdését lehetetten módon rendezték — és még kevesebb tengerit fognak termelni, úgyhogy semmi akadály nem lesz számukra, hogy a kitűnő és a kormányzat által is propagált olajos magvakat vagy borsót termeljenek. Ez pedig egészen más üzleti eredményhez fog vezetni, mert mentesülnek minden zaklatástól és ha csak van esze a gazdának, akkor azt mondja: ha velem így bánnak, akkor én azt az utat választom, amely megfelelő eredményhez vezet. (SzöUősi Jenő: A nagybirtok már megtette!) A nagybirtok már első helyen megtette ezt, mert igen gyorsan állíthatja át a vetésforgóját és az üzemágát. Innen van az, hogy borsótennelésünk azt lehetne mondani, ha a többi termelés jó lett volna, hála Istennek, óriási módon megnövekedett már ebben az évben is, de ez fokozódni is fog, mert hiszen a termelés egész alapja, egész struktúrája változik meg ennek az árpolitikának eredményeképpen. A termelés másik nagyfontosságú tétele a helyes árpolitika és a megfelelő mezőgazdasági irányító politika melletti a bizalmi kérdés. Nekem azt mondották Németországban a ßeichsnärstand vezető emberei: hiába nézegetik a mi remek eredményeinket, ezt nem lehet kopírozni, hanem ehhez az illető nép parasztságának a bizalmát kell bírni. Mert ezek a rendelkezések, amelyeket kiadnak, ha abban nincs meg a nép hite. akkor méltóztassék megengedni, csak a papíron maradt írások és teljes mértékben eredménytelenek lesznek. Itt tehát, t. Ház, egy bizalmi kérdés is van és ezt a bizalmi válságot, amely a közellátási, politikánk eredményeképpen az egész országban jelentkezik, úgy hiszem, ezek a rendelkezések, amelyekről ma képviselőtársaim valamennyien beszámoltak, aligha fogják megszüntetni. N ekeim csak úgy utalnom kell rá, hogy a 13 pengős tengeri, a 10-ről 8-ra visszaszabályozott burgonya és az érvényben lévő tejárak, disznóárak, • stb., amikről beszéltünk, egyszóval ez az árpolitika nem a bizalom megerősítéséhez, hanem annak teljes elvesztéséhez fog vezetni és ehhez jární még más is. Minden vasárnap mó doni vatí
