Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. de 1940-ben a rossz termés mellett is búzából 3,925.617 métermázsa kivitelünk volt (Maioicsy Mátyá&: Nem úgy van! Ez az előző évi termésből van!), ugyanakkor, amikor a nag-obb városok utcáin kenyérért ácsorgott a nép és voltak búzatermő magyar falvak, ahol nem egy napon hiányzott a liszt. Éppen ezért helyes intézkedésnek látom azt, hogy most az 1941. évben a cséplés alkalmával ellenőrzés alá került az ország gabonatermése, hogy tudjuk, mi az, ami a mienk, mi az, ami kiszállítható, nehogy a közellátás terén megint olyan elszámítáaok történjenek, mint a irmlt évben történtek. T. Ház! Már az előttem szólott képviselő urak is említették, de meg kell itt említenem a^ következő dolgot, mert mint mondottam, a nép közül jovük és a nép panaszát köteles vagyok itt előterjeszteni. Búzából a 2 mékrmázsás fejadagot általában kevesuk. Igaz, hog

y .Bulgáriában a lisztfejadag havonkint 8 kilogramm, Szlovákiában 7 és 10 kilogramm közö.t mozog, de ne felejtsük el, hogy a magyar nép földmíves nép, búzát termelő nép és ez a búzát termelő nép elsősorban elvárja, hogy legalább kenyérből jóllakhassak. Közben rendelet jött, hogy az erős fizikai munkát végző férfimunkások 16— 60 éves korig 2*5 métermázsás fejadagot igényelhetnek. Bejelentem a miniszter úrnak, hogy ezt a rendeletet a hatóságok különbözőképpen magyarázzák. Van olyan hely, ahol helyt adnak ennek a kérésnek, más helyen pedig nem. Van itt tcbb földbirtokos és gazdatársam, akik a leg jóban tudják, ho?y az a konvenció« cseléd, vagy béres, mikor kimegy dolgozni reggeltől esti°r, legfeljebb este eszik otthon egy kis meleg vae-orát, ellenben ki szokott vinni magával a jobb időkben egy darab szalonnát, hagymát és egy nagy darab kenyeret, azt ette meg délben. A szalonna most már elmaradt és ha a kenyéradag is kisebb lesz, akkor, tisztán hagymán élve, (B. Szabó István: Még az sem maradt meg!) nem fogja elvégezni tudni a nehéz munkát. Hétfőn, november 24-én megindult az egész ország területén a gabonának az úgynevezett igénybevétele, vagy mondjuk, a katonai rekvirálás. Ezt szintén szükségesnek látom & közellátás szempontjából, mert mint említettem, a múlt évben nem tudtuk, hog^y mink van. Az idén legalább tudjuk, hogy mi a miénk és mi az, ami kiszállítható. Kérem azonban a miniszJer" urat, szíveskedjék azon lenni, hogy ez az igénybevétel, vagy katonai rekvirálás tapintattal történjék, hogy ne sértse és ne alázza meg a gazdaosztályt, amely a legtöbb és legjobb katonát adja a hazának. (Éljenzés balfelöl!) T. Ház! Többen említették, előttem szólott Pintér Béla képviselő úr is, hogy panaszok vannak a bőrellátás terén is. Általános a láhbelihiány, nehéz hozzájutni csizmához, bakancshoz, cipőhöz. Egy pár csizma ára,'mint már mások is említették, jelenleg egyenlő négy mázsa búzáéval, úgyhogy a földmíves nép egymás közt íg^y beszél: van parasztpengő e3 van ipari pengő. Valahogyan ezeket az árakat arányba kellene hozni. Azonkívül vannak egységes cipők, van jegy, de nem lehet cipőhöz hozzájutni, őszi munkában vagyunk. Azt hiszem, Ember képviselőtársam említette, — ő volt, úgy tudom, a második szónok — hogy különösen arról kell gondoskodni, hogy a cseülése 194-1 november 26-án, szerdán. 19 lédek, a napszámosok, a béresek el legyenek látva lábbelivel, mert nem bírják a még hátralevő őszi munkát elvégezni. A jegykiosztásnál a falusi bizottságok sokszor nincsenek tekintettel arra, hogy az illető béres vagy cseléd, aki nek reggeltől estélig kint kell járnia a sáros földeken, hanem jön a koma, a sógor és azok közt szétosztják a néhány jegyet. Felhívom azonkívül a miniszter úr becses figyelmét az iskolás?

yermekeknek lábbelivel való ellátására is. Tudjuk, hogy háború van. Ennek a gondolatnak mindnyájunkba bele kell rögződnie, tudnunk kell, hogy a háborúnak árnyéka a nélkülözés, de az aránytalanságokat még ebben a keletben is a lehetőség szerint eliminálnunk kell. Mit lehet itt tenni? Az iparügyi miniszter úr expozéjában azt mondotta, hogy az országban a nyersbőr a szükségletnek körülbelül felét sem teszi ki s ez valóban így van. A Kereskedelmi Hivatal kiadványai közt megjelent statisztika az 1940. évről azt taitalmazza, hogy nyersbőrbehozatalunk 106000 métermázsa volt, 19 államból, amelyek közül 6 gyarmatállam, nem is említve Nagy-Britanniát, Ezektől már úgysem kaphatnánk semmit, ennélfogva valamilyen formában mégis csak kellene magunkról gondoskodni. Ennek meg is vclna a módja, — amint multévi appropiiációs beszédemben is mondottam — mert nem szükséges à szarvasmarhát szőröstül-bőröstül kiszállítani külföldre. Elég, ha a húsanyagot kivisszük, de a bőranyag maradjon itt. Magyarországon 21 bőripaii üzem van. Ezeket ki kell bővíteni, hogy itthon tudjuk a bőranyagot feldolgozni, ne kelljen DélAfrikából, Ausztráliából behozni a nyersbőrt. Onnan ugyan most úgysem lehet behozni, de ha lehetne is, akkor is bővíteni kellene ezeket az üzemeket, hogy azoknak az állatoknak a bőrét, amelyeket kiviszünk, itt dolgozzák fel. Szarvasmai hakivitelünk — tisztán csak a szarvasmarhákról szólva, a birkákat stb.-t nem is említve — 1940-ben 105.663 darab volt. Ha ezeknek az állatoknak a bőre ittmarad és ha megfelelő ipari bőrgyárunk van, amely feldolgozza, az itteni munkásokat foglalkoztattuk volna, sőt a visszaszállítási költséget is megtakarítottuk volna. Amint már az előttem szólók közül többen említették, panaszok vannak a zsírellátás tekintetében is. Erre nem térek ki részletesen, mert eirőI már részletesen beszélt Pintér képviselő úr, csak azt említem meg, hogy itthon is szükség volt és van most is zsírra és ugyanakkor kivitelünk volt tisztán zsírsertésből az 1940. évben 192.548 darab hízott sertés. Valahogyan úgy kell a közellátást megcsinálni, hogy ami kivihető, azt vigyük ki, de a szájunk elől ne vegyük el. Hiszen paraszti nyelven azt mondják, hogy lossz gazda az, aki a szája elől eladja a mindennapi kenyeret. Nekünk nincs elesendő zsírunk és mégis szállítunk ki zsírsertést. Szó volt itt az új rendeletről, amely sz3; rint azok, akik sertéseket hizlalnak, az első vágás után 3 kg, azután 6—6 kg zsírt r

kötelesek leadni. Engedje meg a miniszter úr és a t. Ház, hogy én ezt egy új szóval zsírdézsmának nevezzem el. Azt hiszem, ez jó kifejezés. E szerint tehát bevezetjük a zsírdézsmát. Ez átmenetileg, ad hoc a közszükségletek enyhítésére jó, de végleges megoldásnak ez sem alkalmas, mert hiszen végeredményben az volna a helyes, ho£y csak azok adjanak le zsírt, akik 3*