Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-229

Azországgyűlés képviselőházának $29. ülése 19hl december 2-án, kedden. 2*9 hiánya tette lehetetlenné Zrínyi nagy nemzetmentő tervének megvalósítását is. T. Ház! Az idők változnak, de a lényeg ugyanaz marad. Ma is a legnagyobb baj a bizalom hiánya, a magyarság nein bízik eléggé magában. Bizalmat kell önteni az emberekbe, fel kell rázni őket a tunyaságukból, rá kell mutatni a faladatokra és lehetőségekre és a felszabadított erőket az egymás elleni harc. a taktika és dialektika helyet alkotásra és építésre kell indítani. Azután a fegyelmezetlenség. Fegyelmezetlen a társadalmunk, pedig elfogadhatjuk Zrínyitől, hogy csak a jó katonai fegyelem tudja megteremteni és megvédeni az igazi szabadságot. Végül az örök magyar törvény, hogy »ezt senki egyes úr vagy generális végbe nem viheti, hanem az egész netnzet unanimis consensusa szükséges hozzá.« Hogy ez az egyetemes akarat létrejöhessen, el keíl tüntetni a bizalmatlanságot, a bizalmatlanságot úgy egymás iránt, mint a magunk iránt valót; a nemzet elé elérhető és elérendő célokat kell tűzni. A nemzeti elitet meg kell erősíteni, feladatait megszabni és alkotó munkára késztetni; a tömegek bizalmát pedig a reformok megvalósításával kell felkelteni. A háború a tömegeket sújtja s emiatt sohasem tehető a háború közepén elég szociális intézkedés. Érezhető, hogy bizonyos ágakban van háborús konjunktúra. Ez nem illethet egyeseket, hanem a nemze'tet kell illesse, amely más oldalon meghozza a maga áldozatait. Igazán megérett, jóformán túlérett ügy a munkáskérdés rendezése, az állam felügyelete alatt működő egységes nemzeti munkásszakszervezet megalkotása. (Helyeslés a bálUözépen.) A háború nem akadályozhatja meg sem ezt, sem annak a szintén egyhangú óhajnak teljesítését, hogy a szociális biztosítás terén rend és olyan rendszer teremtessék, amely a leggazdaságosabban használja fel a kisemberek pénzét. Egységes szervezetbe kell összefoglalni az Oti., Otba., Mabi, és ki tudja még hány más, különben nagyon helyes intézményt. (Taps a balközépen.) örömmel hallottuk Lukács Bélának, a Mép. vezérszónokának beszédéből, hogy a zsidókérdés rendezése terén mennyi minden történt, de ezen a téren is éppen úgy, mint szociális téren, sohasem lehet eleget tenni, főkép nem lehet eleget tenni azon az oldalon, hogy a megürült zsidóhelyeket megfelelő keresztény elem foglalja el. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a zsidóság a keresztényesítést csak egy új adónemnek fogja fel, egy új adónemnek, .amellyel nem az államnak, hanem a magyar társadalomnak adózik, amelyet ő meg is fizet, lead, de igyekszik úgy megfizetni és olyan elemeknek megfizetni, amelyek a szakértelmükkel és munkabírásukkal őket nem veszélyeztetik. Üdítő Kulcsár kormánybiztos úr működése, a r filmszakma terén és a készülő Aladár-rendezés, mint repressziália. de más oldalon is, mindent el kell követni, hogy az arravaló magyar emberek tervszerűen foglalhassák el helyüket az iparban és a kereskedelemben. Ezen ,a téren a közvéleményre is szerep vár. Ma éppen az Aladárok miatt jóformán mindenki gyanús, aki a kereskedelemhez nyúl. Rendkívül veszélyes ez. mert ennek az a következménye, hogv a becsületesebb réteg, amelyre a kereskedelemben igazán szükség volná, visszahúzódik. Egykor Széchenyivel az élén a nemzeti elit indította meg a magyar iparosítás folyamatát, ma is a nemzeti elitnek kell vállalni ezt a feladatot. Nagy feladat, nemzeti feladat, és országos feladat ez. Azt sem értem, hogy a zsidókérdés terén miért nem lehet bizonyos tekintetben erőteljesebb rendszabályokhoz nyúlni. Különösen Erdélyben van a jóvátételre szükség, ahol például csak egy egészen konkrét esetet em lítve, gyermekkoromból emlékszem, hogy Kolozsvárt & főtéri üzletek 80% -a keresztény volt, ma 80%-a zsidó. Ezeket nem lehet onnan kitenni és a magyar kereskedelem nem tudja visszafoglalni a. maga helyét a város centrumában és szívében, hanem a perifériákra szorul ki. Én egészen szívesen látnék olyan rendelkezést, amely kimondaná, hogy zsidó üzletek bizonyos területen nem lehetnek, s nemcsak hogy minden zsidó üzletnek a bérlete felmondható, — mert a tulajdonosokban kevés a nemzeti érzés^ arra, hogy felmondják,— hanem hogy kötelezően kizárják ,a zsidó üzleteket a város bizonyos területéről, azokról a területekről, amelyek fontosak s amelyekben mi magunk is otthon akarjuk érezni magunkat. Nem kívánom a sárga folt bevezetését, egyfelől azért, mert ezt túlságosan látszat megoldásnak tartom, de másfelől azért sem, mert e nélkül még elhihetem például, hogy Budapesten otthon vagyok. (Derültség.) Goethének egy mondása jut eszembe: »Lass mich scheinen, bis ich werde.« Legalább látszó cl j kereszténynek és magyarnak Budapest, amíg tényleg azzá válhatsz! T. Ház! Újból Teleki Pált idézem, aki &ze rint a legnagyobb baj az, hogy a, XIX. század emberiségével, a XIX. század szétporladj társadalmának embereivel akarunk XX. százndközépi feladatokait megoldani. A kor, amely ben élünk, nem polgári és a feladatok, amelyek reánk várnak, szintén nem polgáriak és sokáig nem is lesznek azok. A háború maga, ha nem is európai, de kontinensközi viszonylatban sok évig, esetleg évtizedekig eltarthat és utána sem jön megnyugvás, hanem küzdelem, vívódás, harc, míg az új rend végleg ki nem alakul. Minden nagy dolog szenvedések árán születik és a szenvedések nagyságával mérhetjük csak igazán, hogy nagy dolog születik. Hányan morzsolódtak fel eddig a magyarság vezetői és vezérei közül ebben a küzdelemben és hányan fognak még felmorzsolódni, amíg a célhoz eljutunk. Mindnyájan elpusztulhatunk, csak a nemzet nem pusztulhat, el. Hősi, kockázatos, áldozatos életre kell tehát nevelni társadalmunkat, főként az ifjúságot. Elég példa van rá történelmünkben, &z magyar hagyomány és hogy élő hagyomány legyen, élő példákat is kell társadalmunk elé állítanunk. (Ügy van! a középen.) Egykor, amikor a magyarság feladatáról írtam, Széchenyit akartam idézni. Akkor a román cenzor kitörölte a következő részt (olvassa): »Ti vagytok meghíva egy sarjadék népet megmenteni, ti egy fejletlen törzsök fajt képviselni. Merjetek nagyok lenni, ti, kik valami jobbra vagytok meghíva, valami jobbra születtetek. Ti, kik egy szebb jövőnek lehettek urai, lépjetek végre valódi hazátokba, melyen kívül nincs számotokra hely.«

t Örvendek, hogy ezt itt, a magyar országgyűlés házában mondhattam el, mert ez a legilletékesebb hely és itt lehet újból idézni Széchenyit és mondani: Merjetek nagyok lenni, merjétek lerombolni a magyar és a magyar között emelkedő válaszfalat, merjétek lerombolni a bizalmatlanságot, merjetek hinni abban, hogy lezárult a mohácsi vésszel kezdődő korszak és merjetek hinni abban, hogy az új Európában új Magyarország épülhet fel és ezt az új Magyarországot a. magunk erejéből felépíthet-íük.