Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-228

Az országgyűlés képviselőházának 228, betartani azt a jogot, amelyet a törvény biztosít. Sajnos, f smár nem egy helyen érezhető, hogy a centrális hatalom az alsóbbfokú hatóságoknál nem tudja érvényesíteni a maga felfogását. Nekem, aki az 1918/19-es időket átéltem, igen szomorú tapasztalataim vannak estón 0 téren és óva intem a kormányt attól, hogy ezt bárkivel szemben is tűrje. Szerezzen érvényt a maga akaratának, amely nem az én akaratom, hanem a kormány akarata; mert ha ezt nein teszi és a törvénytől, jogtól egyszer eltérést enged, akkor ne csodálkozzék majd, ha ezekre a precedensekre való hivatkozással mások is eltérnek a törvénytől és a jogtól. (Rapcsányi László: Nem lesz mégegyszer 18 19. — Szeder Ferenc: Állandóan ebből akar éïïiijf — Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. Nem az egész pártot, hanem csakis Peyer Károlyt illeti a szo. Peyer Károly: Szociális kérdésekről is szó esik itt a Házban és arról beszélnek, hogy a jövőben az egész társadalmat szociális szellemben kell átalakítani. Én, aki csaknem két évtizede itt ülök, sokszor hallottam már ezt a kérdést. Húsz évvel ezelőtt is ugyanezt hallottuk. De történni nagyon kevés történt ezen a téren. Ami történt, távolról sem elégítheti ki az ipari vagy mezőgazdasági munkásságot. (Lipcsey Márton: Nem egészen aktuális ez most!) Ezzel nem azt akarom mondani, hogy semmi sem történt, csak azt, hogy ami történt, az nem Ikielégrtő és anég nagyon sokat kell tenni ezen a terén. Egypár esetet akarok csak kiemelni arra nézve, hogyan kerül végrehajtásra a bürokráciában a szociális szellem. A bürokráciáról nem akarok többet mondani, más pártállású képviselők már elmondották, hogy a bürokrácia az ország elsőszámú közellensége. Én se tehetek mást, mint teljesen egyetértek ezekkel a felszólalásokkal ebben a vonatkozásban, azzal a különbséggel, hogy hozzáteszem: azok a bizonyos elsőszámú közellenségek csak bizonyos egyénekben vagy vagy ónokban okoznak kárt, ez az elsőszámú közellenség, a bürokrácia azonban az egész nemzetben okoz kárt. Megszüntetése legalább olyan fontos, mint sok egyéb probléma elintézése. Egypár esetet csak a szociális szellemről és a bürokráciáról! Pestújhelyen van egy tüdőbeteg kórház. Az orvosok végzik azt a neház, fáradságos munkát, amely a betegefc gyógyításával összefügg. Az intézet, amely a kórházat fenntartja, méltányolva nehéz munkájukat, 20 százalék veszélyességi pótlékot állapított meg nekik fizetésük után. Teljes joggal meg is érdemlik. Miután hosszú hónapokon és éveken keresztül tüdőbetegek között vannak, ez a 20 százalék veszélyességi pótlék a minimuma annak, amit a társadalomnak nyújtania kell. Az érdekeltek megtárgyalták ezt az államtitkárral: rendben van. Megtárgyalták a miniszterrel: rendben van, helyes, nagyon jó. Két éve folyik ez a dolog és nem lehet megvalósítani, mert a pénzügyminisztériumban egy bürokrata kispekulálta és azt mondta: ja, nem lehet, mert erre vagy nincs költségvetési fedezet, vagy ha van rá fedését, akkor a közkórházakban lévő orvosoknak is meg kell adni ezt a pótlékot. Elég az hozzá, hogy az orvosok munkaadója akarja ezt, az orvosok maguk is sürgetik, — megjegyzem, már nem is lehet oda kapni orvost a tüdőbetegek gyógyítására ezért a pénzért — akarja a miniszter is, akarja mindenki, de egy bürokrata ül ülésé 19 Al december 1-én, hétfőn. 203 az aktán, aki nem intézi el akár a miniszter kívánsága, akár az államtitkár kívánsága ezBárki követeli is, azok az orvosok végezzék azért az éhbérért azt a nehéz életveszélyes munkát, amelyet ott végeznek. Itt van egy másik eset. Ugyanezt a kórházat a közigazgatási hatóság kilakoltatja, azt mondja: kérem, menjenek ki innen, mert már villák is épültek itt. Igaz* hogy a villák későbben épültek, de hogy a tüdőbetegeket hová lehet elhelyezni, arról már nincs rendelkezés. Hat hónapon belül meg kell szüntetni a jelenlegi helyzetet. Ez történik a vezérvármegyében. Itt van továbbá egy harmadik eset. Már három éve épül Budapesten egy reumakórház a Császárfürdő mellett.. Miért ne»m lehet megcsinálni, hiszen már régen ott gyógykezelhetnék a betegeket? Azért, mert a Földtani Intézetnek egy évre volt szüksége* ahhoz, hogy megállapítsa, lehet-e ott fúrni vagy nem. Egy évig tartott, míg szakvéleményét kiadta. Most megkapta ezt a szakvéleményt; a bányakapitányság, amely előreláthatólag féléven belül választ fog adni. Közel három éve folyik tehát ez a harc a bürokráciával és nem lehet az ügyet elintézni. Közben a reumások sántikálnak, aki megunja a dolgot, az meghal, a telek pedig ott van, a terv megvan, a pénz megvan, minden le»hetőség megvan arra, hogy ez az épület minél előbb felépül

jën, de a bányakapitányság a Földtani Intézet és mit tudom én. melyik hivatal e*gytmás között aktázik, iratváltásokat eszközöl és szakvélemények készülnek. Most pedig az egyik katona, a másik beteg, a harmadik pedig nem tudom, miért nem tudja a véleményt megadni, hiába sürgeti őket bárki is. Előreláthatólag a háborúnak előbb vége lesz, mint ez a kórház megépül. (Börcs Jánes: Hát van benne valami.) Beszélnek a gyermekek üdültetéséről és az üdültetésről. A Társadalombiztosító vett egy kastélyt Hőgyészen. Gyönyörű parkban, csodás, szép fák között van e"z a kastély. Errevonatkozólag először az volt a vélemény, hogy át lehet alakítani, később azonban rájöttek arra, hogy előnyösebb egy újat építeni. Erre megállapították, hogy műemlék: az a malterrakás műemlék. (Derültség.) Mit csináljanak? Elkezdődött a harc azért, hogy bebizonyítsák, hogy ne*m műemlék. Most már nem műemlék. De most sem lehet üdülőket odaküldeni, mert a lengyel foglyok részére foglalták lé ezt a helyet, ráost pedig az orosz foglyok részére tartalékolják. Mindenki bekerülhet tehát oda, csak azok nem, akik számára megvették és akik számára ennek az intézetnek rendelkezésére kellene állnia. (Horváth Zoltán: Nincs itt semmi baj!) Ezek csak olyan mazsolák, ezek csak egyes esetek, amelyeket az ember csak úgy kivesz ebből a nagy dzsungelből, amely itt van. De ha valaki kíváncsi ezekre a dolgokra, akkor hetekig beszélhetnénk arról, hogy mi folyik itt és hogy a bürokrácia hogyan akadályozza az életet. Nem azok az igazi kártevők, akik belenyúlnak az árvák pénzébe és elviszik az árvák pénzét, hanem azok az igazi kártevoiv, akik semmit sem csinálnak és sfemmittevesuitkel megakadályozzák az életet. A hözzáhem

: értés némelykor több kárt okoz, mint az, a*u elvisz valami pénzt. Szóbakerült az Oti. önkormányzata és követelték, hogy azt függesszék fel, mert ótt állítólag zsidó-szocialista vezetés van. (Egy mng