Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-228
r Az országgyűlés képviselőházának 228* jíelentés, mint az igen t. képviselő úré, de egyszerű magyarsággal mindenki számára érthetően megfogalmazott bejelentés volt ez ós mégis belekötöttek ebbe, igyekeztek félremagyarázni, az e körül elhangzott beszédeket elferdítették, mert a pult mögül elszabadult újságíró uraknak ez úgy tetszett és az egész magyar közvéleményt igyekeztek félrevezetni. Mélyen t. Képviselőház! Az igen t. képviselő úr európai szocializmusról beszélt és — mondom — megállapította, hogy a német nemzeti szocializmus egyik része ennek. Én úgy vágyóik értesülve, hogy maguk a német nemzeti szocialisták, legalább hivatalos helyen, kijelentették, hogy csak egy nemzeti szocializmust ismernek: a sajátjukat. Göbbels és ,a többiek kijelentették, hogy ezt az eszmét nem tekintik exportcikknek, mint ahogyan mi sem tekintettük importcikkrek, mert a gondolat, a közösség gondolata nem Szegeden kezdődött, ott csak folytatódott. Ez már a vérszerződésnél kezdődött, .amikor nagy bölcseink kimondották, hogy amit magyarok együttesen és közösen szereznek, aDbol érdeme szerint mindenki részesüljön. (Baky László: Azóta már megváltozott!) A nemzeti szocializmus magában az egyéni értékeknek a kitermelése, kiválasztása alapján áll, a kommunizmusnak, a liberalizmusnak és a nemzeti szocializmusnak a szembeállítása esetén pedig a következő eredményre jutunk. Míg a liberalizmus az ő gazdasági alátámasztásával a szabadversenyben a gyengébbet, a, gazdaságilag a kevésbbe alátámasztottat elnyomta, letiporta, Ina értékes is volt, addig a kommunizmus mindenkit egyenlővé ,akart tenni, mint ahogyan most látjuk, hogy a nyomorban is egyenlővé tette. (Derültség.) Ezzel szemben ,a magyar szocializmus mást mond. Én nagyon sajnálom, hogy kezdettől fogva nem magyar szocializmusnak neveztük. (Baky László: Te voltál a szülőapja!) Ez különben nem az elnevezésen, hanem a lényegen múlik. (Ügy van! Ügy pan!) Ha most egy ilyen európai nemzeti szocializmusról beszélünk, akkor kissé elhomályosodik ez a kérdés. Arról, hogy mennyire elhomályosodhat és milyen félreértésekre adhat alkalmat, magam győződtem meg, amikor egy szélsőjobboldali politikus — nem képviselő, ezt hozzáteszem — többünk előtt kijelentette, hogy ők ,a szentistváni birodalmi gondolatot feladták, a régi jobboldali nyilasvonal megtört. Szószerint idézem (olvassa): »A régi jobboldali nyilasvonal megtört, a magyarság olyan, mint a vallás, mint a protestantizmus, mint a katolicizmus, nem ismer határokat.« Amikor mi nyolcan tiltakoztunk ez ellen, akkor magához tért és ezt mondta: »Bár nektek lenne igazatok.« Én megnyugtatom őt innen is, — mint ahogyan négyszem közt is megnyugtattam — hogy igenis, nekünk lesz igazunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az?) Egyik vezetőszerepet játszó személyiség, nevet nem akarok mondani, nagy szerepet játszott a jobboldali mozgalmakban. Nem akarok személyeskedni, a képviselő úrnak szívesen megmondom a folyosón. Itt is megnyugtathatom őt is és mindenkit, hogy az európai koreszmét, a nagy világnézetet, a keresztény, a krisztusi evangélium alapján felépült nagy közösségi gondolatot mi magyarok mélyen áterezzük és az újjárendezésből Függetlenségünk, szabadságunk, teljes integritásával nemcsak részt akarunk, de követelünk is magunknak régi történelmi jogon, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) mert mi akkor álltunk ki a Nyugat védelmére, mások műveltségének a ülése 19Ul december 1-éfa, hétfőn. 237 megmentégére törökkel, tatárral, most meg a bolsevikiekkel szentben, amikor mások békésen dolgozhattak. És ba mi most nem vesszük ki annyira a részünket a nagy világégésből, akkor azt mondom: kötelességünk ott lenni, ahol vagyunk szövetségeseink oldalán, de mi már előre dolgoztunk az egész nagy Európáért. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az a bizonyos betagolódás tehát a nemzeti szocializmusba, beállás a glédába az én szerény megjegyzésem szerint — a képviselő úr biztosan nem lígy értette, meg vagyok róla győződve, de sokan félreértették — legalábbis azt á látszatot kelti. mintha a nemzeti színek itt ebben a nagy beállásban kissé elhomályosodtak volna. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon, ~ Gr. Károlyi Viktor és Rajniss Ferenc közbeszólnak. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon. — A viharcsengő megszólal.) Kijelentettem.., Gr. Károlyi Viktor: Ne jelentsen ki semmitl) Elnök: Károlyi Viktor gróf képviselő urat a parlamenti illemet sértő magatartásáért rendreutasítom. Meskó Zoltán: Kijelentettem, hogy ezt fel sem tételezem, nines tehát ok a felháborodásra, és jóhiszeműségemet ne tessék ketségtbevonni. Nekem ez az érzésem... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Baky László: Ne akarjon jobb magyar lenni, mint mi!) Én azt szeretném, ha én lennék a legrosszabb magyar az országban. Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék elmondani véleményét, de ne méltóz tassék vitát provokálni. Meskó Zoltán: Aa előbb megmondottam, mi indított ennek a pár mondatnak az elmondására. Megmondottam, hogy egy jobboldali vezető ember részéről hangzott el a nyilatkozat,' aki nem a megújulás pártjához tartozik, nem képviselő, így tehát nem értem a felháborodást. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Károlyi Viktor a padot csapkodva közbeszól.) Elnök: Kérem gróf Károlyi képviselő urat, mérsékelje magát, mert kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! A másik kérdés ia nemzet és a nép kérdése. A bizonyos célra és hivatásra megszervezett nép a politikai nemzet. Ez nem liberális maradvány, ezt már Werbőczi megmondta. Amikor a magyar nép nemzetet alakított, akkor kezdődött... (Rajniss Ferenc: Jó magyar volt! — Piakovich József: Kimondta az örökös jobbágyságot. —• Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Az nincs öszszefüggésben eszel a kérdéssel. Elnök: Csendet kérek, kép viselő urak. Meskó Zoltán: Mélyen t. Képiviselőház! A politikai magyar nemzet kötelékébe tartozik minden magyar állampolgár. A zsidókat tessék kivenni a nemzet közösségéből, ez természetes, de egyébként minden magyar állampolgár idetartozik és az volt fennállásunknak alapja, hogy mi nemzetalkotók voltunk. A világháborúban annakidején, a bolsevizmussal szemben ma, és régebben a török ellen, mindig mint nemzet vettünk résat és nem mint népcsoport, nem mint a legnagyobb népcsoport az országban. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Piukiovich József: A magyar volt a legnagyobb népcsoport?! — Rajniss Ferenc: Ki mondja ezt? — Piukovich József Meskó Zoltán felé: Hát ő!) Nem azt állítom, én azt mondottam, hogy mint magyar nemzet vettünk részt mindenütt. A képviselő úr írjon róla cikket a Reggel-be. (Zaj a szélsőbal oldalon.) . . .,