Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228, a dunai hajóforgalommal, az utóbbit még ma is szánalmasnak vagy álmosnak kell neveznem. Az Elbe forgalma például a volt németesehszlovák

/ határ mentén, Bodenbach vidékén összehasonlíthatatlanul eleven volt. Víziútjainkkal be kellene kapcsolódnunk a Duna— Rajna, a Duna—

Elbe, a Duna—Odera és a Duna—Visztula csatornákba, hogy így egyrészt az északi és keleti tengerrel, másrészt pedig- a Fekete-tengerrel és az Adriával jussunk közelebbi érintkezésbe. Akkor bizonyára eltűnnék ez a Dunát ma annyira jellemző álmos forgalom. Kárpátalján éppenűgy. mint Erdélyben, vízierőket nyerhetnénk völgyzáró gátak létesítésével, amely vízierőket átalakíthatnánk villanyenergiává, hogy az ezzel az energiával hajtott motorokkal bonyolíthassuk le a sze^ mély- és a teherforgalmat egyaránt. Az a mai rendszer, ho^y — nem tudom — Tatáról, Pécsről, vagy más vidékekről szállítják fel a szenet Kőrösmezőire és onnan ugyanez a szén hozza le a vonatokat, igazán nem nevezhető gazdaságosnak. A vízierő kellő kihasználása esetén akár Kárpátaljáról, akár Erdélyből egészen Debrecenig lehetne ezt a forgalmat a vízienergia átváltásával lebonyolítani. A kisebb vonalakon viszont faszéngázmoto rokkal lehetne a közlekedést megjavítani. A csehek idejében pjsidául Kassa és Ungvár között járt egy ilyen faszéngázas motor. Ezt most is be lehetne állítani. Van például egy sínautó, amely Ungvárra és Munkácsra jár, de ehhez sem Beregszász, sem Nagyszöllős nem kap csatlakozást. Faszéngázmotorok beállításával ezt a kérdést is meg lehetne oldani. Van még egy másik kérdés is, amely en gem érdekel. Nem tudom, az iparügyi miniszter urat is érdekli-e annyira. Ez a gázgenerátoroknak a gépkocsikra való felszerelése. Nálunk tulajdonképpen nem annyira gummihiánv, mint inkább olaj- és benzinhiány van. A o-ázgenerátorokat más országokban már felszerelték. Németországban például százezerszámra szerelték már át faszéngázmeghajtásra a teherautókat és most már a személyautókat is kezdik átszerelni. Annak a tulajdonosnak, aki autóját így átszereltette, 600—1000 márka szubvenciót is adnak. De megtörtént ez az átszerelés Svédországban is, Francia országban is, Olaszországban is, tehát majdnem mindenütt, csak mi vagyunk elmaradottak ebben a tekintetben. T. Ház! A milliárdos Programm végrehajtását meg kellene előznie a talajvizsgálatnak és az ennek alapján készített törzskönyvezésnek. Ugyanúgy kellene megcsinálni az egész országban, ahogyan azt a nagybirtokokon csinálják. Tudom, hogy ezt a tagosításnak is meg kellene előznie, de hiszen 3000 község vár tagosításra, ami kétmilliárd pengőbe kerülne. De különben is^ 3 millió holdról van szó, így a kérdés természetszerűleg nehezen oldható meg. Emellett figyelembe kell venni, hogy vannak egyes községek, amelyek ma még nem is hajlandók tagosítani, úgy, hogy ezeket erre először rá kellene beszélni. De mindenesetre fontos volna a birtokminimum megállapítása, mert ez az elaprózódás újabb és újabb tago sításokat kíván (és a kataszterek sincsenek sok helyen rendben, a telekkönyvek egymással való összeegyeztetése sincs rendben, úgyhogy vannak még helyek, amelyek még a Bach-korszak óta nincsenek kataszterileg rendezve. T. Ház! Azt hiszem, a csatornák készítésével jó lenne összekötni gyümölcsfák és más fák ültetését is. Csehországban láttam, hogy a csaülése 19Ul december l~én, hétfőn. . 235 tornák mentén két, sőt néha négy sor fa van ültetve. Méltóztassék elgondolni, milyen óriási összeget lehetne ezen a réven akár a gyümölcs, akár a haszongát révén előteremteni a csatornák fenntartására. Most például a legnagyobb árvízszabályozó társaságunk, a Tisza—Kőrös— Maros Arvízszabályozó Társaság egy korülbelöl 600 kilométer hosszú csatornahálózatot épített. Ennek mentén rengeteg fát lehetne ültetni és ezzel a csatorna fenntartásához jelentékenyen hozzájárulni. Még egy dolog van, amit unos-un talán iá tunk és amit szóvá szeretnék tenni, az tudniillik, hogy a szántóföldek mentén vannak bizonyos giz-gazok, bozótok, amelyeknek kiirtása kívánatos volna, mert egyenesen szégyenletes ezek megtűrése; rendkívül ártanak a földnek, hiszen sokszor kártékony rovarokat hordanak magukban. Ezt úgy kellene megoldani, mint ahogy a nagyvárosokban csinálják a rendőrök, akik a helyszínen megbüntetik azt, aki nem jól közlekedik autón vagy gyalog. Ugyanezt megcsinálhatná a mezőőr is, mindjárt a helyszínen megbüntethetnék azt, aki az említett dologban hibázott. T. Ház! Most egy másik dolgot hozok fel. Itt van éppen a műegyetem egyik tekintélyes professzora, aki, azt hiszem, teljesen egyet fog velem érteni, de azt hiszem, a,jelenlevő iparügyi miniszter úr is egyetért velem, amikor azt kívánom, hogy egyetlen műegyetemünket emeljük világviszonylatban is elsőrendűvé, például olyanná, mint amilyen a zürichi egyetem. Ha már az öt másfajta egyetem mellett nem tudunk még egy műegyetemet fenntartani, akkor legalább a meglévő egy műegyetemünk legyen minden tekintetben, de különösen felszerelés tekintetében kiváló, mert most nagyon el vagyunk maradva. Mindenki azt mondja, csodálatos, hogy a mi felszerelésünkkel ilyen mérnököket tudunk nevelni. Azt mondják, ez valóságos csoda. Ne méltóztassék elfeledkezni arról, hogy a jövő tulajdonképpen a mérnököké és az orvosoké. Éppen ezért mindent el kell követnünk a műegyetem fejlesztése érdekében. Arról nem is beszélek, hogy Kassa kapjon műegyetemet; egyelőre azt a műegyetemet kell kifejlesztenünk, amely már megvan, hogy tökéletesen fel legyen szerelve. A német mérnökök, vegyészek és jólképzett iparosok egészen jelentéktelen apró-cseprő nyersanyagokból olyan értékeket termelnek, amelyekkel nagymértékben emelik az ország vagyonosodását és sok embernek adnak kenyeret. Elég hivatkozni a kölnivizekre, az Odolra, az üveg- és porcellánárura, a Bosch-1 ampákra, a fényképezőgépekre, műszerekre, optikai eszközökre és hasonló cikkekre, amelyekhez igen kevés nyersanyag kell, inkább a munka teszi ezeket értékké. Nekünk is erre kell törekednünk. Azt hallottam, hamarosan túltermelés lenne vegyészekben, ha minden vegyésznek jelentkezőt felvennénk a műegyetemre. Ez nem volna nagy baj, mert ahogy ma jogászok vezetik a városokat, éppen úgy vállalhatná egy vegyész vagy másféle mérnök egy • város vezetését, amíg el tud helyezkedni, Csehországban például azt láttam, hogy túlnyoniórészben mérnökök vezetik a városokat: általában nagyon sok mérnök van a németeknél és a cseheknél is. Azt hiszem, a nagyvárosok vezetése, irányítása elsősorban mérnöki munka. Ne haragudjanak meg reám a jogászok, de egy jogtudós mondotta már, hogy nálunk a túlságos jog megmerevíti az életet, így is van valahogy. Egy