Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-228
"2Í20 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1941 december 1-én, hétfőn. és úgy érzem — hiszen erről a kérdésről többször beszélgetünk — a nép lelkének érzését is feltárnom, hogy mi a legelső és a legfontosabb, indító ok arra, hogy a mai időben valóban támogatni kell a kormány politikáját. A legelső és legfontosabb indító ok, amelytől most a sorsunk is függ, a külpolitika. Ezt elismerték az igen t. ellenzék oldaláról is. Méltóztassanak elhinni, hogy ha kimegyünk a nép körébe és ott beszélgetünk, tárgyalunk velük és elmondjuk azt a nagy veszélyt, amely fenyegette, sőt fenyegeti még most is az országot ... (Füssy Kálmán: Szabad elmondani? Nem szabad elmondani!) Elnök: Füssy Kálmán képviselő urat kérem/ne zavarja a szónokot; maradjon esendhen. Király József: Azt hiszem, Füssy Kálmán igen i képviselőtársam szintén el is mondja, mert hiszen talál rá módot és alkalmat, hogy párthíveivel érintkezhessek. El is mondjuk beszédeink során éppúgy, mint választmányi összejöveteleinken. És ha ezt feltárjuk és elmondjuk, amit itt bent a Házban hallottunk a legilletékesebb helyről, a honvédelmi miniszter úrtól és ha elmondjuk azt, amit hallunk a harctéren vérző honvédeink ől, elmondjuk azt, amit ők elénk tárnak, hogy milyen borzalmas sorson megy ott keresztül a nép, vagy ha megfigyeljük azt, hogy miként hívja fel a figyelmet Kormányzó Urunk arra a borzalmas veszélyre, amely fenyegette az országot és hogyan táTJa elénk azt a rettenetes életet, amelyben ott él a nép, vagy pedig ha feltárjuk azt is, hogy a római Szentszék miként figyelmeztette a népet pápai körlevélben már 1937-ben a bolsevizmus borzalmas pusztításaira, akkor a nép ma elkezd gondolkozni és azt mondja, hogy a kormány a legjobb utat választotta és találta meg, — ezt a mélyen t ellenzék is elismeri — hogy idáig meg tudta menteni az országot a végső nusztulástól. A további munka, ami a belpolitikát illeti, azt hiszem, tulajdonképpen már ebből folyik (Egy hang a szélsőbaloldalon: Folynék!), mert ha a külpolitikát rosszul csinálta volna a kormány, ha a külpolitika nem lenne megfelelő, akkor talán már ott tartanánk, hogy belpolitikát nem is űzhetnének, belpolitikát nem is végezhetnénk, mert akkor a vész már elsodort volna bennünket. (Maróthy Károly; Milyen vész?) Legyen szabad, mélyen t. Ház, az elhangzott kritikával szemben néhány pontra rámutatnom. Vitéz Imrédy Béla mélyen t. képviselő úr említett szervezési hibákat. Hiszen talán vannak, akadnak, — talán a vasútépítés terén — de itt megint legyen szabad rámutatnom arra, amit beszédem elején mondottam, hogy ha talán lassabban is megy egyikmásik munka, annak vannak technikai aksadályai, viszont a másik téren pedig örvendetes, szép eredményeket érünk el, mert ha a Csallóköz népe a tavasszal a medvéi hídon át tud járni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Es a bősiek is meg vannak elégedve?) — majd leszek bátor arra is rátérni (Mozgás.) — és ha Doborgaznál már megtörtént a felmérés és folyik az előkészítő munka, akkor azt hiszem, ezek olyan nagy eredmények, amelyekről a régmúltban talán esztendők hosszú során át csak ábrándozott a magyar közélet. Említette a mélyen t. képviselő úr kritikájában a zsidókérdést is, azt, hogy ez európai megoldást kíván és ez meg is fog majd történni (Incze Antal: Biztos!), de magyar viszonylatban ennek a kérdésnek megoldása lassan és nem kielégítő módon .folyik. Ezzel kapcsolatban tért rá azután a képviselő úr arra is, hogy az árkormánybiztosság a hippodrom árainak megállapításával vesződik. Es nem támadó és nem bántó hangon csak azt akarom említeni, hogy az egyház maga is kivánja ennek a kérdésnek a megoldását. Proli ászk a, a nagy keresztény apostol 45 esztendővel ezelőtt azt említette, hogy sajnálja a népet, azt a népet, amely kézből szájba eszik és nyomorultabban él, mint a föld koldusa, míg mellette a zsidók gazdagodnak, a zsidó uzsora, a zsidó hitel teszi a népet tönkre és kereste, hirdette a kérdés rendezését. (Horváth kréza: Negyvenöt évvel ezelőtt!) Azóta is hirdettük, amit ez a nagy keresztény magyar érzett, és azt hiszem, sokkal előbbre is vagyunk, mint ahol 45 évvel ezelőtt voltunk. Mert, ha csak azt nézzük, hogy a kereskedelem és az ipar terén keresztény magyar ifjaink ezrei tudtak máris elhelyezkedni, kenyeret, megélhetést találni, akkor úgy vélem, a magyar kormányzat e téren elment a lehetőség határáig (JNagy László: Szó sincs róla! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.), elment addig, ameddig a körülményei megengedték (Nagy László: Nem hiszi el ő sem!) és majd bizonyára következik a további fejlődés is. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Még két konkrét pontot kell megemlítenem vitéz Imrédy Béla mélyen t. képviselő úr kritikái közül. Az egyik az erdélyi kongrua kérdése. Teljes együttérzésem az erdélyi magyar paptestvéreké. Nagyon jól tudom én azt, milyen dolog, ha valakinek nincsen meg a mindennapija és ha hiányzik a megélhetéséhez szükséges anyagi ereő, különcsen a paptestvéreknél, hiszen együtt éreztünk, együtt küzdöttünk a kisebbségi sorsban és életben. A mélyen t. képviselő úr nagyon erős hangon ós erős megállapítással támadta a kormányt és azt mondotta, lehetetlen, hogy az ott élő magyar papok nem kapják meg és ilyen sokáig nem kapják meg a törvényes illetményeiket, míg addig már és előzőleg is a román papok megkapták. (Felkiáltások a szélsőbaloldalcn: Többet! — vitéz Imrédy Béla: Megtartották!) Méltóztassanak megengedni azt, hogy ón ennél a kérdésnél azt kérjem, mindenkor igyekezzünk — amennyire tehetjük — a tárgyilagosságunkat megőrizni. (Incze Antal: Adatokat hozott ide!) Mert tudom én, hogy az erdélyi paptestvérek kongruáját a magyar királyi kormány vitéz Imrédy Béla miniszterelnök úr kormányának idején, 1938-ban kiadott rendelet alapján intézte, (vitéz Imrédy Béla: 1938-ban nem intézkedhettünk az erdélyi kongruáról! — vitéz Jaross Andor közbeszól.) A Felvidéken ugyanaz történt, mint Erdély ben. Nem megyek máshova; méltóztassanak megengedni, hogy a magam példájára hivatkozzam. A csehek nekem 11 estendőn át nem adtak kongruát. Amikor 1938-ban felszabadul tunk, megjelent a kormány rendelete árról, hogy minden köztisztviselő, tanító Vagy pap december 1-én tovább kapja illetményeit olyan összegben, mint kapta november 1-én a cseh nletményhivataltól. Én magam nem tudtam erről felmutatni az utolsó szelvényt, mert nem kaptam kongruát. Többen is voltak így pap testvéreim, mindegyik keresztény felekezet köréből és így nem kaptuk tovább a kongruát mindaddig, amíg 1940 január 1-én, tehát 14 hónappal később nem rendezte a kormány a kérdést. Akkor átszámította, megvizsgálta konkrét
