Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

224 Az országgyűlés képviselőházának 228. Ugyancsak köszönetet kell, hogy mondjak I a belügyminiszter úrnak azért, hogy a gyermekvédelem terén a napközi otthonok fenntartásával s a tejakcióval nagyban támogatja és segíti a falusi nélkülöző lakosságot. Kérem, hogy ezt, az áldozatos munkát továbbra végezze, mert soha nem látott szép eredményeket erünk el, ha a kis nélkülöző magyarok egészségét fenntartjuk és ápoljuk azzal, hogy őket a napközi otthonokban tápláljuk. Az egészséges ivóvíz megteremtése céljából n Csallóközben különösen a középső Csallóközben, à kutak felállítására fordítsunk több gondot, ezért kérenn a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy különösen Dunaszerdahely kérését méltóztassék ebben a tekintetben pártolólag felkarolni. Mivel most már a miniszterközi bizottságok, úgy tudom, nem működnek, nagyon kérem a miniszter urat. méltóztassék oda hatni, hogy a vármegyéknél ne töröljenek a községek költségvetéséből olyan szükséges és fontos tételeket, amelyek törlése folytán a községek működése fennakadást szenved. A földmívelésügyi miniszter úrhoz tisztelettel azt a kérést intézem, méltóztassék a zsidóbirtokok felosztását meggyorsítani. ÍFüssv Kálmán: Ne a grófok kapják!) A Felvidéken sok telepes birtok is van, amelyeknek a sorsa még teljesen nem dőlt el, azonban ez a munka is már előrehaladott állapotban van és örömmel látjuk, hogy a nép, amely évekig várakozott, remélve» hogy földhöz jut, végre a kívánt földhöz hozzá is jut. (Füssy Kálmán: A grófok!) Nem a grófok, hanem a kisemberek. (Füssy Kálmán: Igen! Visszakapják! — Palló Imre: Majd a következő szónok elmondja!) Egyúttal azt kérném, hogy mivel három esztendőn keresztül ideiglenesen laktak ott a cseh telepeken olyan kisbérlők és kisemberek, akik nem rniudnyájan jutnak most házhoz, méltó/, tassék őket valamilyen formában házhelyhez juttatni, vagy esetleg az ország más részében telepeken szíveskedjék őket elhelyezni. Megnyugtató, hogy a Családvédelmi Alap hói sok szegény családnak építenek hazat, ami által ezek otthont kapnak. Megtörténik - a kérdés ugyanis nem egyszerű, -.-• hogy például egy községben 1500 hold kerül felosztásra, de 5000 holdat igényelnek és így minden igényt kielégíteni nem lehet. Vannak azonban köztük többen, akik hajlandók más vidékre is elköltözni csak azért, hogy megélhetésüket megtalálják. , ..'-.•• Nem akarok hosszasabban kitérni a felvidéki földkérdés rendezésére, a kormánybiztos-' ság munkájára, annyit azonban meg kell említenem, hogy most, úgy látom, erélyesebben megy a munka. Csak arra kérem a miniszter urat, miként már említettem is, hogy a földosztásnál méltóztassék különös nagy gondot fordítani arra, hogy ez mint nagyon fontos ügy, politikamentesen oldassék meg és -a földek kiosztásánál az egyes egyházak igénylését is vegyék figyelembe. Például Zsemlékes községben, ahol vitézi rend alakult a cseh telepekből és egy szép templom is maradt a telep lakóinak» az egyházak tulajdonául szíveskedjék bizonyos területet, a lelkész és kántor fenntartására megfelelő területet kijelölni. Fontos közérdek az, hogy az ezeken a telepeken a lelki gondozás ne maradjon el. A Csallóközben 'majdnem minden községben vannak zsidó birtokok, nagyobbak és kisebbek egyaránt. így különösképpen a komáromi járásban, (Padányi Gulyás Jenő: A szerdahelyi járásban is!) Komáromfüss köz ségbeo egy ősi keresztény birtokot időközben ülése 19bl december 1-én, hétfőn. megvásárolt a komáromi Netter szesztermelő zsidó vállalat. (Füssy Kálmán: Most is zsidó kapta meg!) Ennek mintegy 500 holdat kitevő birtokát három község, Csicsó, Komáromfüss, Kolozsnéma igénylői között kiosztani szíveskedjék. (Füssy Kálmán: Popper nem zsidó?) Az iparügyi és kereskedelmi miniszter úrhoz, akihez tisztettel intézem szavaimat, az előbb említett köszönetet tolmácsolom. Ö a hidak építésével Csallóköz életpt nagyban fellendítette és az utak javítása hasonlókép nagy ban szolgál a nép gazdasági erejének kifejlesztésére. Ugyancsak köszönetet mondok azért is, hogy Komáromban a hajógyár munkáját állandóan erősebb munkaadással erősíti és fejleszti; így százával tudnak Komáromban munkásaink kenyérhez és megélhetéshez jutni. (Helyeslés.) Ugyancsak köszönetet mondok neki azért is, hogy az ipar és kereskedelem átállítása soha nem remélt eredményeket ért el. Ezt el kell ismernie bárkinek, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon ül, s ez is olyan indító ok, amely arra késztet, hogy a kormány munkáját támogassam. Kérnem kell azonban ezzel kapcsolatban azt, hogy a strohmannrendszer ügyében intézkedjék a miniszter úr „és a legszigorúbb pontos utasítást adja ki a végrehajtó szerveknek. Mindenki elismeri azt, hogy a kormányzat köréből nagyon hasznos és üdvös rendelkezések jönnek ki, azonban lent vagy nem egészen világosan magyarázzák, vagy nem, egészen hajtják végre a szervek, s ennek révén a strohmannok, yagy pedig a zsidók még továbbra is el tudják a hasznot halászni a keresztények elől az ipar és kereskedelem term. (Rapcsányi László: Egy zsidó, egy strohmann!) A kultuszminiszter úrhoz pedig tisztelettel azt a kérésemet terjesztem elő, hogy a vallásalapítványi kegyuraságok gondozásában lévő templomok és plébániák rendbehozatalára szíveskedjék több gondot fordítani. Éppen a Csallóközben, különösen Ekei, Érsekiéi, Keszegfalva községekben a templomok és plébániák szorulnak a javításra, de hosszabb idő óta húzódik azoknak elrendezése, (Füssy Kálmán: Mirevaló a latifundium? Nem ilyesmire?) Ugyancsak kérésem volna a kultuszminiszter úrhoz az iskolák segélyezése ügyében is. Mégpedig arra gondolok itt, hogy a cseh világban a cseh iskolai hatóságok nagyon szorgalmazták és sürgették az iskolák feliépítését és újjáépítését, azzal fenyegetőzve, hogyha az egyházközségek nem építik fel az iskolákat, akkor államosítják azokat s így természetesen kiölik onnan a magyar nyelvet. Az egyházközségek minden erejüket megfeszítve, sőt súlyos adósságokba keveredve, nagy terheket véve magukra, váltókat aláírva megtették' ezt és erejükön felül is felépítették az iskolákat. Most azonban — mint Fél és Csallóközcsütörtök községekben is — előfordul az az eset, hogy azt a bizonyos részletet, amelyet a közs^nek fizetnie és, vállalnia kellene, a miniszterközi bizottság, illetőleg most a vármegyei számvevőség törli a költségvetésből s így a terhet nem tudják rendezni. Kérném, hogy az ilyen nehéz adósságokba került egyházközségeket a miniszter úr segélyezéssel szíveskedjék támogatni. Itt kell kérnem azt is, hogy a tanítók, különösen a kezdő tanítók fizetését időben és lehetőleg az állásbakerülés után minél előbb utalja ki a minisztérium«