Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-228
212 Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 19 Ul december 1-én, hétfon. lása ellenében, amit különben pártprogramjaiként olvasott itt fel és amit — valószínűnek tartom —• a nemzetiségi csoport is szívesen fogadott volna, ha beszédének későbbi résziben ezeket az igért jogokat nem teszi majdnem problematikussá. Tudatában vagyok annak, bogy az Erdélyben rekedt magyarság az elmúlt núsz esztendő alatt mennyit szenvedett végig (Bencs Zoltán: Még ma is szenved!) és így nem csodálkozom, ha gróf Teleki Béla igen t. képviselőtársam meglehetősen kemény szavakkal formulázta meg a nemzetiségi csoport és a magyarok együttélésének feltételeit. Éppen azért szeretntéim főként az ő figyelmébe ajánlani, hogy jól vigyázzunk: a román népcsoportnak a magyarsággal való együttélési ügye csak másodsorban az egész ország ügye, elsősorban pedig a székelység ügye. A székelységnek kell keresnie, megtalálnia és közvetítenie a magyar nemzethez ezt a népi csoportot, mert ha ezt nem teszi, akkor ebbe belevérezhet a román kisebbség, de könnyen belevérezhet az erdélyi, legalábbis a túloldalon rekedt erdélyi magyarság is. (Koriáth Endre: De a népcsoportnak is kell keresnie a magyarságot, nemcsak a magyarságnak a népcsoportot. — Bencs Zoltán: Úgy van!) Azprt mondom az erdélyi székelységet, mert együtt élt ezzel a román népi csoporttal és így a magyar uralkodni tudás fölényével kell leereszkednie ahhoz a megriadt népi csoporthoz és megpróbálnia lélekben beilleszteni amagyar szentistváni gondolat keretébe. (Koriáth Endre: Ma meghunyászkodva élnek és mégsem, mi gyakoroljuk a fölényt.) Einök: Kérem Koriáth képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. Bródy András: Azért mondom ezt t. Ház, mert azt hiszem, hogy belátható időn belül csak a megértés útján, diplomáciai utón lehet megoldanunk ezt a kérdést. A honvédség megtette kötelességét akkor, amikor _ visszaszerezte a területeket és megteszi majd akkor is, ha meg kell védeni ezeket a területeket, de itt tartani ós lelkileg beépíteni e területek népi csoportjait: már a magyar állam politikájának a feladata, mégpedig az okos és bölcs magyar állampolitikáé. A magyar nemzetnek -má/ csak azért is vállalnia kell a nemzetiségi kérdés megoldását, a népi csoportoknak az állam életébe való beépítését, mert ha nem vállalja, akkor mindig vállalja azt a népi csoport anyaállama. Ez pedig sohasem azzal a céllal vállalja, hogy a magyar államkereteket erősítse* hanem hogy bomlassza őket. Már pedig köztudomású, hogy akármilyen erősek is egy nemzetiségi állam keretei, mindig nehezen tudja fékentartani azokat a centrifugális erőket, amelyeknek szolgálatába a nemzeti kisebbségek • vagy a népi ^csoportok nagyon könnyen belekapcsolódnak. Mit kell tehát tenni? A centripetális erőt jelentő, magyar nemzet oldalára állítani, ennek az erőövnek keretébe kapcsolni keli a nemzeti kisebbségeket. A magyar uralkodnitudás ezt mindig sikerrel oldotta meg a múltban (Ügy van!), csak akkor nem, amikor belső meghasonlás kezdte ki a magyar nemzetet. (Molnár Lajos: Kivéve a Habsburg-uralmat!) A belső meghasonlás pedig akkor állott elő, ha az uralom elvesztette rugalmasságát és megmerevedett^ de ez a megmerevedés nemcsak a nemzetiségek felé sugárzott: egyformán besugározta a magyarságot is és a nemzeti kisebbségeket is. Balogh Artúr igen t. képviselőtársam azzal foglalkozott beszédében, hogy milyen jó dolguk volt itt a románoknak a múltban, Trianon előtt. Elhiszem, hogy amit mondott, azt igazi magyar meggyőződés szerint mondotta, de ott volt a baj, hogy amikor, mint mindannyian tudjuk, Tisza István 1918-ban tálcán vitte az autonómiát a románoknak, a szlovákoknak és a többieknek, egyik se fogadta el. Mind elszakadt, kivéve a gens fidelissimát, amely kitartott a magyar integritás mellett még Cikkor is, amikor a magyar nemzet kényszer folytán törvénnyel volt kénytelen szentesíteni az elszakadást is a Házban. Mi volt hát a baj? Az, hogy a magyar politika nem tudta bekapcsolni a nemzetiségeket saját szolgálatába. Nem tudom, hogy gróf Teleki Béla igen t. képviselőtársam miért mondotta, de lehet, hogy ezeknél az okokniál fogva is mondotta beszédében a következőket (oltassa): »Az erdélyi magyarságnak őseinek bűneiért, a múlt századok, de legfőképpen az 1848-tól 1917-ig eltelt idők magyar kormányainak bűneiért kellett vezekelnie.« Igen t. képviselőtársam nagyon súlyos vádakkal illeti a magyar múlt çolitikai vezetését és én felhívom az igen t. Ház figyelmét: ;]ól vigyázzunk, nehogy egyszer rólunk is ilyen súlyos vádak hangozzanak el a jövőben. Mert tagadhatatlan, hogy i nemzetiségi problémánál elakadtunk, e problémának pedig a magyar sorsépítés egyik sarokpontjának kell lennie. Ezt senki sem tagadja ebben a Házban. És hogy elakadtunk, annak nem a magyar kormány az oka. Merem állítani, hogy sokszor nem a magyar kormányon múlik, hogy bizonyos problémákat nem tud megoldani. Utalok itt gróf Teleki Pálnak, a magyar sors egyik legnagyobb ismerőjének és látnokának megnyilatkozásaira. Ö látta, tudta és érezte, hogy ez a probléma az, amelyet elsősorban kell a magyar jövő érdekében megoldani. Á maga elgondolásainak tudósokat, tekintélyeket mozgósított, mivel látta, hogy a magyar társadalomban ezekkel a nemzetiségi problémákkal szemben bizonyos ellenszenv van. (Koriáth Endre: De olyanokat, akik nem ismerték sohasem a dolgokat!) Éppen ezért a nemzetiségi problémát Kárpátalja autonómiájának megoldásával akarta elkezdeni. Mindent elkövetett, amit lehetett. Elkészítette a Kárpátalja autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet, de mire ez a törvénytervezet idekerül, addigra az az ismeretlen kéz ebből a törvénytervezetből gróf Teleki Pál minden nemes és szép elgondolását elsikkasztotta, kifésülte. Ilyenformán, amikor ez a törvényjavaslat idekerült a Ház elé, akkor már ő ragaszkodott hozzá a legK PV p C \"i fi p Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Bródy András: Tiszteletér kérek egy óra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem á t. Háizat, inéltózlatik-e a kért meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Bródy András; Ezért mondta Közi Horváth igen t. képviselőtársam, hogy itt ebben a,z országban »a bürokrácia a kormányzat legkitűnőbb intencióinak keresztülvitelét is meglassítja, ha nem is fúrja meg teljesen«. T. Ház! A nemzetiségi problémát Imrédy Béla igen t. képviselőtársam a nemzeti szocializmíus keretén belül kívánja megoldani. Elismerem, hogy ahogyan ő akarja megoldani, úgy csakis a nemzeti szocializmus keretén belül oldható meg. Én azonban nem szeretném, ha a kormány a nemzetiségi probléma megoldását a nemzeti szocializimushoz hasonlóan kezelné és. olyan szimpátiával, viseltetnék vele szemben, amilyennel a nemzeti szocia-
