Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-228
Àz országgyűlés képviselőházának 228* közélelmezési ' kérdések ezt az elégületlenséget még fokozzák is — ne fokozzák ezt az elégületlenséget még ezekkel az eszközökkel is, mert így nem tesz jó szolgálatot senki annak az ügynek, hogy az országban békesség és nyugalom legyen, ha emberek százait és ezreit összetömörítik egy táborba (Kéthly Anna: És rothasztják őket!), hidegben, éhezve ott tartják őket és ezzel lehetővé tesznek olyan propagandát, amely propagandára lehetőség kint esetleg nincsen, ott azonban lehetőség van, mert a kormány gyűjti össze azt az anyagot, hogy ott propagandát lehessen folytatni. (Szeder Ferenc: Ezren és ezren!). A toloneházban lévő állapotok egészen tűrhetetlenek. (Kéthly Anna: Nők vannak összezsúfolva!) Én nem tudom, hány személyre volt ez a toloncház valamikor felépítve.^ (Malasits Géza: 1500-ra.) Magam, ••mint a főváros törvényhatósági bizottságának tagja, ismételten ellenőriztem ezt bizottságilag és már akkor számtalanszor megállapítottuk, hogy a toloeház túlzsúfolt. Ma, amikor ez az ellenőrzés nem történik meg, az a hír, hogy ötször-hatszor annyi személy van ezekben a szobákban összezsúfolva, úgyannyira, hogy az emberek nemhogy feküdni vagy ülni -nem tudnak, hanem jóformán állni sem tudnak egymás mellett. Ezt az állapotot is meg kell szüntetni, és ha a kormánynak ez a politikája, amit én természetesen a legmesszebbmenőkig helytelenítek, akkor is gondoskodni kell arról, hogy azok, akik őrizetben vannak, olyan keretek és olyan körülmények között tartassanak őrizetben, hogy az legalább közegészségügyi szempontból ne legyen veszélyes. (Kéthly Anna: Meg ne tetvesed jenek!) T. Ház! Én szükségesnek tartottam ezt a kérdést itt. külön szóvátenni. Illetékes helyen a kérdést ismételten szóvátettük, de nem részesültünk olyan kormányzati elbírálásban, mint amilyen elbírálásról legutóbb a belügyminiszter úr egyik válaszából értesültünk, amilyenben más pártállásúak részesültek. Én annak a sok ezer szerencsétlen embernek az érdekében szólalok fel, akik semmiféle bűncselekményt nem követtek el, akiket a közigazgatási hatóságok bizonyos prevenció elgondolása alapján internáltak, akiknek pedig a közigazgatási hatóságokkal és más hatóságokkal is semmiféle bajuk nem volt, még kihágásért sem voltak büntetve. Ezeket ne méltóztassék hónapokon keresztül ott tartani, hiszen karácsony következik, a szeretet ünnepe, és karácsony előtt e kérdés rendezése már keresztényi szempontból is kívánatos és joggal megkövetelhető, hogy ezek az emberek karácsonykor családjuk körében legyenek, hiszen ezeknek lelkét semmiféle bűncselekmény nem terheli. T. Ház! Foglalkoznom kell a kivételes hatalomnak azzal a vonatkozásával is, hogy mi lesz, ha majd megszűnik a kivételes hatalom. Mert hiszen már maga a kivételes hatalom kifejezésben benne van, hogy »kivételes«, tehát nem tarthat örökké. Bárhogyan alakuljon is a háborús helyzet, bármi történjék, akkor sem tarthat ez a kivételes állapot örökké, hanem egyszer át kell térni a normális állapotra és nekünk már ma foglalkoznunk kell azzal, hogy mi történjék akkor, ha ez a normális állapot bekövetkezik. Sajnos, ezen a téren nem látok semmit sem. Nem látom azt, hogy a kormány ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoznék. Én szükségesnek tartom .azt, hogy ezzel, a kérdéssel - részletesen::.: foglatkoz:iilése 19'ül december 1-én, hétfőn. 201 zunk és pedig azért, mert ha a háború befejeződik, akkor" az ipari és mezőgazdasági termelésben egészen más szempontok jutnak érvényre, mint amilyenek ma érvényesülnek. Ma egy gyárat vezetni igazán nein művészet: a reüdelést az állani adja, az anyagot az állam utalja ki, az árut vagy az állam veszi át, vagy az állam állapítja meg az eladási árat, a munkabért a minimális munkabér megállapító bizottság állapítja meg. Hát mi az, ami még marad? Teljesen sablonizált gazdálkodás ez, amely mellett nem kell már gyárvezetés, teljesen elegendő egy rendes művezető, aki az előírásoknak megfelelően vezeti azt az üzemet. Mi lesz, ha ez megszűnik, mi lesz. ha újból megindul a szabad verseny ipar és ipar között, amikor ismét érvényesülési lehetőség kínálkozik a tehetség számára? Akkor majd kitűnik az, hogy az a sok egyén, aki azóta ezekben az üzemekben elhelyezkedett, miképpen állja meg a helyét, miképpen lesz képes megállani a helyét abban a kiélezett versenyben és főképpen nemcsak árversenyben, hanem minőségi versenyben is. (Börcs János: Nem féltjük őket!) Foglalkozni kell ezzel a kérdéssel munkás szempontból is azért, mert ma az iparban olyan nagyszámban van foglalkoztatva az ipari munkásság, amilyenre az utóbbi évekből nem emlékszünk- 1932-ben az Oti.-ban 4576 r 0 volt a biztosított ipari munkások száma. Ez volt a legalacsonyabb létszám. 1940-ben 875.746 volt a biztosított ipari munkások száma, tehát az előzőnek mintegy kétszerese. 1941-ben ez a szám az egy millión jóval felül van. Ebből a' számiból százezrek válnak feleslegessé esetleg hetek alatt, sőt lehet talán, hogv napok alatt, amint a háborús termelést át kell állítani más irányba. Kérdem a kormányt, történt-e gondoskodás arról, hogy ezek a munkások, akik majd a haditermelésben feleslegessé válnak, a békeidőbeli termelésnek mely ágazatában helyezhetők el? Én emlékszem, hogy az elmúlt világháborúban a háború vége felé létesítettek egy minisztériumot, — ez volt az átme*netgazdasági minisztérium — amelynek az lett volná a rendeltetése, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék és főképpen lehetővé tegye azt, hogy a hadiüzemekből kikerülő munkások, különösen a tanulatlan munkások nagy tömegei más iparágakban, akár az építőiparban, a téglagyárakban vagy akár egyéb helyeken elhelyezést tudjanak találni. Nem mondom azt, hogy erre egy olyan tervet kell kidolgozni, amelynek részleteit száz százalékig be lehet tartani, de mégis kell bizonyos irányelveket megállapítani, hogy ezekkel az iparban foglalkoztatott munkásokkal mi történjék, hol nyernek elhelyezést majd, ha akár az egyik, akár a másik muníciógyárban feleslegessé válnak és milyen munkabérek és milyen egyéb viszonyok mellett fogják őket foglalkoztatni. Szólnom kell arról is, hogy a kivételes hatalommal egyes hatóságok hogyan élnek. A kivételes hatalmat a törvényhozás a kormánynak adja arra, hogy, ezzel a kivételes hatalommal éljen az alkotmány keretén belül, tehát adjon ki rendeleteket, amelyeket a 42-es bizottságnak előbb vagy utóbb bemutat, vagy tegyen olyan intézkedéseket, amelyekről a törvényhozásnak vagy más törvényes testületeknek jelentést tesz, vagy amely intézkedésekre a törvényhozástól í .felhatalmazást kapott.-De ezt a felhatalmazást
