Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

I6t> Az országgyűlés képviselőházának 227. Gömbös Gyula uraloinrajutása óta úgy az ö kormánya, mint az azt követő magyar kormányok lépésről-lépésre igyekeztek megvalósítani mindazokat az elgondolásokat, .amelyek a szegedi gondolatban foglaltatnak, igyekeztek fajtánkat felemelni, népességünket erősíteni és igyekeztek kialakítani egy olyau közfelfogást, amely a társadalom minden rétegére kiterjed. Azért alapította akkori nagynevű vezérünk, Gömbös Gyula a Nemzeti Egység Pártját, mert a nemzeti szolidaritás kialakításán munkálkodott. (Ügy van! Ügy van! a jobbóldalon és a középen.) Tisztelt Ház! Felmerült az a gondolat, vájjon a szegedi munkaprogram m élő valóság-e és nem szorul-e megifjításral Hallottunk olyan hangokat, hogy a szegedi gondolatot talán a nemzeti szocializmussal kell megifjítani. En azt mondom, semmi szükség sincs arra, hogy a szegedi gondolatot, a szegedi niunkaprogrammot megif jítsuk, mert ez a szegedi munkaprogramul maga a mi nacionalista, nemzeti és szociális munkaprogrammunk, amely megfelel annak a programmnak, amit Németországban a nemzeti szocializmus jelent. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Tisztelt Ház! A magyar ember ezer esztendőn keresztül érezte a magyar földhöz való tartozását. Éreztük ezer esztendőn keresztül azt, hogy oda vagyunk láncolva elszakíthatatlan kötelékkel ebhez 4

a földhöz, amelyet több mint ezer esztendővel ezelőtt honalapító őseink karddal és vérrel szereztek; ehhez a földhöz, ahol őseink nekünk örökkévaló otthont biztosítottak, ahol apáink és nagyapáink éltek, ahol mi élünk és gyermekeink születtek. Ez a, föld az, amely mindnyájunknak munkát, kenyeret, megélhetési lehetőséget ad. Végeredményben minden nemzet sorsa elsősorban attól a földtől függ, amelyen él. Milyen fájdalmas látni, t. Ház, azt, hogy az a magyar falusi lakosság, amely ezer esztendőn keresztül érezte ezt a földhöz tartozandóságot, most oly könnyűszerrel igyekszik a földtől eltávolodni és igyekszik városi, ipari centrumokba vándorolni. (Mozgás a bah és a szélsőbaloldalon.} A legutóbbi népszámlálás adatai bizonyítják azt, hogy a pestkörnyéki falvak és városok lakossága az utolsó 25—30 esztendő alatt megduplázódott, sőt sok esetben két és félszeres lélekszám-gyarapodást is elért És ugyanakkor, amidőn ez a lélekszámszaporodás a pestkörnyéki és egyéb városokban fennáll, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy stagnálnak, sőt sok esetben visszafejlődnek az agrártelepülések annak ellenére, hogy a kormány eredményes intézkedése révén az egészségvédelem terén nagy lépésekkel haladunk előre és a halálozási ezrelék 41-ről I4-re szállt le. (Állandó mozgás a szélsőbaloldalon.) A belső vándorlásnál is sokkal veszélyesebb volt az a kivándorlás, amelyet éppen a liberális kapitalista gazdasági világrend folytán szenvedtünk el és amelynek sajnálatos eredményeképpen többszázezer magyar testvérünk vette a vándorbotot és vándorolt ki Amerikába. (Ügy van! a középen.) Sajnos, ezek közül a kivándorolt magyar testvéreink közül sokra már nem is lehet számítanunk, ezek visszatérés<e kétséges. Mindent el kell azonban követnünk abban az irányban, hogy akik a kivándorolt magyarok közül hajlandók viszszatérni, azokat minél előbb visszahozzuk az anyaország kebelébe. (Elénk helyeslés.) Azt, hogy belső vándorlás, vagy éppen kivándorlás ne történjék, nem kiszakított egyes ülése 19UÏ november 2&~án, pénteken. kisebb intézkedésekkel érhetjük el, hanem csakis az egész mezőgazdaságot átfogó nagy egységes intézkedésekkel. El kell érni azt, hogy a mezőgazdaság fejlődésében elsősorban a föld termőképességét növeljük, állatállományunknak mennyiségi és minőségi fejlesztése soráu a trágya-erőt fokozzuk, a műtrágyák szélei sebbkörü használatát ' biztosítsuk, mezőgazdasággal foglalkozó népünket a mezőgazdasági kultúrába minél nagyobb mértékben bevezessük és ezáltal a gazdasági szakszerűséget is növeljük, visszahozzunk a termelésbe olyan területeket, amelyek az árvíz rombolásai, vagy más kártételek folytán terméketlenné váltak, a használhatatlan területeket használhatóvá kell tenni és be kell kapcsolnunk a mezőgazdasági művelésbe, kultúrába, hogy ezáltal az életlehetőségeket növeljük. De ugyanakkor, amidőn ezekre az intézkedésekre szükség van, egy új árpolitika kialakítása is szükséges (Ügy van! jobbfelőí.) és itt készséggel koncedálom azokat, amiket Imrédy Béla t. képviselőtársam volt szíves mondani az egységes árfront kialakítása tekintetében, de örömmel kell megállapítanom, hogy ilyen értelemben nyilatkozott tegnap a pénzügyminiszter úr, tegnapelőtt pedig a közellátási miniszter ixr is, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert miránk mezőgazdákra nézve nem az a legfontosabb, hogy számszerűen mennyi pénzt kapunk, hanem az a kérdés a legfontosabb, hogy mekkora a vásárlóerő, (Ügy van! Ügy van!) ha pedig az áremelkedés a vásárlóerőt is elnyeli magában, akkor tulajdonképpen a mezőgazdaság előnyéről és hasznáról beszélni nem lehet. (Ügy van! jobbfelŐL) Ürömmel üdvözlöm tehát a földmívelésügyi miniszter úrnak a Házban tett azt a bejelentését, hogy a mezőgazdaság egészét átfogó új intézkedésekkel, új törvényjavaslattal jön a Ház elé. Ügy látom, t. Képviselőház, hogy ez a javaslat, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr rövid időn belül a t. Ház elé hoz, alkalmas lesz arra, hogy mezőgazdasági lakosságunk jólétét emelje és ezáltal az ország jobb sorsát biztosítsa. ( Eá kell azonban mutatnom, t. Haz, arra, hogy bármennyire is igyekszünk komoly és megfontolt programmokat hozni, bármennyire is igyekszünk népünkön segíteni, bármennyire meg van erre mindnyájunkban a komoly elhatározás, csak akkor tudunk okos és eredményes munkát végezni, hogy ha kicsinyes szempontokat félretéve, egyedül és kizárólag, a nemzet egyetemes érdekeit tekintjük. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a jobboldalon.) T. Ház! Én szívesen adok kifejezést ama meggyőződésemnek, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaim is a nemzet egyetemes érdekeit kívánják szolgálni (MatPlcsy Mátyás: Világos!) és nem is kérek ezért a kijelentésért semmiféle elismerést, csak annyit, hogy méltóztassanak hasonlóan tárgyilagosak lenni. (Bárdossy László miniszterelnök a terembe lép. A jobboldalon és a középen helyet foglaló képviselők helyeikről felállva, lelkes éljenzéssel és tapssal üdvözlik a miniszterelnököt) Mondom, t. Ház, igen szívesen teszem ezt a kijelentést és meggvőződésemet hangoztatom, amidőn azt mondom, hogy túloldalon ülő t. képviselőtárSia im szintén a nemzet egyetemes érdekeit kívánják szolgálni; ezzel szemben csak azt kérem, méltóztassanak mirólunk, az ezen az oldalon ülő képviselőkről is hasonló módon elismerni azt, hogy úgy mi, a Magyar Élet Pártja, mint a Magyar Élet Párt-