Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-228
Az országgyűlés képviselőházának 228. kíséri ezt a vitát, önkéntelenül is valahol ott képzeli magát a Hungária gyógyforrásnál és nézi, figyeli, hogy abban az elomló, fehér kristálysávban elfolyó vízben hol van az a gyógyító, üdítő, égető és mérgező rádium, amelyik tulajdonképpen a forrásvíz értéke. Me'rt ennek a vitának és az itt elhangzott felszólalásoknak is körülbelül annyi az értelme, mint amennyi a gyógyvíz rádiumtartalma és körülbelül az a rendeltetése is az egész nemzetet illetően, ami a gyógyvíz rendeltetés© az emberi szervezet szempontjából, hogy gyógyítson, felfrissítsen, egészségessé, erőssé, rugalmassá tegyen, hogy a nemzet a nap-nap után mindjobban ránehezedő életterhekkel teli küzdelmet elbírja és küzdelimekkel telített életet nemcsak élni és vinni; hanem a lehetőség szerint töretlen állapotban a jövő nemzedék részére átmenteni is tudja. Ha már most ebből a szempontból teszem bírálat tárgyává az előttem felszólalt igen t, képviselőtársaim megnyilatkozásait, egyet feltétlenül meg kell állapítanom és pedig azt, hogy minden felszólalónak, akár a kormánypárti, akár az ellenzéki oldalon ülőknek, akár a tengelybarát, akár a tengerbarát (Zaj.) — ilyen is van — szellemben beszélőknek, mindegyiknek a felszólalása teli van aggodalommal a magyar nemzet sorsa és jövője tekintetében. És különbség a felszólalások között csak ott bontakozik ki, hogy míg a kormánypárti oldalon több a bizalom, több a kitartásra való buzgalom, addig az ellenzéki oldalon természetesen több a kritikai készség (Sütő Gyula: És a kitartás is!) és több az iniciatív akarat és lendület főképpen a tengely barátság kihangsúlyozására, kivéve természetesen azokat, akik a világ és a magyar nemzet sorsának kialakítását a tengerhatalmaktól vái-ják. (Úgy van! a ssélsőbaloldalon) A kormányra hárul a feladat, hogy ebből a konszónáns és disszonáns együttesből a maga elképzelései és elgondolásai szerint úgy formálja a magyar sorsot, hogy meg tudja építeni jövőjét, ha mondjuk, nem is ezer esztendőre, mint ahogy sokan szeretik azt hangoztatni, de.lealább egy százéves keretben 30—40 esztendőre. Szerintem ugyanis ez az a minimum, amelyet egy átlagos politikusnak, mondjuk egy átlagos államférfinak át lehet és át kell tekintenie a nemzet jövője szempontjából, mert ott, ahol ez az áttekintés hiányzik, előbb vagy utóbb mindig be szokott következni a katasztrófa, amely soha sem a hirtelen támadt bűnök, vagy bűnözések folyománya, hanem mindig legalább egy évtized, vagy talán több évtized bűneinek akkumulálásából tör elő. Példa erre t. Ház, Franciaország összeomlása, de ha visszatekintünk a múltba, erre számos példát találhatunk a magyar történe; lemben is. Méltóztassék csak visszaemlékezni például a Mohi előtti időkre, vagy a Mohács előtti állapotokra, de ha úgy tetszik, méltóztassanak felfigyelni Teleki Béla gróf igen t. k."í Dviselctársamnak a Trianont megelőző korokkal szemben elmondott igen súlyos vádjaira. Nem akarok ezzel bővebben foglalkozni, csak rá akarok mutatni arra, hogy a magyar jövő ma inkába, mint bármikor, a magyar kormány bölcseségéra van bízva. Az igen t. Ház ahhoz, a kormány gondokkal, vagy gondok nélkül az ország államháztartását, az elkövetkezendő évre elláthassa, a költségvetést már elfogadta és nem kétséges, hogy meg fogja szavazni az appropriációt is, amely oly felhatalmazást jeülése 194-1 december l-én, hétjön. 209 lent a kormány számára, amelynek alapján a háborúra való tekintettel a kormány nemcsak a nemzet anyagi, de minden szellemi és erkölcsi értékeivel majdnem korlátlanul fog rendelkezni. Hiszem, hogy ezeknek a felhatalmazásoknak birtokában a kormány teljes tudatában van a vállalt felelősségnek is. Én, akinek az elmúlt 20 esztendő alatt az ellenzéki politika felelőísségét kellett vállalnom, a történelmi idők folyamán egyik napról a másikra vállaltam egyúttal a kormányzás felelősséget is és elhiheti nekem az igen t. Ház, hogy jól ismerem a kettő közötti óriási különbséget és éppen ezért itt őszintén kijelenthetem, hogy a kormányzás munkája és a kormányzat felelőssége a mai nehtfiz viszonyok mellett igazán nem irígylésrernéJtó, (Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ebből azonban még nem következik az, hogy azok, akik a kormányza ton kívül állanak, azért, mert a kormány a maya programmja és esze szerint jár és cse; lekszik, tehát viseli érte a felelősséget is, ki akarják magukat vonni a felelősség alól. Mert igenis bűnt követ el az is, — mindegy hogy kormánypárti vagy ellenzéki oldalon tíl (vitéz Lipcsey Márton: Ez az igazság!) — aki elmulaszt elhárítani vagy felfedni bizonyos tévedéseket, bűnöket vagy mulasztásokat, amelyek a nemzet életét károsan befolyásolhatják. Ugyanakkor viszont a kormánynak tudatában kell lennie annak, hogy az ő munkája is csak úgy lehet sikeres, ha a nemzet a kormány minden ténykedjéisét, minden elképzelését ellenőrizheti, figyelemmel kísérheti és gátlás nélkül szabadon elbírálhatja. Ha ugyanis ez nincs meg, akkor minden apró hiba és tévedés sokszor az államszervek funkcióját is képes befolyásolni, amint ezt például a közellátás terén mutatkozó sok ne-. bézség is mutatja. Arról, hogy már most a kormányzatnak mi a legfőbb teendője a nemzet jelene és jövője tekintetében, már sok szó esett itt. Feleslegesnek tartom mindezt elismételni vagy idézni, legyen szabad azonban annyit megjegyeznem, hogy amint egyrészt az itt elhangzottekból, másrészt a sajtó cikkeiből vagy az akadémikus jellegű megnyilatkozásokból kitűnik, t magyar jövőt a magyar társadalom te-; kintélyes része, mondhatnám azt is, hogy többsége, nem tudja tisztán látni és tisztán megérteni; nem tudja pedig főkép azért, mert az elmúlt húsz év alatt a trianoni Magyar or-, szag erre nem volt kellőképpen előkészítve. Ezek a megnyilatkozások különben vagy sokszínűek, vagy homályosak, vagy elméleti jellegűek és a gyakorlati életre nem alkalmazhatók. Hogy ez így van, e tekintetben elég, ha rámutatok arra, hogy például a kormánypárt vezérszónoka kijelenti, hogy nincs kik lönbség a között, amit a kormánypárt a nemzet jövőjéről elképzel és amit ennek érdekében cselekszik és a között, amit például Imrédy Béla igen t. képviselőtársunk akar. Ugyanakikor Imrédy Béla igen t. képviselőtársunk azt állítja, hogy igenis, különbség van, mert nem a szavak a fontosak, hanem az, ami a szavak mögött van, mint fogalom, mint tett, cselekedet vagy gondolat, pontosan már nem emlékszem, hogyan fejezte ki, — inert szerinte más értelme van a szónak, ha ő mondja azt és más, ba kormánypárti oldalon mondják. Ha ez így van, amiben nincs jogunk kételkedni, hiszen a megnyilatkozásokból megállapíthatjuk, hogy a kormány éppen úgy, mint az ellenzék, Lukács Béla pártvezér igen t, képviselőtársunk éppen úgy, mint Im29*
