Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

218 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 19 Ul december 1-én, hétfőit. kormány alakult. 1938 május 14-én az ország­gyűlés házában legfelsőbb megbízatás alapján vitéz lanrédy Béla miniszterelnök úr vette át az Ország kormányzását és Örömmel hallottunk arról, hogy ő, amikor átvette az ország ügyei­nek intézését, micsoda csodálatos, keresztény, izzó és remélő magyar lélekkel adta meg az utiprogrammját a kormánynak és hangoztatta, hogy keresztény világ van, keresztény embe­reknek kell munkába állniok, mert nem elég a keresztény elv, hanem keresztény összefo­gással, tettekkel és emberekkel kell ezt meg­valósítani. Ha most később olvassuk az akkori megnyitó, bemutatkozó beszédét, különösen megragadja lelkünket az a nagy-nagy bízás, amely élt benne és az a nagy-nagy hit, amely lelkét eltöltötte. (Füssy Kálmán: Ma is eltölti!) Nem mondom, hogy nem él benne, de amikor mi jöttünk és szállottunk át a magyarság felé, új erőt adott nekünk a nehéz időkben ez a nagy hit és nagy jövőben bízás. Amikor 1938 tavaszán meghirdették a nagy világkongresz­szust, a hitnek nagy ünnepét, bár először eltil­tottak bennünket az anyánkhoz való átjövetel­től, később a hatóságok mégis megengedték, s átjöttünk nyomott érzéssel, nehéz lélekkel, mert lövészárkok, láng-vetők, aknaszórók és ágyúk között jöttünk át és nem tudtuk, hogy mire hazatérünk, nem fog-e bömbölő halál és pusztító vész fogadni bennünket., Jöttünk és itt újra nagy biztatást kaptunk. Csodálatos volt az a nagy magyar feltámadási reménység, amely Szent István király nagy jubileumára eltöltött minden magyart. Előttünk lebeg még a kep és sírva néztük, hogy a Szent Jobb után hogyan ímegy, milyen nagy hittel, szeretettel Magyarország kormányzója és éreztük, hogy most ha bármilyen nehéz választás is tör ránk, ez a hit, ez az Összefogás és szeretet át fog minket minden vészen vezérelni. Jött is a szép mámoros néhány óra, amely néhány hónap múlva, 1938 novemberében ra­köszöntött és hozta hozzánk a Hadúr üzenetét, aki Szent István szellemében vezeti és irá­nyítja népét, hozta hozzánk a vitéz honvédség a felszabadulást és mi éreztük, hopy íme a 20 esztendős nehéz rabság után ismét hazánk, anyánk ölére kerültünk. Akkor megindult a munkánk, megindult a hazatérés, a bekapcsolódás. Ereztük, hogy ez a 20 esztendő valamiképpen törést jelentett. Más irányba akartak bennünket terelni, más irány­ba akartak a kisebbségi magyarságnak, egy millió magyarnak sorsát irányítani, szíve, lelke aaonban idehúzott és bár talán csont­törést éreztünk az életünkben, vártunk, tud­tuk, hogy vissza fog forradni az a csont, még ha az a visszaforradás bizonyos időt is igé­nyel. Csodálatos nagy szeretetnek voltunk ak­kor a tanúi( Azokban a hónapokban a magyar kormányzat és a magyar társadalom meg­mutatta nagy szeretetét és a magyar igazság győzött. lA magyar szeretet bevonta azt cso­dálatosan nagy szépségével, nagsugarával, ra­gyogásával. Mintha Szent Ágostonnak az ősi keresztény időkből származó szavait láttuk volna megvalósulni: »Nihil vincit, nisi yerita-s — nihil salvat, nisi Caritas.« Semmi sem győzhet, csak az igazság, semmi sem bol­dogíthat, üdvözíthet, csak a szeretet. Győ­zött a szentistváni szellem, amelyért ide­haza küzdött az ország és bevonta csodá­latos jóságával az a szívből fakadó sze­retet. Jött a »Magyar a magyarért« akció, amely ellátott bennünket annyi jóval, amelyre szinte nem is szolgáltunk rá ós nem is volt rá teljes mértékben szükségünk. Az or­szág azonban akkor minden erejét megfeszí­tette és láttuk azt, hogy falvainkat, városai rí­kat minden anyagi jóval elhalmozta az ország. nagy boldogságában, örömében osztja látható jeleit szeretetének. Megtette az ország minden­kor és megtette akkor is, amit tehetett. Valami­képpen úgy érezzük, mélyen t. Ház, hogy ez a sok-sok szép öröm, mámoros boldogság azok­ban a napokban hozzáfűződött egy embernek a nevéhez, mert hiszen ő jelentette be a felszaba­dulás boldog óráját, vitéz Imrédy Béla nevé­hez, aki azokban a hónapokban, azokban az időkben miniszterelnök volt. ö volt az, aki be jelentette Érsekújvár, Komárom, Kassa, Lóv-j és nagyobb visszatért városaink és községeink nevét és amikor a rádió mellett hallgattuk, a könnyek csorogtak szemünkből. Fájt az ott­maradó testvéreinknek, hogy az ő falujuk ne­vét nem hallották. Majd jött a csodás komá­romi nap, amikor jött az ország feje, a kor mányaó úr és jött a miniszterelnök úr és ami­kor valóban belenőtt a magyar szívekbe a? oirszág vezetősége, az ország éle és onnan ezt az emléket kimosni nem lehet. Amikor ezt elmondom, mélyen t. Ház, úgy érzem, hogy gondolataimban tovább kell men nem. Megindult nem csak így a virágesőben, a magyar horivéd bevonulásában a mi magyyv életünk fejlődése, hanem megindult itt bem az országban is a magyar élethez való hozás kapcsolódás. Megindult a munkánk. Hívott Ö haza, hogy vegyünk részt a törvényhozás muu kajában, a nagy munkában, amely az égés? magyar nemzetet irányítja. Jöttünk nagy^ ÖSÜ­szefoigásban, nagy szeretetben, nagy megérzés ben és magam voltam olyan szerencsés akkor, a mi pártvezérünknek, vitéz Jaross Andornak bizalmából, hogy itt a bevonulás alkalniíivai köszönthettem a mélyen t. Házat, azon ke­resztül az egész magyar népet és kife­jezhetném azt a reményünket, hogy bár talán van bizonyos árnyalati különbség az or­szággyűlés Házában résztvevő és helyetfoglaló pártok között, talán itt-ott ideológiai különb ség van, mégis ez nem lehet ok, amely szét­választja a magyart a magyartól, mert niosi olyan sorsdöntő időket élünk, amikor minden magyarnak össze kell fogni. En ezt örömmel fejeztem ki és úgy éreztem, hogy a mélyen t Ház egyhangú tetszésével találkoztam­A munka megint tovább folyt és amikor úgy éreztük már, hogy valamiképpen körül tudtunk tekinteni idehaza, láttuk a mi köte­lességeinket, feladatainkat, akkor ismét össze­jöttünk, beszélgettünk. Itt legyen szabad ismét hivatkoznom vitéz Jaross Andor igen t. kép­viselőtársamra, aki akkor azt mondotta, hogy valamiképpen erősebben kell résztvennünk a konstruktív munkában, hagy terjesszük dön­tésre a Felvidék népe elé, hogy teljes erővel, egyhangúlag bekapcsolódunk a magyar élet munkaijába és a Magyar, Élet Pártjába. Ez meg is történt 1940 március 15-én, a szabadság napján, amikor az egész Felvidék szinte egy órában, egy percben a márciusi szabadság érzésével mondotta ki azt, hogy feloszlatja a volt felvidéki kapcsolatokat és pártot és a vezérrel, a képviselőkkel, a néppel együtt ve­szünk részt a Magyar Élet Pártjának munká­jábaiit, mert ebben a keretben konstruktív munkát véarezve akarjuk az ország ügyét előbbre vinni. Ügy érzem, hogy ez valósággal népi, országrészi megmozdulás"V*olt,; A Felvi«

Next

/
Oldalképek
Tartalom